Számomra már hagyomány, hogy a húsvéti ünnepeket, de legalábbis egy jelentős részét horgászattal töltöm. Nem volt ez idén sem másként, ráadásul még az időjárás is kedvezett ezen elképzelésemnek. A helyszín sem volt kérdéses, hiszen egyrészről kedvesem szüleinek meglátogatása, másrészről előző írásomban tett ígéretem miatt is a Nógrád megyei Cser-tóra esett választásom. Nem tudtam az akkor átélt gyenge fogást elfogadni, eljött az idő, hogy végre elégtételt vegyek.
Szombat reggel úgy nyolc óra lehetett, mikor megérkeztem a horgásztó partjára. Már nem az a kép tárult elém, mint egy hónappal ezelőtt. A természet békésebb arcát mutatta, a talaj menti fagyoknak nyoma sem volt. A kopár, fagyos táj helyett szépen kizöldült és virágba borult növényzet fogadott. A kellemes idő a horgászokat is a szabadba csábította, a tó partján jelentősen többen próbáltak szerencsét. Most nem volt olyan egyszerű helyet találni, és a mellettem ülő horgászokra is figyelnem kellett, de azért még így is kényelmesen elfértem. A friss, reggeli levegő feltöltött és már alig vártam, hogy végre újra horgászhassak.
Pontyhorgászatra készültem: felszerelésemet, az etetőanyagokat és csalikat is e szerint választottam ki. Reméltem, hogy olyan csúfos vereség, mint a múltkor, nem ér. Igyekeztem minél kevesebb időt elvesztegetni az előkészületekkel és minél hamarabb megkezdeni a horgászatot. Két különböző hosszúságú, egy 390-es és egy 420-as, medium-heavy feederbotot vittem magammal, mindkettőn nyeletőfékes orsó és nagyjából azonos végszerelék várta, hogy a pontyok ereje próbára tegye. Akadó a tóban nem jellemző, de a tó közepén végighúzódó régi patakmeder környékén előfordul néhány bokor- és faágmaradvány. Azonban sem ez, sem a tóra legjellemzőbb 2-5 kg átlagsúlyú pontyállomány nem indokolja a vastag főzsinór használatát. Mindkét boton 0,20 mm-es főzsinórral horgászom, a már megszokott 0,16 mm-es fonott dobóelőkével kiegészítve.
A horgászat előtti hetekben már biztos volt a csalogatóanyag. Érdekes, hogy most nem gondolkoztam ezen olyan sokat, mint korábban. Jött egy megérzés, egy elképzelés, ami befészkelte magát a fejembe. Azt súgta, hogy a húsvéti horgászaton a Haldorádó Vad Ponty etetőanyagot kell használnom. Bíztam benne, hogy megérzésem nem csal, és hogy eredményt fog hozni. Annál is inkább, mert ezelőtt soha még csak ki sem próbáltam (még gondolatban sem) ezt az új etetőanyagot. Egyféle etetőanyaggal azonban már csak babonából sem megyek el horgászni, ezért bekevertem egy már többszörösen bizonyított és bevált keveréket is.
Csalogató etetést egyáltalán nem végeztem, tulajdonképpen kerestem a halat a tóban lévő patakmeder környékén és vártam a kapást. Az első dobásoknál a két bot etetőkosaraiba a két különböző etetőanyag került. A Vad Pontyos etetőanyaghoz, édesebb csalikat pl. Vörös Démon pelleteket használtam, míg a Pelletes Fekete etetőanyaggal töltött kosaram horgára halas, büdös pl. Tenger Kincse, Fekete Gyémánt pellet került.
Addig is, míg megérkeznek a halak és felveszik hajszálelőkén felkínált csalijaimat, egy másik hobbimnak próbáltam élni, ez pedig a fényképezés. Szeretek horgászat közben fényképezni, lenyűgöz a táj, a környezet szépsége. Egy-egy horgászat alkalmával közel 200-300 képet is készítek, és mivel jellemzően egyedül járok horgászni, a legnagyobb kihívást a fogásaimról és saját magamról készített fényképek jelentik.
Gondolataimat bedobásom után húsz perccel egy kapás törte ketté. Megérkezett az első hal. A Vad Ponty etetőanyaggal bevetett Vörös Démon lebegő-oldódó és oldódó pelletpárost kívánta meg. Nem védekezett vehemensen, éreztem, hogy nem lesz kapitális, de biztos voltam benne, hogy ponty az illető. Ha sikerül megszákolnom, akkor már most jobb fogást könyvelhetek el, mint az előző horgászatomon.
Megvan az első hal. Igaz, nem egy óriás, de ponty. A horog tökéletesen ült, a ponty pedig a gyors horogszabadítást és fényképezést követően természetesen azonnal ment vissza a vízbe. Még kilenc óra sem volt, és reméltem, hogy pozitív folytatás következik. Felcsaliztam a horgomat, etetőanyagot gyúrtam kosaramba és igyekeztem végszerelékemet nagyjából ugyanoda visszajuttatni. A főzsinórt zsinórjelölő filccel megjelöltem, ha jön még egy ponty onnan, akkor talán van ott még több is, és a jelölés segít visszatalálni a halakhoz. A másik botomat is újracsaliztam, de ott egyelőre megmaradt a halas-büdös ízvilág.
