Tilalmak és korlátozások: Tiltott halak 2. rész

Tilalmak és korlátozások: Tiltott halak 2. rész

A tiltott halak listája sajnos hosszabb, mint gondolnánk. Miért sajnos? A tiltott halak védettségét sok minden indokolja. Sokukkal a régi „vízi” emberek nap mint nap találkozhattak. Napjainkban horgunkon sokuk már csak ritka vendég. A folyók szabályozása, az élőhelyek megszűnése miatt sokuk állománya jelentősen megcsappant. A valamikori gyakori előfordulásukból napjainkra csak ritka vendégség lett. Ma már a viza, vizeink régi óriása is csak igen ritkán felbukkanó vendég. Vannak azonban a védett halak között olyanok is, amelyek bármikor a horgunkra akadhatnak. Éppen ezért nem árt tudni, mivel hozott össze a horgászszerencse. Ehhez nyújt segítséget a folytatás.

Nem halászható (horgászható) halfajok és víziállatok (csoporton belül abc-rendben; két latin név esetén a második az, ami a hal-rendszertanban a cikk megjelenésekor elfogadott):

„Halak” / porcos-vérteshalak és csontoshalak:

Kurta baing (Leucaspius delineatus)

Teste erősen megnyúlt, de vaskos, oldalról kevéssé lapított, hát- és hasvonala csak enyhén ívelt. Orra rövid és tompa, a szeme nagy. Felső állású szája meglehetősen nagy, de mivel szájhasítéka meredeken felfelé irányul, szájszöglete nem éri el a szem vonalát. Alsó állkapcsa kampószerűen felhajlik, szinte álarcként takarja a fej elejét. Pikkelyei aprók, könnyen lehullnak. Oldalvonala rövid, csupán az első 7-12 pikkelyen látható. Apró hal, fejlett példányainak hossza is csak 6-8, maximum 10 cm.

Lápi póc (Umbra krameri)

Teste mérsékelten nyújtott, kissé zömök, oldalról lapított. Feje közepes méretű, orra rövid, hossza körülbelül megegyezik a szem átmérőjével. Szája félig felső állású, benne apró fogacskákból álló kefefogazat található. A szájhasíték enyhén fölfelé irányul, a felső állkapocs vége a szem alá ér. Hátúszója a test hátulsó részén helyezkedik el, meglehetősen hosszú. Halaink többségétől eltérően farokúszója szabályosan lekerekített. Pikkelyei aránylag nagyok, és nemcsak a testet, hanem a fej hátsó részét is befedik. Átlyuggatott pikkelyekből álló oldalvonala nincs, de a helyén egy világosabb csík húzódik, amelynek mentén 30-35 pikkely számlálható. Alapszíne barna, de a fején és a testén szabálytalanul elszórt feketés foltok láthatók. Apró termetű hal, 10 centinél nagyobbra nemigen nő.

Leánykoncér (Rutilus pigus virgo)

Mérsékelten magas, oldalról lapított testű hal. Legnagyobb magasságát a hátrasimított mellúszó végénél, tehát a hasúszó kezdete előtt eléri. Szája kicsi, félig alsó állású. Szeme is kicsi, a szemgyűrű fehéres, nem narancsos. Enyhén ívelt oldalvonalán 44-49 pikkely számolható. Az idősebbek has-, farokalatti és farokúszója vöröses vagy narancsos színezetű. Nagyobb példányai 20-30, kivételesen 40 cm hosszúak lehetnek.

Magyar bucó (Zingel zingel)

Teste erősen megnyúlt, hengeres, farokrésze elvékonyodó. Feje hosszú és széles, fölülről enyhén lapított. Orra hosszú, körülbelül kétszerese a szem átmérőjének. Szája közepes nagyságú, teljesen alsó állású. Két hátúszója megközelítőleg azonos hosszúságú. Farokúszója jól fejlett, a hátsó széle bemetszett. Farokalatti úszója közepes hosszúságú, mellúszói kicsik, rövidebbek az alattuk elhelyezkedő hasúszóknál. Pikkelyei aprók, erősen tapadók és érdes tapintásúak. Sárgásbarna oldalát többnyire nagy, szabálytalan alakú sötét foltok, olykor ferde harántsávok mintázzák. Jól fejlett példányai 20-30 cm hosszúak, az ennél nagyobbak ritkák.

