A matchbotozás  iskolája 9. rész - Mély vizek horgászata, slider úszóval

A matchbotozás iskolája 9. rész - Mély vizek horgászata, slider úszóval

A novemberi időjárás hű önmagához. Nyirkos, hideg, ködös. A vizeket a hirtelen jött hideg szelek hamar kihűtik, és vele együtt a vizek lakói is lelassulnak. A megszokott nyári halbőség megcsappan, az eddig nyerő helyek is gyorsan kiürülnek. A halak behúzódnak a parttól sokszor távol található mélyebb részekre, így a horgász sem tehet mást, utánuk igyekszik. Ha már mély vízen kell őket keresni, miért ne próbáljunk ki egy kimondottan ilyen vizekre kitalált módszert?

A hideg novemberi időjárásba szerencsénkre egy röpke hétvége erejéig visszaköszönt a nyár. Ne gondoljon senki azért 30 fokos melegre, de a korábbi 3-5 fokok után a hirtelen jött 18 fokos „meleg” nekem igazi nyárnak tűnt. Ha már az idő ilyen kegyes hozzám, miért ne használjam ki ezt a váratlan ajándékot egy kis pecára? Mivel Csabi barátom előző héten a hideg idő ellenére is fogott keszegeket a csobaji holtágon, most is ide szerveztük a közös horgászatunkat. Velünk tartott Cibus is, így három Csaba igyekezett túljárni a keszegek eszén. A holtágról már megírtam korábban, hogy igen mély vízben kell horgászni. A meder folyamatosan mélyül, a parttól 20-30 méterre már 8-9 méteres vizet mérhetünk.

A rendkívül mély holtág

Nyáron ez nem okoz gondot, hiszen a dévéreket szépen fel lehet hozni a víz fix úszóval kényelmesen meghorgászható 2-3 méteres rétegébe. Ha azonban a víz drasztikusan lehűl, akkor lehúzódnak akár teljesen a meder aljáig. Ilyenkor nincs mit tenni, csúszó úszóval kell utánuk eredni. A csúszó úszós wagglerezésnek azonban van egy kimondottan ilyen, mély vizekre kitalált módja. Ez nem más, mint a slider úszóval történő matchezés. Mi is a slider úszó? Lényegében egy olyan wagglerről beszélhetünk, amelyiknek nincs variálható önsúlya. Méretét tekintve 2+8, 4+8, 6+8, 8+8, 10+8-as számozással találkozunk.

A slider

Az első szám itt is az úszó önsúlyát jelöli, míg a második azt az ólommennyiséget, amivel a slider pontosan besúlyozható. Ha összeadjuk a számokat, akkor lényegében 10, 12, 14, 16 és 18 grammos wagglerekről van szó, de ezeknél az úszóknál a súlyozás tetemes része nem az úszóba került beépítésre, hanem a zsinórra helyezendő. Ennek köszönhetően nagyon gyorsan a kívánt mélységbe juttatható a csali, és ami a mély vizeknél lényeges szempont, könnyedén ott is tartható. A sliderrel ugyanis túlnyomórészt fenékre, vagy a fenék fölé pár centivel horgászunk. A nagy tömegű ólmozásnak és a pávatoll szárra festett teli antennának köszönhetően a szerelék esetleges sodródása is fékezhető.

Pávatoll szár, csekély önsúly, jellegzetes duci forma
A slider jellegzetes adapterrel csatlakoztatható a zsinórra

A szerelék elkészítésénél ne gondoljon senki ördöngösségre, lényegében egy klasszikus csúszó úszós szereléket készítünk, csupán az ólmok tömege több mint egy klasszikus csúszó úszós szereléknél, ahol általában maximum 5 grammnyi ólom kerül a zsinórra. Az ólmozás kialakításánál többféleképpen is variálhatunk. Csabi barátom előszeretettel használja az Exner szilikon csövekre erősített ólom füzérét. A főólmozást ebből alakítja ki úgy, hogy a nagyméretű söréteket csak annyira nyomja meg a szilikon csövön, hogy az még csúszni tudjon. A füzért ő is megütközteti 2 apróbb söréttel, ami alá egy megfelelő méretű jelző sörétet csíptet.

Ólomfüzér
Egy lehetséges összeállítás

(Én a klasszikusság híveként egy nagyobb méretű gömbólmot ütköztetek meg 4-5 söréttel, és alá kb. 25-30 centire egy jelző ólmot csíptetek. A végeredmény körülbelül ugyanaz, de sokan sokféleképpen szerelhetünk.) Mivel az ólmok nagy része a zsinóron található, fokozottan kell figyelni a dobásra, illetve a szerelék kiterítésére.

