Az élet nem habos torta! Aki versenyzik, az veszít is néha. Csodák nincsenek, ügyes horgászok azonban vannak. Nem szégyen néha kikapni, sőt. Többre értékelem azt, ha tudom, miért vertek meg, mint azt, ha fogalmam sincs, miért nyertem! Az egész ott kezdődött, hogy nálam a fűzött pelletcsali kizárólag fonott horogelőkével volt elképzelhető. Egy versenyen aztán szépen kitörölték az orromat (ahogy Sisa barátom mondaná), látszólag azonos módszerrel, csalival, mint ahogyan én horgásztam. A különbség mindössze annyi volt, hogy monofil horogelőkével pecáztak. Nem akartam elhinni, hogy lehet ekkora különbség a két módszer közt, ezért rászántam pár pecát, hogy ezeket versenyeztessem. A különbség mindig egy-egy hal volt, tehát semmi extra nagy differencia… egészen mostanáig!
Ezt az írást eredetileg nem ebbe a sorozatba szántam, de aztán úgy gondoltam, hogy megérdemli ezt az alcímet. Most nem versenybeszámolót vagy edzést fogok bemutatni, hanem egy olyan dolgot, ami talán még az ügyes kéznél is fontosabb a versenyzésben. Ez pedig a válasz keresése a felmerülő kérdésekre.
A rövid előkés, standard bordás kosaras (néhányan methodnak is mondják) módszer használata közben felmerülő különbségekről fog szólni ez az írás. Az én olvasatomban a rövid előkés fűzött csalis peca nem szólhat másról, csak a fonott előkéről.
Érveim: lágy, nem nyúlik, adott méretben sokkal erősebb, mint monofil társa, a hajszálelőkés módszerrel sokkal természetesebben áll rajta a csali, mint egy merev(ebb) monofil zsinóron és még sorolhatnám.
Akkor mégis mi szól ellene? Hát az, amit a bevezetőben írtam. Minden okkal történik a horgászatban. Ha valami működik, annak biztos megvan a magyarázata.
A Fővárosi kalandozások 1. részében bemutatott Kána-tóra látogattam el, hogy itt is megmérkőztessem a két előkefajtát. Legnagyobb félelmem a monóval kapcsolatban az volt, hogy kis hossza miatt csak kevés nyúlásra lesz képes, és már a bevágáskor szakadni fog az előke. Ezért aztán csak nagyon lágy bot jöhet szóba ennek a használatakor. Mivel horgászatom helyszínén csak 25-30 métert kell dobni, nem is lehetett kérdés, hogy a Royal Sensitive 3,30 m-es feederem lesz a nap főszereplője.
A másik dilemmát a csali felkínálása okozta. Fonott zsinóron ugye nincsen gond ezzel, hiszen a lágy fonotton szépen áll a pellet. Na de mi a helyzet a monofillel?! Még otthon próbacsalizásokat végeztem, amelyek számomra elég furcsa eredményt hoztak: úgy állt a zsinórból kötött hajszálelőkén a pellet, mint tehénen a melltartó! Egyszerűen mereven eltartotta a damil a csalit a horogtól.
Ezzel szemben a fonott zsinóron szépen, lágyan ringatózott a pellet, még ránézésre is jobb volt, mint az előző felkínálási mód. Na de a halak úgyis megadják a választ a kérdésemre! Apropó, halak! A teszteléshez nem árt jó csalit választani, olyat, amivel szinte minden körülmény közt lehet halat fogni. Választásom a pelletek királynőjére, a Fluo pelletre esett. Ez a nagyon látványos, lebegő-oldódó csali 4 ízben áll rendelkezésemre.
Ezek közül mindig találok legalább egy olyat, ami aznapra verhetetlen. De mielőtt rátérnénk az írás valódi témájára, nem árt, ha tisztában vagyunk e csali helyes felhasználásával. Sokan csak hűbelebalázs módjára felfűzik, bedobják, majd vagy fognak, vagy nem. Ez ennél kicsit összetettebb. Ha nem tudjuk, miként működik csalink a vízben, akkor sok szép haltól kerülünk elérhetetlen távolságba. Mert hát mi is történik a vízben?
A csali szépen megemeli az egész horogelőkénket, és a pellet 10-15 centi magasan a fenék felett lebeg. Ez a felkínálás a legritkábban hatásos. Az optimális az, ha a horog még éri a feneket, és csak a csali lebeg. De én még jobban szeretem azt, amikor picit a horog is elemelkedik, és szinte súlytalanul lebeg az aljzat fölött 1-2 centivel. Ezt az állapotot én nem súlyozással érem el, hanem addig farigcsálom a pelletet, míg el nem érem a kellő méretet.
