Magyarország egyik legnépszerűbb pergetőversenyére az idén is 1 nap alatt betelt a jelentkezési létszám. A csapatok fele a szombati, fele a vasárnapi selejtezőn próbálhatta ki magát. Ha csak a számokat nézzük, hasonló eredményességgel. De micsoda különbség volt a valóságban a két nap között!
Az élet úgy hozta, hogy mindkét nap volt dolgom, így nem tudtam végig jelen lenni a versenyeken. A vasárnapi eset a szerencsésebb véglet, mert egy kora hajnali felkelés és reggeli utazás után velem együtt újra gyönyörű halak érkeztek meg Maconkára.
Picit még visszatérve a tegnapi külön cikkben is részletezett szombatra. Miután az utolsó órát végre már a helyszínen beszélgetve ejthettem meg, közösen megállapítottuk, hogy a gyönyörű, szélcsendes, napos, meleg időjárás okán sem panaszkodhatunk az eredményekre, hiszen 48 csuka, 15 süllő, 5 balin, 2 harcsa akadt végül szabályosan, köztük tekintélyes méretű példányok is. Mi is kell egy ideális versenyhez?
Például, a teljesség igénye nélkül:
Vasárnap hajnalban már látszott, hogy az előző kívánalmakból 1-2 bizony csorbát fog szenvedni. Ránézve saját meteorológiai állomásunk adataira, bizony az erős időjárási front már csak "pár lépésre" volt a tározótól. Mindenesetre bíztunk benne, hogy kíméletes lesz, és az örök optimizmus előhozta azt a tapsztalatot is, hogy a borús és kissé szeles idő kedvező a rablók fogására.
Elindult a verseny, és a kissé jelzővel illetett szél bizony lassan, de biztosan erősödni kezdett. Egyenlőre azonban a versenyzők okultak az előző nap tapasztalataiból, miszerint még mindenhol lehet kapásra számítani, így a csónakok ismét szétterültek a teljes vizfelületen. Megérkeztek az első fogások is.
Számomra mindig ünnep egy pisztráng- vagy fekete sügér kifogása, ugyanis ez a halfaj az egyik legkívánatosabb, és egyben legnehezebben megszerezhető pergető-trófea. Maconkán e fajnak is van egy olyan állománya, melyet szeretnénk megőrizni a jövőnek is. Szilágyi Zoltánnak most egy kis körforgóval sikerült becsapni egy szép példányt, másodszor a verseny történetében!
Lassan, de biztosan nőttek a hullámok, és ezzel azonos mértékben közeledtek a part felé a csónakok, először még taktikából keresve csendesebb szélvizeket, később már menekülve az ekkor már 60-80 km/h erősségű széllökésektől!
Az utolsó másfél óra már egyre jobban nem a halfogásról szólt, de a versenyzők kitartottak. Igaz, a kapásokat már nem lehetett érzékelni, de hátha mégis... Mégse, mert már kezdett tarthatatlanná válni a helyzet, és egyre többen sodródtak ki az északi part félszigetére, vagy a tározó más pontjaira. Ilyenkor nem szabad küzdeni az elemekkel, mert még a tapasztalt csónakost is érheti meglepetés! Karóvesztések, evőzőtörések után így volt egy borulás is, szerencsére a part mellett, így nem történt komolyabb baj. Már megérett a helyzet a verseny rendkívüli lefújására, de közben letelt a kitűzött idő is. Az átmenetileg csendesebb időszakban befejeződött a mérlegelés, majd a motoros mentés következett,
Az értékelés során most 64 hal került regisztrációra, 47 csuka, 10 süllő, 3 balin, 1 harcsa és 1 pisztrángsügér. Itt is utalnék a kisebb valós horgászidőre, tehát elvileg eredményesebb lehetett volna a forduló, továbbá a nyílt víztérről való kiszorulás is látszik például a süllők számánál is.
Végül 32 csapat fogott halat, és egy nagy csukát leszámítva több hal kellett a továbbjutáshoz. Kimagasló eredménnyel első lett a Dobos Ádám-Szabó Zsolt összetételű csapat 11550 ponttal, második a Takács-Fürtös duó 5850, harmadik a Pflum-Muth páros 5350 ponttal. Ebéd, majd lassan elköszöntek a vesenyzők. Még megállapítottuk, hogy komoly döntő várható, hiszen a legjobb 30 csapat már bizonyított. Ráadásul a tervek szerint november 11-ig még több ezer ragadozó kerül telepítésre is!
Egyszer csak tompa morajlást hallottunk. Villám, égzengés, újra erősödő szél. A már üres csónakokat összeszedegető BSHE legénységnek arra sem volt ideje, hogy motorral kiérjen a partra, mert egy hatalmas esőfal pillanatok alatt elérte őket.
A fénykép sem adja vissza az elemek tombolását, de szerencsére negyedóra alatt lerendeződött a dolog. Mindenki megvan, végre normalizálódott a helyzet. Emlékezetes selejtezők voltak, a végletek selejtezői. Őszintén remélem, hogy a döntőn ideálisak lesznek a körülmények, és akkor a halálomány is partner lesz abban, hogy továbbra is a tudás döntse el a szerencse helyett, ki 2006. legjobb maconkai pergetőhorgásza! Tehát: Folytatása következik...
Dérer István
Fotók: Balzer Team, Kovács Lajos, Dérer István
