Egy felejthetetlen nap a Benta Horgászparkban

Egy felejthetetlen nap a Benta Horgászparkban

Ahogy melegszik az idő, mi horgászok is egyre nagyobb ösztönzést kapunk, hogy minden szabadidőnket a vízparton töltsük. Az egyre hangosabb madárének, az egyre jobban zöldellő fák vagy talán ezek összessége csábít minket a partra, hogy megérezzük a víz illatát. Ha egy pár órára is, de megszűnnek a hétköznapi gondok, és a kapitális halak jelentkezését várjuk. Ha szabadidőm engedi, a félnapos pecákra a Pest közeli bányatavakat részesítem előnyben. Ez most sem volt másképp, döntésünk a Benta Horgászparkra esett. Pontosabban a 7-es tavat néztük ki Knitli Sándor barátommal, mert tudtuk, hogy a tó kis mérete ellenére (2,5 ha) nagytestű halak várnak ott minket.

Reggel fél 6-kor találkoztunk a tórendszer bejáratánál, majd gyors jegyváltást és behurcolkodást követően már a tó partján készülődhettünk. Hatalmas köd várt minket, de örömünkre a nap első sugarai fel is oszlatták azt.

A reggeli pakolás közben ez a látvány tárult elénk

Helyválasztásunk a tó közepére esett. Gyors kipakolás után a botok mehettek is a helyükre. A meghorgászni kívánt terület a szemben lévő nádfalnál jelöltük ki. Szerelékeinket a nádtól 1-1,5 m-es távolságra helyeztük el. Alapozó etetéssel nem foglalkoztunk, mivel a vízmélység azon a területen 60-80 cm, és a szerelék bejuttatásakor a kishajóba helyezett fél kiló főtt kukorica, valamint 5-10 szem bojli és pellet elégnek bizonyult már máskor is.

Etetőhajó kifelé jövet

Végszerelékem a következőkből állt: Strategy Edge 35 lb ólombetétes zsinór 100 cm hosszban, Fox Running Rig Clips, Fox 170 g-os Kling On Swivel ólom, Carp’R’Us Longshank Nailer 4-es horog, Shimano Aspire Spinning 0,20 mm-es zsinórral megkötve kb. 15 cm-es hosszúságban.

Bevált szerelék

Az egyik horgomat egy büdös-rákos jellegű Monsterfish bojlival csaliztam, amihez raktam 1 szem fluro pop-upot, hátha a halak így nagyobb érdeklődést mutatnak a csali iránt. Másik horgomra Redarmy bojlit tettem 1 szem édes pop-uppal kiegyensúlyozva. Sanya barátom egyik horgára szintén Monsterfish került, másik botján pedig a Redarmy bojliját tesztelte.

Csali

Miután az összes szerelék a helyére került, leültünk egy picit falatozni. Az első kapásig nem kellett sokat várni, kb. félórája voltak bent a csalik, amikor Sanya jobb oldali kapásjelzője csippanására lettünk figyelmesek, amit gyors bevágás és akasztás követett. 5 perces fárasztás után már a matracon volt az első jelentkező:

Egy 8,80 g-os tőponty

Gyors fényképezés és fertőtlenítés után úszhatott is tovább. Az újrahúzást követően az én jobbos botom is kapást jelzett - ezen a fűszeres kombó volt. A kontaktust felvéve éreztem, hogy jobb hallal van dolgom. Szépen lassan oldalazott, de egy pár perc múlva már partközelbe ért. Mikor megpillantottuk, már láttuk, hogy egy 10-12 kg körüli halacskával van dolgunk. Már félig a merítő szákban volt, amikor egyszer csak kipattant a horog a hal szájából. Meg sem tudtam szólalni hirtelen. Mondtam magamban, hogy megint jól kezdődik… Idén addig sajnos még nem tudtam 10+ fölé menni, ezért is fájt annyira az a halvesztés. Sebaj! Újracsaliztam és ment is vissza a szerelék. Az idő 8 óra körül járhatott, amikor Sanya barátomnak megint a jobb oldali botjára érkezett jelentkező. Kisebb huzavona után ezt a halat is sikeresen matracra fektettük. A mérleg 8,20 kg-ot mutatott.