Ez elég pepecs munkának tűnik, de megéri. Persze, tudom, hogy a tó vize, nyomása, áramlatai mind mások, mint ami a mellém helyezett vödörben uralkodik, de kiindulási alapnak az is megteszi.
Tipp: Mielőtt faragás közben lenyesnétek az ujjatokat, próbáljátok meg úgy farigcsálni a pelletet, hogy előbb ráhúzzátok a fűzőtűre. Így kényelmesebb és biztosabb lesz a fogása, és még attól sem kell tartani, hogy véletlenül kézzel összeroppantjuk a csalit.
Térjünk vissza az eredeti témánkhoz! Úgy terveztem, hogy felváltva fogok dobni a fonott és a monofil zsinórral ellátott szerelékkel, de ugyanazzal a csalival és etetőanyaggal. Még mielőtt nekiláttam volna a csalizásnak, készítettem egy kis alapozó etetést. Mivel csak pár órás horgászatot terveztem, csak fél zacskó Fekete Gyémánt Pellet Packot kutyultam be. Ezt hat gombóc formájában juttattam be a vízbe.
A kosárba sem kevertem most féldézsányi kaját, hanem összesen egy kiló kosárba valót készítettem - igaz, azt jól bearomáztam édes ananász tuninggal.
Lássuk hát, mit szóltak a halak az igyekezetemhez! Alapozás után fél óra elteltével még egy belehúzással sem büszkélkedhettem. Az első kapás a rövid pálcán (monofil előke) jelentkezett. Bevágás után féltem, hogy a ponty megtépi az arasznyi 14-es monofil előkét, de a lágy bot olyan szépen kidolgozta a hal kirohanásait, hogy a fék is alig nyikkant meg párszor a küzdelem alatt. Jó kövér kettes tükörponty lett a jutalmam. A horogszabadításkor vettem csak észre, hogy a hal a merítőben történő ficánkoláskor szépen letépte a horgot. Na, tessék, még egy érv a rövid monofil előke ellen.
Bosszúból bedobtam a fonott előkés szerelést, bebizonyítván, hogy azt is megeszi a potyka. Kapásom természetesen volt, ám nem bajszos, hanem egy keszeg húzta el a pelletet. Gondoltam, véletlen…
Eközben új, ám vastagabb, 16-os előkével láttam el a másik szerelésemet. Visszadobtam az etetésre és nekiláttam a soron következő pellet fonott előkés szerkóra fűzésének. Éppen a csalit farigcsáltam, mikor is felnézvén karikában láttam érzékeny botomat. A kontaktus felvétele után éreztem, hogy megint ponty kavar a zsinór másik végén. És megint a monofil előkére! Persze ezt a merítést sem úsztam meg, most a pellet akadt be a merítőbe, és a hal egyet fordulván letépte a hajszálelőkémet. Ismét szerelhetek!
Amíg a kötözgetést végeztem, bevetettem a konkurens botot, amelyen rövidesen kapás jelentkezett. A fonott előkés cuccal is megint fogtam egy halat, de sajnos ismét nem pontyot, csak egy kárászt!
Nem csigázom tovább a kíváncsiságotokat, a délelőtt folyamán a 16-os monofil előkés szerelékkel 7, míg fonott előkés konkurensével mindössze 2 darab pontyot tudtam fogni. Hogy a kivétel erősítse a szabályt, hozzá kell tennem, hogy a legnagyobb, közel 4 kilós tőponty egyike volt a fonottas halaimnak.
Eddigi hasonló célú horgászataim sosem hoztak ilyen eltérő eredményt. Most azonban a rövid monofil zsinór sokkal eredményesebbnek bizonyult. Akármennyire is nem kedvelem ezt a fajta módszert, ha fűzött csaliról van szó, használatát jobb lesz, ha megszokom.
Mint azt említettem az írás elején, sokan használják a pelletezéshez a monofil horogelőkét. Szándékom nem is az volt, hogy újdonságot mutassak be, hanem hogy bebizonyítsam, van értelme számunkra új dolgokat kipróbálni és nem elzárkózni idegen ötletektől. Ja és persze, ha kudarc ér minket peca alatt, annak nem a halak, nem az időjárás, nem az a szomszéd, aki halat fog, nem a légnyomás, nem a rossz csali az oka, hanem kizárólag mi magunk. Legkönnyebb dolog, ha másban keressük a hibát, de az nem visz előre. Így, utólag már csak köszönettel tartozom annak, akitől kikaptam azon az említett versenyen, hiszen megint tanultam valamit, és legközelebb lehet, hogy a saját fegyverét tudom ellene fordítani, mert kiismertem!
Írta: Sipos Gábor ifj.
Fotó: Bodnár Sándor
