Feederbotunk - legyen az bármilyen remek darab is - mit sem ér egy hozzá illő orsó nélkül. Ha röviden és egyértelműen akarnám összefoglalni, hogy milyen típusú orsó való egy rezgőspicces botra, akkor csupán annyit mondanék, hogy a fékrendszere kifogástalan legyen! A rendszerint vékony horogelőke hamar a hal szájában marad, ha akadozik orsónk fékje. Tehát ez az első és legfontosabb dolog, amelyre oda kell figyelni, de van még néhány szempont, amelyet nem árt az „igazi” kiválasztása előtt figyelembe venni!
Milyen méretű orsó az ideális?
Mielőtt eldöntjük, hogy orsónk milyen fékrendszerű is legyen, válasszuk ki az optimális méretet. Sokan esnek bele abba a hibába, hogy túlságosan kicsi orsót raknak feederbotjukra, és nem értik miért nem tudnak 40 méternél távolabb dobni. A finomszerelékes horgászat, nem egyenlő a mindenből legkisebb és legkönnyebb kiválasztásával! Egy 20-30-as méretű orsó hiába képes 150-200 méter 18-as zsinór tárolására, ha közben nagyon kicsi dobátmérővel rendelkezik, s ennek következtében a tárolt damilon képeződött sok hurok lefogja dobáskor a zsinórt. Egy nagyobb, 40-50-es méretű orsóval sokkal könnyebben és pontosabban lehet (lényegesen!) távolabbra dobni.
Jó választás lehet viszont egy olyan light feeder- vagy érzékeny pickerbot esetében a kisméretű orsó, ahol a meghorgászandó távolság ritkán haladja meg a 30 métert. Ha azonban ennél távolabb kell horgászni, akkor rakjunk nagyobb orsót botunkra! Az általam kedvelt és favorizált univerzális méret (márkától függetlenül) a 40-es.
Milyen fékrendszerű orsót válasszunk?
Mint ahogy a bevezetőben is említettem, a fékrendszernek kifogástalannak kell lennie! De joggal merül fel a kérdés, hogy első- hátsó-, nyelető- vagy harcifékes legyen orsónk? Mikor melyiknek van létjogosultsága, és milyen előnyöket jelent használatuk? Mielőtt ebbe belebonyolódnánk, a világos és átlátható helyzet érdekében tisztázzuk, hogy a különböző fékrendszerek mit is jelentenek.
Hátsófék: Európában és hazánkban is különösen népszerű ez a megoldás, de érdekes, hogy a tengerentúlon szinte senki nem használ ilyen típusú orsót. E típusnál a fékerőt az orsó hátsó részén található tekerőgombbal lehet beállítani. Mellesleg a legpontatlanabb, legmegbízhatatlanabb megoldás. A fékrendszer hatékonyságát nagymértékben befolyásolja, hogy a féklamellák mérete itt a legkisebb, amely kevésbé precíz beállítást tesz lehetővé.
Elsőfék: Az orsó fékrendszere a zsinórtároló dobba van beépítve, és annak tetején elhelyezkedő tekerőgombbal lehet azt hangolni. Tévesen gondolják sokan azt, hogy kizárólag a pergető orsók lehetnek csak elsőfékesek. Bár köztudott, hogy egy pergetőhorgász akár 1 nap alatt többet dob és teker orsójával, mint egy átlagos fenekező horgász 1 hónap alatt. Ezért (általában) az elsőfékes orsókat sokkal nagyobb igénybevételre tervezték. Erősebb, robusztusabb felépítésűek, amelyhez illeszkedik a megnövelt hatékonyságú elsőfék. A fék nagyobb erejét és precízebb állítási lehetőségét a megnövelt átmérőjű féklamellák biztosítják. Sokan azért nem használják, mert nem áll kezükre az elől található tekerőgomb, körülményesnek tartják a fékerő szabályozását… szerintem ez csak szokás kérdése.
Egy biztos, manapság már nem csak a pergető horgászok használnak ilyen típusú orsókat. Egyre több finomszerelékes horgász választja ezeket a megbízható, remek szerkezeteket.
Harcifék: A legtökéletesebb hátsóféket a japán Shimano cég alkotta meg. Az ő fékrendszerük hatékonysága felveszi a versenyt a hagyományos elsőfékes orsókéval. A cég mérnökei azonban még tökéletesebbet akartak, és létrehoztak egy olyan dupla hátsófék rendszert, amelyet harciféknek neveztek el. Mit is jelent ez? A harcifék nem más, mint egy különlegesen finom hangolást lehetővé tevő dupla fékrendszer egyik eleme.