Lassú, nyugodt mozdulattal végezzük a dobást…
… ellenkező esetben bogozhatjuk a „pocokfészket”

Miután a szerelékünk szépen kiterülve ért vizet, két dolgot tehetünk. Vagy hagyjuk, hogy a tetemes ólommennyiség szabadon pergesse le a zsinórt a dobról, vagy az orsó felkapókarját visszaváltva az úszót késztetjük lassú vándorlásra. Az első esetben a dobról szabadon lepergő zsinór nem húzza el az úszót a dobás helyéről, míg a második esetben az úszó lassan vándorol felénk, egészen addig, míg az ütköző megállásra nem készteti. Míg a szabadon lefutó zsinór gyorsabb beállást eredményez, addig a zárt felkapókaros megoldás lassabb merülést produkál. Mindkettőnek megvan a maga előnye, a kérdés, hogy a halak mit díjaznak?

A beálló úszó segít a zsinór süllyesztésében is, ha a spiccet lenyomjuk a víz alá

A szabadon csúszó úszó szemet gyönyörködtetően billeg, egészen addig, míg a főólmozás le nem süllyedt a kívánt mélységbe. Ekkor az úszó hirtelen bemerül, majd újra „kiugrik” a vízből. Ezt követően, ahogy a jelzőólom a helyére kerül, szép lassan beáll. A második esetben ferdén állva billeg felénk, egészen addig, míg el nem éri az ütközőt. (Az etetés pontossága végett érdemes figyelni, hogy mikor melyik módszert alkalmazzuk.)

A slidernél sem árt, ha tudjuk, hová dobunk

Mivel mély vízen matchezünk, az etetőanyagot is ennek figyelembevételével érdemes összeállítani. Ha a célunk a meder fenéken történő horgászat, az etetőanyagunknak megfelelő tapadással kell rendelkeznie, hogy a becsúzlizott gombócok ne félvízen essenek szét. Ehhez vagy egy eleve tapadósabb etetőt választunk, vagy a tapadását segíthetjük kevéske PV-1 hozzáadásával, vagy barna agyaggal súlyozzuk meg kicsit az etetőt. (Én egy már korábban bemutatott etetőanyagot, a VDE Secretet használom, ha tapadósabb kaját szeretnék keverni.)

Az etetőanyagot kicsit tapadósabbra keverhetjük

Bárhogyan is keverjük a kaját, a lényeg, hogy a kész keverék jól tapadjon, de a fenékre érve gyorsan bontson. (Ezt könnyen ellenőrizhetjük, ha magunk elé dobunk egy gombócot, és megfigyeljük, mikorra bomlik szét. Ősszel, a letisztuló vízben jól nyomon követhető az etetőanyag működése, de máskor is értékes megfigyeléseket végezhetünk.) Ősszel már inkább a sötétebb tónusú etetőket szoktuk használni, ezért Csabi barátom VDE Turbo Black etetőből, én pedig Maros Mix dévér speciálból állítottam össze a keverékemet, amit később kevéske színező porral tettem sötétebb árnyalatúvá.

Őszi színek. Világosabb tónustól a sötétebbig

A biztonság kedvéért ragasztottunk egy liter csontit is, amit kaviccsal tettünk súlyosabbá. A sliderrel a mélységmérés viszonylag egyszerű, hiszen ha a főólmozás érinti a meder alját, az úszónk egyszerűen elborul. Ekkor már csak apróbb finomításokkal kell belőni a pontos mélységet. Az eresztéket úgy állítottuk be, hogy az előke elfeküdjön az aljzaton. A damilból kötött ütköző 8,5 méteres mélységet jelölt. A horgászatot is ebben a mélységben kezdtük, és később a halaktól függően mozdultunk el a víz felsőbb régióiba. Az etetőanyag 80%-át a horgászat elején, egyszerre lőjük be, a 30 méterre kialakított horgászhelyre, később, már csak ragasztott csontival bolygassuk a halakat. Csalinak, ha egy mód van rá, szúnyoglárva kerüljön a horogra, a keszegfélék ennek sosem tudnak ellenállni. A kapások a slideren rendkívül látványosak. Legtöbbször az úszó vagy lassan kidől a vízből, vagy hirtelen feltörve borul el. Az elhúzós, merülős kapások ritkábbak, inkább akkor jelentkeznek, ha elemeljük a csalit a fenékről.

A szúnyoglárva mindig jó csali
Egy dévér 8,5 méterről

A sliderrel történő horgászat nem ördöngösség, és ott, ahol rendkívül mély vízen kell a fenéken, vagy annak közelében horgászni, nagyon hatékony. Higgyétek el, megér egy próbát. A módszerről sok hasznos dolgot megtudhat az, aki megnézi Walter Tamás legújabb filmjét, amelyben külön fejezet foglalkozik ezzel a nálunk kevésbé ismert technikával. Mindenkinek ajánlom a figyelmébe. Jó szórakozást!

Érdemes benne „elmélyülni”!
Jó fogást!

Írta: Polyák Csaba (csabio)
Fotók: Polyák Csaba( csabio)

Köszönet Cibusnak az úszóért és Walter Tominak, hogy ellátogatott ehhez a gyönyörű vízhez, és bemutatta a módszerben rejlő lehetőségeket! :)

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.