Harcsapergető bot próbája. Avagy hol a határ?

Harcsapergető bot próbája. Avagy hol a határ?

Sokan, közöttük Adriánnal mi is kíváncsiak vagyunk, meddig lehet elmenni a harcsapergetés „finomításában”. Ezért - elsősorban a botra kihegyezve - tettünk egy próbát. Vajon mekkora harcsát lehet kifogni egy igazából csukahorgászatára termett pálcával? Helyszínül idő hiányában a Pó folyó vizét választottuk, ahol rövid idő alatt termetesebb példányok akadhatnak műcsalijainkra, mint a honi vizeken.

Vajon hol áll meg a mérleg nyelve?

Sokat gondolkoztunk, milyen botot próbáljunk ki erre a célra? Talán a sima, kommersz botok is alkalmasak lettek volna, azonban a vélhetően extrém körülmények miatt ezek talán túl hamar megadták volna magukat. Gondolkodtunk egy csúcsminőségű vagy egy kézzel készült bot beszerzésén is, ezek viszont az átlaghorgászok számára már szinte megfizethetetlenek. Egyébként is, sok esetben már egy lényegesen alacsonyabb árkategóriába tartozó bottal is eldobhatjuk műcsalinkat, és sikeresen kifáraszthatjuk a megakasztott halat… Továbbá a bot minőségével nem növekszik a horgász tudása!

A tesztalany

A lényeg, hogy egy közép-árkategóriás botot választottunk az Energo Team Spin Blade jelenleg legerősebb tagját, a 30-80 grammos dobósúlyút, 2,40 m-es hosszban. A botra tekintve első látásra az apró Low Rider gyűrűsoron akad meg a horgász szeme, a szokatlannak mondható újdonság sokakat visszatart a termék megvásárlásától, pedig a 9 darab gyűrű sokkal jobban kihozza a bot karakterisztikáját, mint ahogy azt egy kevesebb gyűrűvel felszerelt társánál megtapasztalhatjuk. Ugyanakkor a gyűrűk kis mérete miatt eddig egyik horgászatunk alatt sem éreztünk semmi hátrányt. A botnyél kellemes fogású parafa, a masszív orsótartóba pedig éppen belefér egy 6000-es Ryobi orsó is, amit esetünkben használtunk. Magához a bothoz fölöslegesnek tűnhet egy ekkora orsó használata, de mi harcsapergetésre készültünk! Ugyanis egy kisebb orsónak kisebbek az alkatrészei is, és ezek sokkal gyorsabban tönkre is mennek. A harcsapergetésnél pedig az orsó nagyságát tekintve nincs kompromisszum. Ez persze nem azt jelenti azt, hogy ne lehetne kifárasztani egy kapitális példányt egy kisebb orsóval, viszont a kisebb orsókat (hangsúlyozom, harcsapergetés esetén!) akár évente is cserélnünk kell.

Na de térjünk vissza a teszthez. Adriánnak jutott az a feladat, hogy nyúzópróba alá vesse a felszerelést. A már említett összeállítással vágtunk neki egy hosszú nyári hétvégének a Pó folyó hátán. A szokásos éjszakai pergetés során a Blade tesztelésére először - mintegy bemelegítésként - az „apróbb”, 10 kilogramm körüli harcsák jelentkeztek, amelyeknek kifárasztása még kisebb problémát sem okozott.

Az első fárasztás
Nem egy kapitális példány
Mindjárt megvan
Azért mégsem olyan kicsi

Később, az éjszaka második felében egy nagyobb harcsa kéredzkedett Adrián felszerelésére. Ez már végre megdolgoztatta, szépen karikába hajtotta a Blade-et. Persze vártuk, hogy a hal a mostani „gyenge” felszerelésnél majd elfekszik a mederben, de - a kemény fárasztásnak köszönhetően - gyorsan megadta magát a később 25 kilogrammosra mérlegelt harcsa. Erről is beszéljenek a képek:

Itt már éreztük, hogy keményebb ellenféllel van dolgunk
Ha az ellenfél kemény, a fárasztás is hasonló!
Na, ez már egy méltó ellenfél volt

Most már elmondhattuk, hogy megkaptuk azt, amiért jöttünk, bár a fárasztás során nem éreztük, hogy ne bírnánk el egy nagyobb, akár ötvenkilós harcsával is…

Azért itt nem fejeztük be a tesztet, beterveztünk egy nappali pecát is, ennek a helyszíne egy homokpadon lévő meredek törés volt. Ez a hely már az előző túrákon is adott halat, ezért szinte biztosra mehettünk, azaz reménykedhettünk egy szebb harcsa kifogásában. Műcsalinak itt a Salmo Boxer 7 centis változatát választottuk, mivel ezzel pontosan a kívánt mélységben kereshettük a harcsákat. Talán az ötödik dobásnál tartott Adrián, mikor szólt, hogy szerinte most jó helyen jár wobblere. Mikorra kimondta, már be is vágott, és szinte úgy maradt a botja. Nekem se kellett több, elő a fényképezőgépet:

Mikorra felvettem pozíciómat az első kép elkészítéséhez, a harcsa már a felszínen volt
Ez sem az igazi kapitális példány
Adrián kicsit felbátorodott: itt már kesztyű nélkül próbálkozott, aminek később meg is lett az eredménye
Ez is húsz kilogramm fölöttinek bizonyult

A bot számára ez a hal sem bizonyult komoly ellenfélnek, és sajnos az elkövetkező nap sem adott szebb harcsát

Összegezve: odafigyelve a fárasztás minden mozzanatára egy negyedmázsás harcsa kifárasztása nem lehet akadály a 30-80-as Blade-del. Ha pedig arra gondolok, hogy a botot igazából csukapergetésre ajánlják, akkor bátran kijelenthetem: csuka legyen az uszonyán, amelyiket a bot gyengesége miatt nem tudnak kifárasztani!

Természetesen lehetne még itt (fölöslegesen) papolni arról, hogy a boton és az orsón semmilyen sérülést nem vettünk észre… és hogy tökéletesen működött minden. De egy ilyen teszt esetében elsősorban a hibákról és a nemtetszést kiváltó dolgokról kellene szólni. Ilyen viszont nem volt!

Vele megbeszéltük, hogy ősszel a papájával lesznek ugyanezen a helyen
* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.