A képen látható Shimano Exage 2500RA orsó fékrendszere egy normál hátsófékes orsó fékjére hasonlít a legjobban. Itt is a hátsó tekerőgombbal lehet beállítani a megfelelő fékerőt. Horgászat közben gyakran előfordul - főleg ha nem ismertük még ki kellőképpen szerelékünk rejtett erőtartalékait -, hogy túlságos keményre vagy finomra állítottuk a féket. Vagy csak egyszerűen a beállított fék további finomhangolást igényel, mert vékonyabb horogelőkét raktunk fel. Ekkor a tekerőgomb felett található billenőkart balra eltolva tovább lazíthatjuk, finomíthatjuk a féket, jobbra eltolva pedig tovább erősíthetjük.
Ez a dupla fékrendszer így hihetetlen precíz beállítást tesz lehetővé. Garantáltan megakadályozza „harc közben” is a part előtt hirtelen megugró termetes hal szakítását, hiszen elegendő egy villámgyors mozdulat balra, és már adagolja is a zsinórt az orsó. Tehát akik a harcifékes orsók mellett döntenek, és egy garantáltan kipróbált, bevált megoldást keresnek, azoknak ezt a típust nyugodt szívvel ajánlom.
Nyeletőfék: A nyeletőfekes orsók használata sokáig kizárólag a bojlis horgászok kiváltsága volt. A kisebb, 20-30-40-es méretek megjelenésével azonban előnyeit hamar felfedezték a rablóhal- és finomszerelékes horgászok is. A nyeletőfék egy olyan speciális fékrendszer, amely bekapcsolásával lehetővé válik, hogy - az orsó dobjáról - a hal szinte ellenállás nélkül tudja lehúzni a zsinórt anélkül, hogy az eredetileg beállított fékerőt megváltoztatnánk. Hogyan lehetséges ez?
A képen látható Spro Hardliner LCS orsó fékerejét a nyújtott távdobó dob elején található tekerőgombbal lehet precízen beállítani. Ennek kioldása egyetlen mozdulat csupán. Nem kell mást tenni, mint a hátsó részen található kart felbillenteni. Az orsó úgy működik ekkor, mintha teljesen kilazítottuk volna a fékjét (a hal így ellenállás nélkül viheti magával a csalit és a végszereléket).
A bevágás előtt azonban a hatékony és biztos akasztás érdekében vissza kell kapcsolni. Ez a következőképpen történik: tekerjünk az orsó hajtókarján 1/4 fordulatot, ekkor halk kattanás árulkodik arról, hogy ismét „kemény” az orsó, és kezdődhet a tánc! Az orsó hátsó részén található tekerőgomb a nyeletőfék szabályozója. Ugyanis a „null fékerő” is gyakorta finomhangolásra szorul. Ha áramlik vagy erőteljesen hullámzik a víz, erősebbre kell állítani, hogy csak akkor peregjen le az orsóról a zsinór, amikor az tényleg indokolt.
A nyeltőfékes orsó nélkülözhetetlen lehet az egyszerre kettő feederbottal szerencsét próbáló horgászoknak. Ugyanis a nyeletőfék használata meggátolja, hogy botunkat vízbe rántsa a hal, amíg esetleg a másikkal dobunk vagy fárasztunk.
Dobok, pótdobok
Ma már a modern orsók szinte mindegyike fém dobbal kerül forgalomba. Ezek a hidegen megmunkált dúralumínium dobok rendkívül strapabíróak és nagyon sima felületűek. Nem koptatják a zsinórt, és könnyed, minimális súrlódással járó dobást tesznek lehetővé. A drágább modelleknél már a pótdob is fém, amely különösen hálás dolog. Ha a pótdob műanyag, attól még természetesen használható, de azt inkább a vastagabb zsinórokhoz tartogassuk.
Csapágyszám
Tudatosan hagytam a végére a legtöbb horgászt foglalkoztató kérdést, hogy „de mégis hány csapágyas orsót válasszak”? A vevők kegyeiért folytatott „csapágyháborúban” ne feledkezzünk meg arról soha, hogy 10 db rossz minőségű csapágy több gondot okoz, mint 3-4 kifogástalan. Az tény, hogy (általában) minél több csapágy van egy orsóban, annál stabilabb és könnyedebb lesz a futása, de nem mellékes szempont az illesztések és az összeszerelés módja sem. Ami azonban minden feederbotos orsónál (is) nélkülözhetetlen, az a speciális tűgörgős nyakcsapágy, amely holtjátékmentes visszaforgást biztosít. Így az orsónk bevágáskor egyetlen millimétert sem engedve késedelem nélküli akasztást tesz lehetővé.
Extrák
Az orsó esztétikai értékét növelik a különböző, vevők kegyeinek megnyerése érdekében bevetett trükkök. Attól, hogy az orsó hajtókarja rózsafa fogantyúban végződik, nem lesz jobb. Sokkal fontosabb ennél a biztos szervizháttér, és a gyártó által vállalt több éves termékgarancia!