Német bucó (Zingel streber)

Igen erősen megnyúlt, hengeres testű hal, feltűnően vékony farokrésszel. Feje hosszú, aránylag széles, felülről kissé lapított. Orra is megnyúlt, körülbelül kétszerese a szem átmérőjének. Közepes méretű szája teljesen alsó állású. Két hátúszója közül az elülső a hátulsónál rövidebb. Farokúszója viszonylag kicsi, a hátsó széle enyhén bemetszett. Farokalatti úszója közepesen hosszú, 10-12 osztott sugár támasztja. Mellúszói rövidebbek, mint az alatta elhelyezkedő hasúszók. Érdes tapintású, kicsiny pikkelyei erősen ülnek a bőrében. Testének világosabb, sárgásbarna alapszínét széles, sötétbarna, ferdén lefutó sávok tarkítják. Kis termetű faj, a nagyobb példányok hossza is csak 16-18 cm.

Petényi-márna (Barbus peloponnesius petenyi)

Megnyúlt, hengeres testű hal, a feje kúpos, a farokrésze oldalról enyhén összenyomott. Orra hosszú, túlér a száján, szeme közepes nagyságú. Alsó állású, ívelt vonalú száját vastag, húsos ajak övezi. Fölső állkapcsának elején 2 rövidebb, szájszögletében 1-1 hosszabb bajuszszál található. A hátúszója nem tartalmaz fogazott csonttüskét, farokalatti úszója rövid, de magas, hátrasimítva a vége megközelíti, vagy eléri a farokúszó tövét. Pikkelyei elég aprók, számuk az oldalvonalon 51-56. Színezete sárgásbarna, szabálytalanul elszórt sötétebb foltokkal, alsó úszói piszkossárgák. Fejlettebb példányainak testhossza 15-20 cm, ritkán nagyobb.

Pénzes pér (Thymallus thymallus)

Teste megnyúlt, mérsékelten magas, oldalról összenyomott. Feje kicsi, orra hegyes és rövid, körülbelül a szem átmérőjével egyező. Csúcsba nyíló szája aránylag kicsi, fölső állkapcsának hátsó vége legfeljebb a szem elejének vonaláig ér. Szájában igen apró, gyenge fogacskák találhatók. Hátúszója a többi pisztrángféléhez képest magas és hosszú. Farokalatti úszója ezzel szemben alacsony és rövid. Közepes nagyságú, és mélyen bemetszett farokúszója előtt a hátoldalon egy kicsi zsírúszót visel. Pikkelyei aprók, de jól látható, határozott hosszanti sorokba rendeződnek. Oldalai ezüstös színűek, elszórtan apró fekete vagy sötétszürke pettyekkel tarkítva. Közepes testméretű hal, maximális hossza 50 cm körül lehet, de a 30 cm-nél nagyobb példányok már ritkák.

Réti csík (Misgurnus fossilis)

Teste hosszan megnyúlt, izmos, oldalról kevéssé lapított. Feje és szeme kicsi, orra hosszú és kúpos, a végén lekerekített. Szája kicsi és alsó állású. Húsos ajkain összesen 10 bajuszszál található, melyek közül 6 a fölső, 4 kisebb az alsó állkapcson helyezkedik el. Hátúszója rövid, a farokúszójával együtt szabályosan lekerekített. Apró pikkelyei alig észrevehetőek, nem számolhatók, de az oldalvonala teljes. Háta sötétbarna, oldalán hosszanti csíkok futnak végig, melyek közül a középső barna, a fölötte és alatta lévő pedig okkersárga. Csíkjaink közül a legnagyobb, 30 centinél hosszabb is lehet.

Selymes durbincs (Gymnocephalus schraetzer = Gymnocephalus schraetser)

Teste megnyúlt, mérsékelten magas, oldalról összenyomott. Feje és orra hosszú, a szeme nagy. Kis méretű szája csúcsba nyíló vagy félig alsó állású. Hátúszója igen hosszú és elég magas. Farokalatti úszója rövid, a farokúszó enyhén bemetszett. Hasúszói a mellúszók alatt foglalnak helyet, de kevéssel hátrébb kezdődnek. Oldalvonala a hát közelében fut, majdnem párhuzamosan annak ívével. Pikkelyei aprók, de erősen ülnek a bőrben. Alapszíne zöldessárga, hátán és oldalán 3-4 sötétbarna, helyenként megszakadó, keskeny hosszanti csík húzódik. Kis termetű hal, a nagyobb példányok testhossza 15-20 cm.

Sima tok (Acipenser nudiventris)

Nyúlánk, hengeres testű hal. Feje kúpos, homloka meredeken emelkedik. Testmagassága az első háti vértpikkely táján a legnagyobb, a farok felé haladva fokozatosan csökken. Hátvértjeinek száma 11-16, a hasvérteké 12-16. Alsó állású, a fej szélességének mintegy felét elérő szájnyílását egységes, megszakítás nélküli húsos ajak keretezi. Bajuszszálai hengeresek, finoman rojtozottak, hátrasimítva csupán megközelítik a felső ajkat, de nem érik el. Hátúszója a test vége felé helyezkedik el, sugarainak száma rendszerint 45-47. Farokalatti úszója a hátúszó alatt foglal helyet, 23-27 sugár támasztja. Nagy növésű hal, kifejlett példányainak hossza meghaladhatja a másfél métert.