8,20 kg-os, szépséges töves

Miután a szerelék visszakerült a helyére, nemsokára Sanya bal oldali botján is kapás volt. Gyenge védekezés után megláttuk a fiatal torpedót, aminek a súlya 4-5 kilogramm között lehetett. Az amurt mihamarabb - fényképezés nélkül - visszaengedtük a vízbe, és már mehetett is vissza a kishajó. Az időt következő túránk tervezésével töltöttük, amikor 10 óra körül Sanya balos botján a Monsterfishre rettenetesen erős, húzós, agresszív kapás jelentkezett. A ráemelés pillanatában a bot egyből megmutatta, hogy nem mindennapi erővel rendelkező hallal van dolga, mert a bot az orsórögzítőtől hajlott. A hal megállíthatatlan volt. A Shimano fékrendszere folyamatosan ciripelt, a „tengeralattjáró” 10 mp alatt körülbelül 30 méter zsinórt húzott le a dobról és szépen oldalazva a nádas előtt balra haladt. Az ismeretlen tettes nem akarta elhagyni a védelmet jelentő nádfal előtti részt - ezek után nem volt kérdés, hogy ugrás a csónakba és irány a hal után! Szerencsére elég hamar odaértünk, jöhetett az intenzív fárasztás. Pár perc elteltével és a csónak mellett megtett néhány kör után végre megláttuk a halat, és a hidegvérnek köszönhetően már az első próbálkozás nyomán merítőbe került. Láttuk, hogy gyönyörű hal és siettünk ki, hogy végre mérlegelhessük. A parton csodálkozva álltam a hal felett, mivel eddig nem sok alkalmam adódott, hogy egy ilyen gyönyörű halat lássak testközelből. A mérleg 14,4 kg-nál állt meg.

14,4 kg-os erőgép
Hibátlan

Fertőtlenítés és fényképezés után természetesen ő is visszanyerte szabadságát. Újrahúzást követően és adrenalinnal feltöltődve vártuk a következő jelentkezőt. A szép halak láttán horgaimat újracsaliztam és bizakodva visszatettem az általam szimpatikusnak vélt helyekre. Az idő gyönyörű volt, de a halak kapókedve erősen visszaesett. Dél körül végre megszólalt a jobbos botom jelzője. Rohanás, ráemelek a botra és érzem, hogy ez nem az a hal, amire vártam. Gyorsan kijött és vissza is ment a 1,5 kg-os amur… A szereléket gyorsan visszahelyeztem az előbbi kapás színhelyére, és folytatódott a várakozás. Pár percre rá megint a jobbos botom kapásjelzője törte meg a csendet, és a kontaktus felvétele után éreztem, hogy most is amurral lesz dolgom, és sajnos ez sem a nagyobbak közül való. Már majdnem szákba tereltem, mikor a balos, Monsterfish golyóval csalizott botom is elsült. Sanya rohan, bevág - láttam, az már jobb hal. Ekkorra az amur - ami kb. 4-5 kg-os lehetett - már a matracon feküdt, majd gyors fertőtlenítés után vissza is került a vízbe. Balos botomat kézbe véve éreztem, hogy jó ellenfél van a horgon.10 perces fárasztást követően sikerült ideiglenes rabságba ejteni ezt a csodaszép tükröst. A mérlegelést követően boldogságom nagy volt, mivel 12 kg-ról személyes rekordomat 12,60 kg-ra tudtam növelni.

