Folytatom a nagyhalas praktikák sorozatot, melyben most egy rendkívül nehezen meghorgászható, akadós bányatóra kalauzollak benneteket. Társammal, Andrissal mérjük le tudásunkat egy olyan tavon, ahol sokszor még azok is elvéreznek, akik életük jelentős részét ezen a vízen töltik. Ráadásul most először horgászunk élesben ezen a tavon, tehát nincs könnyű dolgunk! Tartsatok velem ismét, és mint általában, most sem fogtok csalódni, ígérhetem…
A tó nevét szándékosan - a tógazda kérésére - nem említem. Ezt az indokolja, hogy a magántavon speciális horgászszabályok uralkodnak, elsősorban a halak védelmében! Ezért a tóra bejutni kizárólag ajánláson vagy személyes kapcsolaton keresztül lehet. Így próbálják kizárni azokat a horgászokat, akik fittyet hánynak a szabályokra és ezzel a különleges halállományra is. Bizony különleges, mert itt a halak átlagsúlya 10 és 14 kg közzé tehető, de számos 20 kg feletti ponty is őslakója a rendkívüli vízminőséggel megáldott tónak! Erről a tóban élő édesvízi medúzák árulkodnak!
A tó vízmélysége is rendkívüli. A legmélyebb pontja majd 30 méter, de az átlag vízmélység is 14 méter! Mivel az 5-ös számú helyen, ahol horgásztunk (ami egy stég a vízen a parttól néhány méterre), közvetlenül 25 méteres mélység uralkodik, az egyetlen lehetőséget, a behordásos módszert választottuk. Ehhez a módszerhez készítettük el a végszerelésünket, melynek kiválasztásánál figyelembe kellett vennünk az ide vonatkozó speciális szabályzatot, miszerint főzsinórként a rengeteg akadó ellenére sem lehet fonott zsinórt használni.
Az egyetlen engedélyezett dolog az 50 cm-t meg nem haladó leadcore, de ezt is kizárólag akkor szabad használni, ha az ólom úgy kerül a szerelékre, hogy szakadás estén lecsúszhasson! Andris a lustaságának köszönhetően az előzőleg dobáshoz felszerelt végszerelékét használta 2 horgászboton, ami egy sima FOX Horizont in-line 92 grammos ólommal szerelt végszerelék.
A harmadik botjára és a sajátjaimra - a fenti tények mérlegelésének eredményeként - két különböző végszereléket választottunk. Az egyik a már több kisfilmemben is bemutatott, FOX Leadcore Safety Sleeve Rigs & Kwik Change Swivels, vagyis biztonsági ólomrögzítéses, ólomelőkés végszerelék gyorskapoccsal, előre elkészített végszerelék. Ennek elkészítését, valamint Squid & Octopus bojli és Fluro pop up kombinációjával történő felcsalizását a letölthető kisfilmben is megtekinthetitek, lépésről-lépésre. A másik végszerelék a FOX Safety Sleeve Rigs & Kwik Change Swivels, vagyis biztonsági ólomrögzítéses, gubancgátlós végszerelék gyorskapoccsal. Ezt a 0,285 mm átmérőjű Carp Spirit monofil főzsinórhoz rögzítettem, majd a fémkapocs segítségével egy 132 g-os ólmot helyeztem fel rá. Horogelőkének egy új, speciális, de rendkívül egyszerű kötést szeretnék nektek bemutatni. Ez kimondottan a nagy halak horgászatához a legalkalmasabb, de hatékonyan alkalmazható kisebb testű halak meghorgászására is! A horogelőke elkészítése lépésről lépésre:
Csaliként 4 különböző bojlit használtunk: M1, M2 és Squid & Octopus változatokat, valamint a Fruit & Nut ízűt, ami a legújabb bojli, melynek teszteredményeiről és összetételéről az angol cég tulajdonosa, Des Taylor személyesen számolt be a Bojlizás „szűz tavon” című cikkhez tartozó kisfilmben.
A süllyedő Squid & Octopus bojlit meglebegtettük 2/3 rész SBS Fluro pop uppal. A szabályzatnak megfelelően 3-3 horgászbottal kezdtünk a teszteléshez. Mivel elég nagy terület ölelt fel a horgászhelyünk, ezért 6 különböző helyet választottunk ki. Ebből 2 helyet jelentősebb mennyiséggel etettünk meg, a többihez 2-3 marék bojli és magas olajtartalmú halas pellet került, illetve 2 helyre ugyanez, csak egy marék tigrismogyoróval megspékelve!
Elveinkkel ellentétes, de a tapasztalt helyi horgászok unszolására - miszerint itt csak tigrismogyoróval lehet halat fogni - egy végszereléket (mindig másik etetésen) tigrismogyoróval csaliztunk. Ez arra volt jó, hogy összehasonlítási alapot adjon az etetett helyeken - pl., ha egy etetés huzamosabb ideig nem működött bojlival, akkor mielőtt megszüntettük volna, megpróbáltuk tigrismogyoróval is. Annyit rögtön elárulhatok, hogy helyi tapasztalatok ide, több éves halőri tapasztalat oda, tigrismogyoróval halat nem tudtunk fogni! :) A bójákat kivétel nélkül törésekhez helyeztük. A törés tetejét etettük, a végszereléket a csalival az oldalára helyeztük! A végszerelékre közvetlenül dobtuk a 2-3 marék bojli és pellet keverékét. Ez azért fontos, mert mire a rendkívüli mélységbe leérnek a néhány cm-es körbe dobott csalik, addigra akár 2-3 méteres kört is beteríthetnek! Emiatt erősen koncentrált etetést, kizárólag PVA hálóval lehet elérni. 2 etetést távolabb, közvetlenül a partszélre helyeztünk, a maradék négyet 8 és 17 méteres mélység között osztottunk el. A 8 méteres mélység előnytelennek bizonyult, mert ezen a mélységen aktív volt a törpeharcsa. 12 méteres mélységtől, már nem okoztak problémát a falánk kis jószágok!
Helyén vannak a bóják, behúzva a végszerelékek, már csak a kapásra várunk… Lássuk, hogyan is kezdtük az első napokat!
A cikkhez tartozó kisfilmben, megnézhetitek a fent bemutatott végszerelék elkészítését, és szemtanúi lehettek az általunk megfogott halak kifogásának:
Folyt. köv.
A következő részben megtekinthetitek további fogásainkat, és megismertetem veletek a flooting használatát. Egy igazi különlegességben is részetek lehet, miszerint több éve terjed szóbeszéd egy fehér, albínó amurról, melyet még maga a tógazda sem látott ez idáig! Nekünk egy rendkívüli ponty fárasztása közben sikerült lencsevégre kapni, melynek a következő epizódban, ti magatok is szemtanúi lehettek!
Írta: Kovács Zoltán
www.sbsbojli.hu
Fotók, videó: Takács Péter