Sőregtok (Acipenser stellatus)

Teste megnyúlt, hengeres. Enyhén felfelé ívelő orra tokféléink között a leghosszabb. Alsó állású szájnyílása a többi tokféléhez viszonyítva kicsi. Alsó ajka a középtájon megszakad, felső ajka - szintén középtájon - enyhén befelé ívelődik. Rojt nélküli, sima bajuszszálai rövidek, és bár tövük közelebb esik a szájnyíláshoz, mint az orrcsúcshoz, hátrasimítva meg sem közelítik a felső ajkat. A farokrészen elhelyezkedő hátúszójának sugárszáma 40-54. A vértpikkelyek száma a hátán 9-16, az oldalán 26-43, a hasán 9-14. Testszíne a háton barnásfekete, oldalai sötétek vagy vörösbarnák, a hasa világos, fehér. Testhossza elérheti a 2 métert, testtömege az 50 kg-ot, de a 6-8 kg-os példányok a gyakoribbak.

Sujtásos küsz (Alburnoides bipunctatus)

Teste nyújtott, közepesen magas, oldalról erősen lapított. Orra rövid, a szeme nagy. Szája kicsi, csúcsba nyíló, de oldalról nézve a szájhasíték enyhén fölfelé irányul. Pikkelyei közepes nagyságúak, számuk az oldalvonal mentén 45-52. Az oldalvonal fölött és alatt fekete pontokból álló sujtás húzódik, ami főként a test elején és a szaporodás időszakában látható jól. Úszói világosszürkék, de mell- és hasúszóinak töve vörhenyes. Kis termetű faj, fejlett példányai 8-12, maximum 15 cm hosszúak.

Széles durbincs (Gymnocephalus baloni)

Zömök, magas testű, oldalról erősen lapított hal. Feje és szeme meglehetősen nagy, enyhén lekerekített orra aránylag hosszú. Kicsiny szája csúcsba nyíló, szájszöglete nem ér a szem alá. Háta a fej mögött meredeken emelkedik a hátúszó kezdetéig, majd onnan fokozatosan ereszkedik a faroknyél közepéig. Hátúszójának első részében 14-16 tüske, hátulsó felében 11-13 elágazó sugár számolható. Az úszó hátulsó részének a széle domború, és ha a vonalát meghosszabbítjuk, az megközelítőleg derékszögben metszi a faroknyelet. Farokalatti úszója rövid, farokúszója enyhén beöblösödő, hasúszói a mellúszók alatt, azokkal majdnem egy vonalban kezdődnek. Oldalvonala teljes, 35-40 pikkely számolható rajta. Színe halvány olajbarna, melyen igen sok apró, sötétbarna folt néhány szabálytalan harántsávot alkot. Jól fejlett példányai 10-15 cm hosszúságot érnek el.

Szivárványos ökle (Rhodeus sericeus)

Magas testű, oldalról erősen lapított hal, amelynek mind a háta, mind a hasa erősen ívelt. Orra rövid és tompa, szája kicsi és csúcsban nyíló. A szeme meglehetősen nagy, átmérője körülbelül megegyezik az orr hosszával. Hátúszója valamivel a hasúszók alapja mögött kezdődik. Az oldalvonal az első néhány pikkelyen követhető, aztán megszűnik. Az ivadék és a felnőtt példányok faroknyelén egyaránt egy fémes csillogású kékeszöld sáv látható, ami igen jó megkülönböztető bélyeg. Kis termetű faj, hossza 6-8 cm.

Tarka géb (Proterorhinus marmoratus)

Megnyúlt, oldalról erősen összenyomott, alacsony testű hal. Feje nagy, orra hosszabb a szem átmérőjénél, és a csúcsán - az elülső orrnyílások meghosszabbításaként - egy-egy rövid kis csövecske látható. Szája kicsi, csúcsban nyíló, állkapcsain parányi fogacskák ülnek. Hátúszója kettős. Farokúszója jól fejlett, a hátsó széle domború. Hasúszói a mellúszói alatt helyezkednek el, egymással összenőttek, ennél fogva homorú felületet alkotva, tapadókorongként is használhatóak. Oldalvonala hiányzik, pikkelyei száma a test hosszában 36-48. Sárgás alapszínét sötét, szabálytalan alakú foltok márványozzák. Apró termetű hal, maximális mérete 10 cm.