Csodaszép, pocakos tükrös

Ekkor már úgy voltam vele, hogy ha a nap további része kapás nélkül telik el, akkor is boldogan térek haza. Persze nem tétlenkedtem: mivel ekkor mindkét szerelékem a parton volt, gyorsan újracsaliztam, és ment mindegyik vissza a bevált helyre. Úgy véltük barátommal, hogy lehet, elkezdtek táplálkozni a nagy halak, ezért mind az 4 botra a Monsterfish büdös jellegű bojli került, amire a nagyobb hal kaptak. Délután 2 körül járt az idő, amikor Sanyának újra kapása volt. Érezte, hogy jó hallal van dolga, szépen oldalazott egyre kijjebb. Amikor félúton járt a hal, az én balos botomon is kapás jelentkezett. Szaladtam a bothoz és a ráemelés pillanatában nagyon nagy súlyt éreztem. Hirtelen azt hittem, hogy beszaladt a hal a torzsásba és el vagyok akadva. A zsinórt pattanásig feszítve éreztem, hogy lassan, de valami jön. Ekkor láttam már a zsinór végét, ahogy lassan, komótosan halad oldalra. Irányítani nem nagyon tudtam - arra ment, amerre akart és sajnos Sanya botjai felé. Időközben barátom hala félúton leakadt, így mindketten az én halamra koncentráltunk. A hal átúszott a zsinórok között, de szerencsére barátom profizmusának köszönhetően egy szempillantás alatt kiszabadítottuk. Minél közelebb ért, annál nagyobbnak éreztem a súlyát. Már a part közelében volt, körülbelül 15 m-es zsinóron, de rendre ellenállt ráemelő mozdulataimnak és visszatört a fenék közelébe. Ez kb. 20-30 percig ment, és még meg sem tudtuk pillantani a halat. Amint rátekertem az orsóra és kezdett látszódni a leadcore, azonnal visszatört az biztonságot jelentő mélybe. Ekkor már én is fáradtam jócskán, de nem adtam fel. Hála az égnek nemcsak az én erőm volt fogytán, de a hal is fáradt. Amikor először feljött a felszínre, nem hittem a szememnek. Kezem-lábam remegett és minden erőmmel arra koncentráltam, hogy minden jól menjen. A jó felszerelésnek és a profi merítésnek köszönhetően második próbálkozásra sikerült megmeríteni ezt a hatalmas halat. Amikor láttam, hogy a merítőben van, boldogságom leírhatatlan volt. Nem hittem először a szememnek, hogy ekkora halat fogtam. Azonnal tudtam, hogy az újdonsült rekordomat is jócskán megdöntöttem ezzel a ponttyal. Barátom rögtön felismerte a halat, mert tavaly már ő is találkozott vele, akkor 18,60 kg-os súlyban volt. Jöhetett a mérlegelés! A mérleg nyelve 17,5 kg-nál állt meg. A dolog érdekessége, hogy barátom tavasszal ugyanazzal a csalival fogta meg ezt a gyönyörű pikkelyest! A boldogságtól nem tudtam mást mondani, csak azt, hogy „ezt nem hiszem el!”… Fertőtlenítés és fényképezés után természetesen ő is ment vissza éltető elemébe.

17,50 kg - hatalmas!
A félnapos horgászat legnagyobb hala és egyben személyes rekordom
Catch & Relase

Ekkor már mind az 4 bot szereléke a parton volt. Nem késlekedhettünk: újracsalizás, és mehetnek vissza, hátha jönnek még. Ám a délután folyamán nagy csönd lett. 4 óra körül lassan elkezdtünk pakolászni, amikor Sanya kapásjelzője törte meg a csöndet. Egyből láttuk, hogy ez is jó hal lesz. Nyugodt fárasztást követően ezt a 12,80 kg-os tükröst is sikeresen szákba tereltük.

Összegzésül ez egy felejthetetlen nap volt számomra. 5 kapás és 4 kifogott hal, ebből 2 db 10 kg feletti, amelyekkel duplán rekordot döntöttem. Szeretném ezúton megköszönni Knitli Sándor barátomnak az önzetlen segítséget és a Benta Horgászpark 7-es tavának ezt a felejthetetlen élményt!

Írta: Horváth Lajos
Fotók: Knitli Sándor és Horváth Lajos

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.