Sok horgász keresett fel azzal a kérdéssel, hogy hallottak ugyan az élőhalas stupekos harcsázás nagy távolságban végezhető változatáról, de nem igazán értik, hogy a gyakorlatban hogyan is áll össze ez a hétköznapinak nem nevezhető technika. A stupek nem igazán (sőt, egyáltalán nem) dobható nagy távolságra nagy felülete és a csalihal valószínűleg bekövetkező sérülése miatt (kellemetlen egy egész éjszakát végigülni abban a hittben, hogy minden rendben, közben meg a csalihalunk már rég elpusztult), viszont ahol nem lehet csónakot és egyéb segédeszközöket használni a szerelék behordása céljából, ott hogyan lehet megfogni a parttól távol tartózkodó harcsákat? Íme, a tökéletes „fegyver”, próbáljátok ki!
Kedves barátomat - aki e remek módszert évek óta gyakorolja (sok szép harcsa bánatára) -, Barna Lajost kértem meg, hogy segítsen nekem és együtt mutassuk be az olvasók számára. A módszer lényege, hogy egy segédbot (legjobb egy kétrészes bot nyéltagja, ami fontos, hogy egy darab zsinórvezető gyűrű mindenképpen legyen rajta) felhasználásával a partról egészen nagy, akár 120-130 méter távolságba is felkínálhatjuk csalihalunkat a nagybajszúaknak. A távolság gyakorlatilag csak rajtatok múlik, hiszen attól függ, hogy egy nagyméretű ólommal mekkora távolságot tudtok dobni, ezért ehhez a módszerhez a hosszú, 4,2-4,5 méteres surf botok ajánlottak, melyek segítségével egészen extrém távolságokat lehet megdobni.
Első lépésként a segédboton lévő orsó zsinórját átfűzzük a segédbot gyűrűjén, majd kötünk a végére egy hurkot. Ezután a surf bot zsinórját átfűzzük a bot gyűrűin, majd felhúzzuk rá a speciális ólmot (ami legalább 150 g-os legyen!), majd jöhet egy extra méretű gumiütköző és egy karabineres forgókapocs. A kapocsba beleakasztjuk a segédbot zsinórjára kötött hurkot, majd felkészülünk a bedobásra. Ez itt annyiból áll, hogy kinyitjuk a segédboton lévő orsó felkapókarját, a segédbotot irányba állítjuk, és a surf bottal hagyományos módon bedobunk. A bedobást követően a fő bot orsóját hagyjuk szabadonfutó állapotban és a segédbot orsójának segítségével végezzük a bevontatást addig, amíg a fő bot zsinórjára kötött karabineres forgókapocs partot nem ér. A karabinerből kiakasztjuk a segédbot zsinórját - rá már nincs szükség -, helyette rákapcsoljuk a már előzőleg felcsalizott szereléket (stupeket), amit a fő bot orsójával szép lassan visszavontatunk a bedobás helyére. Az első alkalmakkor ezt mindenképpen javasolt másodmagunkkal csinálni, tehát egyedül csak a kellő rutin megszerzése után próbálkozzatok.
Megpróbálom lépésenként megmutatni, így talán jobban érthető a szerelék összeállításának minden mozdulata. Nézzük képekben!
Írta: Haskó Tamás
Fotók: Haskó Tamás, Barna Lajos
Ábra: Takács Péter