Nem telt el negyedóra az újradobásomat követően, és ismét ponty küzdött a horgomon. Ez a hal is a Vad Pontyos etetőanyaggal és Vörös Démon pellettel csalizott végszerelékemre akaszkodott rá. Szavakkal nem tudom leírni, hogy mit éreztem. Valamit tud ez az etetőanyag. Hozzáteszem, hogy a Pelletes Fekete etetőmixtúrával és halas jellegű pellettel csalizott botomra még csak moccintás sem volt.
Eljött a pillanat, hogy a másik botom végszerelékére is ugyanazt az etetőanyagot és csalikombinációt helyezzem, mint amivel már fogtam két halat. A harmadik potykára sem kellett sokat várni. A csali- és etetőanyag-csere megtette hatását, ismét pontyot fárasztottam. Megjegyzem, hogy a környezetemben horgászók nemigen jutottak kapáshoz sem ez idő alatt.
Volt egy nagyon érdekes közös momentum mindhárom hal kapásában. A halak nem elhúzták a spiccet, hanem belazították azt. A kosaram felülről, kb. 30 centire, két 0,2 grammos sörétólommal meg volt ütköztetve, ennek köszönhetően a halak tulajdonképpen magukat akasztották meg, és a part felé indultak el. Hagyományos fenekezésnél és kapásjelző használatánál ez az úgynevezett ejtős kapás.
Három fogott pontynál nem álltam meg, megérkezett a negyedik pontyocska! Ez is hasonló méretű volt, mint a korábban kifogott társai, és „a változatosság kedvéért” hasonló belazítós, part felé úszós kapást is produkált.
A negyedik ponty kifogása után nem volt kérdéses, hogy innentől kezdve mindkét botomon csak a Vad Ponty etetőanyagot fogom erőltetni és Vörös Démon pelletekkel fogok csalizni. Azonban a pontyok fogásának ütemét egy szép kárász zavarta meg, a pontyoknak szánt csalit hamarabb lenyúlta, mint hogy egy ponty odaért volna. A kíméletes bánásmód neki is kijár, nem tettem különbséget közte és a pontyok között, sikeres szákolás után gyors fénykép, és irány vissza a vízbe.
Már most rendkívül elégedett voltam az eredménnyel - nem is számítottam arra a folytatásra, ami következett. Egyetlen probléma kezdett körvonalazódni, határozottan fogyott a Vad Ponty etetőanyag. A bekevert egy kiló etetőanyagnak a fele már elfogyott. Volt ugyan még egy zacskónyi nálam, azonban azt nem akartam aznap elhasználni, hiszen másnapra is horgászatot terveztem! De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen gyors egymásutánban újabb két pontyot segítettem rövid időre partra.
Hat ponty és egy kárász. Nem is rossz eredmény. Úgy éreztem, hogy kárpótoltak a halak a múltkori fiaskóért. Szomszédjaim is kíváncsian érdeklődtek, mivel fogom a halakat. Egyébként a környezetemben még mindig nem láttam jelentősebb halfogást, jó, ha átlagosan egy-két ponty került szákba. Nekem viszont újabb kapásom volt, immár a hetedik.
Az egy kiló Vad Ponty etetőm csaknem elfogyott. Már csak nagyjából negyedkilónyi volt belőle, ezért fél kiló Ponty Piros etetőanyaggal bővítettem rajta. Sajnos érezhetően megritkultak a kapások, lassan egy órája nem fogtam semmit. De nem lehettem elégedetlen, hiszen csodás délelőttöt tudhattam magam mögött. Lassan három óra lett, közeledett a pecára szánt idő vége.
A mai napon minden halamat Vörös Démon pellettel fogtam. Minden esetben egy szem oldódó és egy szem oldódó-lebegő vagy Pop Up pellet volt a csali. Érdekes volt, hogy a próbaképpen felrakott más ízesítésű csali érintetlen maradt, még akkor is, ha az etetőanyag a kiválóan teljesítő Vad Ponty volt. Már javában pakoltam össze, amikor bejelzett feederspiccem, és megfogtam a nap utolsó halát.
Mit mondjak, madarat lehetett volna fogatni velem a nap végén. A reggel nyolc órától nagyjából délután fél négyig tartó horgászat alatt nyolc pontyot és egy kárászt tudtam szákba terelni, kapásom nem is volt több, halat nem veszítettem. Ezen a tavon még soha nem sikerült ennyi méretes pontyot fognom. Kíváncsi voltam, hogy horgászatom második napján sikerül-e hasonló eredményt elérni. Az első napon kiderítettem, hogy melyik csali és etetőanyag működik eredményesen, azt terveztem, hogy másnap rögtön ezzel kezdek… hogy ebből mi lett, az már a következő írásom témája!
Írta: Lacházi István (lachazii)
Fotók: Istihorgász
