A rakós botos horgászatról a legtöbb horgásznak a versenyhorgászat jut eszébe, hiszen ha elmegy egy versenyre, vagy ha versenyekről készült képeket nézeget, szinte mást sem lát, mint hosszú, vízfölé nyúló botok erdejét. Azonban a tájékozottabbak tudják azt, hogy ezeknek a botoknak vannak nagyhalas változatai is, és azt is, hogy nagy élményt nyújt egy ilyen bottal megfogni egy-egy pontyot, esetleg ponty matuzsálemet, vagy túljárni az amur eszén. Azt is tudják, hogy folyóvízen a finomszerelékes horgászatnál a rakóst semmi sem pótolhatja, semmilyen módszerrel sem lehet a csalit olyan pontosan vezetni, felkínálni, mint a rakós bottal.
Magam részéről úgy ítélem meg, hogy egyre nagyobb teret hódít és fog hódítani a rakós botos horgászat és ezen belül is rohamosan népszerűsödik és fejlődik a rakós bottal történő pontyhorgászat. A gomba módra szaporodó kis horgásztavak, horgászcentrumok kiváló teret biztosítanak ennek a módszernek, olyannyira, hogy rendszeresen rendeznek rakós botos pontyfogó versenyeket, komoly díjazással.
Egyre többen próbálják ki ezt a fajta horgászatot, és akik megfelelő segítséggel, megfelelő eszközökkel teszik, azok az eredményesség és az élmény hatására meg is ragadnak ennél a módszernél, sőt lehetőségeik és igényeik szerint tovább is fejlesztik azt.
Fontosnak tartom egyrészről a megfelelő segítséget. A médiában sokat olvashatunk a rakós botos horgászatról, eszközeiről, technikájáról, de egy, a gyakorlatban is hozzáértő segítséget nem pótolhat semmi.
Másrészről fontos az eszköz, a rakós bot. Egy rossz botválasztással örökre elmehet tőle a kedvünk, egy jóval viszont úgy megszerethetjük, hogy le sem tesszük többé.
Mit értek a rossz botválasztás alatt:
- Ha egy nehéz, lógós és ezáltal rosszul kezelhető botot veszünk, aminek csak az ára vonzó, egy életre elmehet a kedvünk ettől a módszertől.
- Ha egy nagyon könnyű, gyors botot választunk, nem apróhalas versenyhorgászat céljára, egyszeri rossz botkezeléssel könnyen eltörhetjük, összeroppanthatjuk azt, és bosszankodhatunk, hogy méregdrága botunk egy nyamvadt pontyot sem bírt ki.
- Ha olyan botot választunk, ami vagy tetszik, vagy márkafüggőségünk nem enged mást, de ha törik, és alkatrész kell hozzá, arra esetleg 8-12 hónapot kell várnunk (vagy esetleg nem is kapunk hozzá): ez a legdrágább és legdühítőbb dolog. Ilyenkor vetődik fel a kérdés, mi a fontosabb: horgászunk, vagy „márkafüggünk”. A magam részéről, melyet több évtizedes versenyzői és rakós bot használói múltammal támasztok alá, ez a legfontosabb kérdés. Mert nincs annál bosszantóbb és drágább dolog, amikor a szezon elején eltörik a bot egy véletlen rossz mozdulat miatt, és az egész idényt a sarokban tölti. Ha pedig rakósozni támadna kedvem, vagy kérek egyet kölcsön, vagy veszek egy másikat…
A TOP MIX rakós botjainál számomra, melyet tapasztalatommal támasztottam alá, mindig is ezek voltak és lesznek a legfontosabb kérdések, illetve ezt még egy dologgal, az állandóság biztonságérzetével meg is toldom. Ez utóbbi azt jelenti, hogy nem lesz évente típusváltás, hiszen nagy értelme nem lenne, mert lényegesen jobb botot, a karbon teljesítőképességének felső határához közel lévén, nem tudnak a gyártók produkálni. Annak meg, hogy a botok nyelét átfessük, vagy a tagokat úgy csináljuk, hogy éppen ne illeszkedjenek az előző évi bothoz, nem látom értelmét.
A kiállításon már bemutatott STRADIVARI Allround bot, továbbá a most és a közeljövőben bemutatott új rakós botok, az ISIS Carp Champion, a CARPERIOR, az Extreme Carp és az ősz felé forgalomba kerülő GENIUS Carp mind megfelelnek ezeknek az elvárásoknak, különböző árfekvésük révén pedig mindenki pénztárcájának.
Most pedig a legfontosabb: A STRADIVARI, az ISIS, a CARPERIOR és az Extreme Carp botokhoz a gyártóval történt megállapodás értelmében legalább 10 évig tudom biztosítani az alkatrészellátást.
Ennyi kis bevezető után nézzük az Extreme Carp botot. Ahogy a bot neve is árulkodik, extra erős kivitelű, mely kiválóan alkalmas pontyozáshoz és folyóvízi horgászathoz, akár a legextrémebb körülmények között is. Nézzük a botot!
Az alapbot 9,60 m hosszú, melyhez külön megvásárolható a toldó, ekkor a bot hossza 11,20 méter lesz. Ez a megoldás azt a célt szolgálja, hogy aki kezdésnek megvásárolja az alapbotot, megtetszik neki a módszer és hosszabb botot szeretne, az a toldóval botja hosszát növelheti. Természetesen a bothoz kaphatók 3-4-5 tagos top szettek és etető top szett is.
A nyéltag hivalkodóan elegáns festésű, alsó, „könyöklő” része Carbon-Metal System (CMS) erősítést kapott, miáltal szinte törhetetlen lett, emellett jól is mutat.
