És egy víztükör  kell

És egy víztükör kell

A nyár végén, egyik hétvégén a fényképeim birodalmába kalandoztam. A kipecázott fotók kellemessé varázsolták a hétvégét és ekkor döbbentem rá - hogy bár még mesze az év vége, de mégis - milyen tartalmas 8 hónapon vagyok már túl! Néha el is mosolyodtam, hiszen ismételten rádöbbentem, milyen jó is horgásznak lenni. Ezúttal egy válogatott fényképcsokorral kívánok könnyed szórakozást a Haldorádó látogatóinak.

Magam is csak olyan vagyok, mint a többi horgász, kik szívesen töltik szabadidejüket a horgászbotok mellett, és élvezik a vízparti kalandozásokat éppúgy, mint a természet őszinteségét és annak apróbb-nagyobb csodáit. Míg e sorokat írom, ólmos esőt csapdos szanaszét a viharos erejű szél, és ablakomon keresztül látom, ahogyan a kifakult szürkeségben a dühöngő kossava könyörtelenül kerget egy valahonnan letépett, összeaszalódott falevelet, miközben a fakoronákra és a háztetőkre ráfagyott hótakarót is idegbajosan tépázza. Persze ilyen időben az előre tervezett évnyitó horgászkalandból nem lett semmi, szobafogságban ragadtam. Mégis kellemes a közérzetem, hiszen belelapoztam a fényképalbumba, és a fotóknak köszönhetően elkalandoztam kedvenc horgászvizeimre. Ismételten átéreztem a horgászélet gazdagságát, varázsát, és a horgászvilág hiteles mondanivalóját, amely ki tudja, már hányadszor bizonyítja, hogy maga a természet nyújtja a legnagyobb örömöket. A lencsevégre kapott szépségmorzsák - legyen az akár susogó nádas, avagy hajnali tiszai ködfátyol, szemezés a vadon lakóival, vagy a horgászbotvég bólintása alkonyatkor - a szobába zárva is kellemes melegséggel töltik teli az ember szívét.

Lássuk hát, miről is árulkodnak az előkerített fotók!

Nem kell a horgászathoz sok minden, csak egy víztükör, például a halban gazdag Temes folyó…
… avagy ez a Dunából kikandikáló csodálatos sziget…
… persze megfelel a zöld lombok alatt szunyókáló holtág is…
… vagy éppen egy csatorna nádfalából elérhető békés haltanya
Közvetlenül az indulás után már ki is zökkenünk a megszokott kerékvágásból. Igaz, a kezdeti látványhoz az emberi kéz is hozzájárul…
… ám lakóhelyünktől eltávolodva már csak a vadon az úr
A tetthelyre érve talán a hosszú út és környezetünk fokozatos változása is hat ránk, hogy jobban értékeljük kedvenc horgászvizeink szépségét. Végre beszerelhetünk, és várhatjuk a kapást. Ki-ki a maga módján…
Ne csodálkozzunk, ha a vízparton más is kitapasztalja ottlétünket, mint például ez a feederbotot kedvelő szitakötő…
… avagy közelünkbe merészkedik egy kíváncsi, tollas természetlakó, sőt pózol is, de rövid idő után olyannyira unalmassá válunk neki, hogy nem csak ő, csapata is faképnél hagy bennünket
Az is megeshet, hogy egy szurkoló koca les rá a horgásztechnikánkra, mint például a képen látható, aki a közeli tanyáról érkezett a Tisza-parti horgászhelyemre
Olyan talán nincs is, hogy a közvetlen közelünkben ne pihenjen meg egy arra járó kockás sikló. Ha pedig már megszokta jelenlétünket, nyugodt falatozásba kezd anélkül, hogy megkínálna bennünket
A délceg kecskebéka és rokonai is fölöttébb kíváncsiak ránk
Megtörténhet, hogy a vízparton libakórus fogad bennünket ünnepélyes koncerttel. Ez teljesen megszokott esemény a Temes partján
Persze a szabad ég alatt a maga módján zajlik az élet
Közben a kapások is beindulnak…
Talán épp ezen a napon sikerül kifognunk életünk halát!
No de lássuk csak a zsákmányt, mennyi örömet lel a horgász a változatos fogásokban…
De hol vannak még a csodás hajnalok, a naplementék, a játékos kedvű természet színpompája, amely reánk, horgászokra vár?!

Horgásztársaimnak sok szép élményt kívánok!

Amihez csak egy kis akarat…
… némi horgászfelszerelés…
… és egy víztükör kell

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.