Törpecsík (Sabanejewia aurata aurata)

Megnyúlt testű, oldalról erősen lapított csíkféle. Feje a testéhez hasonlóan oldalról összenyomott, orra hosszú és domború, a hegye lekerekített. Szeme kicsi, alatta egy hátrafelé álló, felmereszthető csonttüske található. Szája alsó állású, ajkai húsosak. Fölső állkapcsán 4, kétoldalt a szájszegletében 1-1 rövid bajuszszálat visel. Faroknyelének alsó és fölső szélén egy keskeny bőrlebeny gyakran hosszanti élt alkot. Pikkelyei igen aprók, nem láthatóak, miként az oldalvonal sem. Hátán és oldalának alsó részén nagy sötétbarna foltok sorakoznak. A két nagy foltokból álló sor között vagy kevés kisebb, egymással olykor összefolyó petty látható, vagy igen sok apró pontból egy hosszanti sáv alakul ki. Csíkjaink közül a legkisebb, hossza mindössze 8-10 cm.

Vágócsík (Cobitis elongatoides)

Teste nyúlánk, oldalról szalagszerűen összenyomott. Feje kicsi és oldalról ugyancsak lapított, orra hosszú és domború, a hegye tompán lekerekített. Szeme valamivel nagyobb, mint a többi csíkunké, alatta egy hátra irányuló és fölmereszthető csonttüske található. Alsó állású száját húsos ajkak határolják. Rövid bajuszszálai közül 4 a fölső állkapcson, 2 a száj szögletében található. Farokúszójának vége megközelítőleg egyenes. Sem pikkelyei, sem az oldalvonala nem látható. Hátát nagyobb sötét foltok sora mintázza. Ez alatt előbb egy apró pettyekből, majd egy nagyobb foltokból, aztán ismét apró pettyekből, végül ismét nagy foltokból álló sor húzódik, de ez a rend a test vége felé fölbomolhat. Kis növésű faj, a legnagyobb példányok mérete 10-15 cm.

Vágótok (Acipenser gueldenstaedtii)

Teste megnyúlt, hengeres orra viszonylag rövid, tompán lekerekített. Alsó állású szája közepes méretű. Alsó ajka középtájon megszakad, a fölsőt pedig egy befűződés két félre osztja. Bajuszszálai simák és rövidek, az orrcsúcshoz közelebb erednek, mint a szájhoz, hátrasimítva a fölső ajkat meg sem közelítik. Vértpikkelyei nagyok, éles csúcsúak, számuk a háton 10-18, a hason 6-12. Hátúszója a farokrészen foglal helyet. Nagyra növő hal, az idős példányok 2 méternél hosszabbak is lehetnek.

Vaskos csabak (Leuciscus souffia)

Teste erősen megnyúlt, hengeres, oldalról kevéssé lapított. Feje aránylag kicsi, szeme közepes méretű. Félig alsó állású szája a kissé előrenyúló, tompa orr alatt található. Szájszöglete túlér az orrnyílás vonalán, de a szem vonalát nem éri el. Hátúszója a hasúszó kezdetével egy vonalban, de rendszerint inkább kissé mögötte ered. Oldalvonala narancsszínű, s fölötte egy kékesszürke sáv húzódik. Nászidőszakban az oldalvonal színe kifejezettebb, emellett az uszonyok tövén, valamint a kopoltyúfedőn is halvány narancsos elszíneződés figyelhető meg. Aránylag kistermetű hal, testhossza ritkán haladja meg a 20 centimétert.

Viza (Huso huso)

Megnyúlt, hengeres testű hal. Fiatal korban az orra még hegyes és aránylag hosszú, idővel lekerekedik, és rövidebbé válik. Nagy száj a hasoldalon nyílik, szinte a fej egyik szélétől a másikig ér. Alakja félholdszerű, az orr irányában domború ívű, az alsó ajak középen megszakított. Négy sima, oldalról kissé lapított bajusza hátrahajtva eléri a szájnyílást. Vértpikkelyeinek száma a háton 11-14, a hason 9-12. Nagyra növő hal, kifejlett példányai 3 méternél nagyobb hosszúságot is elérhetnek.

A „Tiltott halak” két részében felsorolt álltok (1 rák, 2 ingola és 32 halfaj) mellett a kétéltűek és a hüllők valamennyi faja is természetvédelmi oltalmat élvez, ezért befogásukra a horgászengedély nem jogosít! Hasonlóan tiltott az orvosi pióca gyűjtése, amelyet az „Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős állatfaj” státusza indokol.

Írta: Polyák Csaba (csabio)
Felhasznált szakirodalom: Harka Ákos - Sallai Zoltán: Magyarország halfaunája,
www.fishbase.org

* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.