A bottagok végei lekerekítettek, ezáltal gyorsan, könnyen és mindenféle külön segédeszköz beépítése nélkül sérülésmentesen összeilleszthetők.
A bottagok alsó végei az ötödik tagtól lefelé szintén CMS erősítést kaptak, mely nagyon hasznos akkor, ha a tag végét véletlenül betonhoz, kőhöz ütjük, mert ezzel az erősítéssel azok szinte törhetetlenné váltak.
A botot a Multi-Layer System szerint több rétegű karbonból építették, mely rendkívüli erősséget és rugalmasságot biztosít.
A botot először „száraztesztnek” vetettük alá. Ennek keretében tavunk partján különböző súlyokat emelgettünk vele.
A botot ezután addig terheltük, amíg az eltörött, vagy inkább szétrobbant, így szerezve később felhasználható információkat az esetleges törési hibák elbírálásához.
Az első „nedves” teszt az egyik kedvenc csatornámon történt. A csatornát ilyenkorra már benövi a hínár és a vízitök, rendkívül tiszta, elég mély vízében azonban jól foghatók a kárászok és időnként egy-egy igazi nyurgába is beleakadhatunk.
Felkészülten érkeztem a partra a délelőtti órákban. A felkészülés a gereblyét jelentette, mert tudtam, ahhoz hogy horgászni tudjak, előbb helyet kell csinálni, ki kell takarítani a hínárt. A gereblyét be kell dobni a kívánt távolságra, megvárni, amíg lesüllyed, majd a nyelére kötött kötéllel ki kell húzni a hínárral együtt.
A helykészítés fél órát vett igénybe. A kihúzott hínárt gondosan elrendeztem, hogy külső szemlélő ne vegye észre, majd etetőanyagot dobtam a tisztásra. Ezután a letaposott füvet is szépen visszarendeztem. Nem szerettem volna, hogy más üljön a helyen, mire visszaérek. Ezután a csatorna egy felsőbb részén a vízitököst is megetettem, mert a helyiek szerint ezen a részen fogtak a napokban pontyot. Itt nem kellett helyet tisztítani, mert a töklevelek közt nem volt sok hínár.
Délután mentem ki horgászni. Befészkeltem magam a fűbe, alig látszott ki a ládám.
A kezdetben csak a vörösszárnyúak jelentkeztek, szinte le sem hagyták süllyedni a csalit. Nagy gilisztára váltottam. Ez már lesüllyedt. Rövid idő elteltével megérkeztek a kárászok, azokból tudtam 40-90 dkg-os példányokat fogni. Igazi szép, sötét színű csatorna kárászokat.
Amit tapasztalatként megemlítenék: a bot karcsúsága és súlyelosztása miatt igen kezes, könnyen kezelhető.
Estig maradtam, de kárászokon kívül más nem jött. Nem is hallottam pontyugrást, ezért úgy döntöttem, hajnalban a vízitököst próbálom.
A második „nedves” teszt. A hajnal első fényei már a csatorna partján találtak. Fontos a korai kezdés, mert a tiszta vízben a halak ilyenkor még nem bújnak a töklevelek árnyékába, kint portyáznak, szedik össze a táplálékot. Később, mikor a nap már magasan áll, a pontyok, kárászok a levelek alatt állnak, alig mozdulva.
Horgászhelyemen, a tökleveles egy kis tisztásán aktív víz alatti mozgás lehetett, mert folyamatosan jöttek fel a kisebb-nagyobb buborékcsoportok, ami a kárászok és pontyok túrkáló táplálkozását jelzi. Ládámat össze sem raktam, csak a botot és a merítőt. Óvatosságból a 30-as főzsinórra 28-as előkét és 4-es horgot tettem. Ha ponty jön, itt nem csak vele, hanem a tök szárával és a hínárral is meg kell küzdeni. A partra osontam és fél térdre ereszkedve lógattam a tisztásba a gilisztát. A kapás szinte azonnali volt, a leérő csalit azzal a lendülettel emelte fel a hal. Függőlegesen kiemeltem a lyukból a félkilós kárászt, hogy ne zavarja össze a helyet. A következő kárász 70 dekás volt, ezt is kidaruztam, majd csalit váltottam, mert még mindig jelentős túrásokat észleltem. Nem akartam, hogy az apróhal elzavarja a pontyot, ezért négy szem csemegekukorica került a horogra. Azonban a várva várt kapás nem jött. Időnként körbetúrta, elásta a csalit, de nem vette fel. Tűnődtem ennek okán, végül úgy döntöttem, hogy érintőre teszem a csalit, hátha az a baj, hogy a kukorica belesüllyed az iszapba, és a ponty nem látja meg. A döntés helyességét a kapás támasztotta alá. A túrásra ráhúzott úszó kapást jelzett a hal szépen sündörgött a tök felé. A bevágás után mint a mozdony, indult a tök alá. Be is szaladt, de sokat nem engedtem, a lila Preston gumi volt a botban feszesre húzva, ami nem gyerekjáték. Összeszedte a tököt, hínárt, de a zsinór elvágta azokat, és ez egyben fárasztotta is a halat, akár egy orsó. Olyan ötperces küzdelem után szákoltam meg a majdnem négykilós, hibátlan, gyönyörű színű igazi nyurgát.
A ponty úgy összekeverte a helyet, hogy több kapásra már nem számíthattam, meg minek is maradnék. A teszt szépen sikerült, minden összejött, hely, hal, bot, szerelés.
Hasonlóan sikeres horgászatokat kívánok a bot jövőbeni használóinak. Nem fognak benne csalódni!
(X)
Papp József
