Vadvízi kalandok 14. rész – Pontyok a felhőkarcolók árnyékában I. epizód(Az írás videót tartalmaz)

A mai modern világban a kapcsolatépítés és az információáramlás az Internetnek köszönhetően fénysebességgel száguld. Így amikor István barátom a US Carp Pro magazin szerzőinek büszkén mutatta közös fogásainkat és filmjeinket, talán pont Ő lepődött meg a legjobban, hogy már ismerték és tudtak ezekről. „De hát ezek csak magyar nyelven jelentek meg eddig…”, mentegetőzött. „Tudjuk, nem értettünk mindet, de a lényeg tökéletesen átjött”, válaszoltak a lap munkatársai. Így némi túlzással régi ismerősként köszöntöttek és vártak később minket. Különösen nagy érdeklődéssel fordultak az én nagyhalas feeder technikám felé, hiszen ez Amerikában még újnak számít. A pontyhorgászok főként a bojlis és hagyományos fenekező technikával fogják halaikat. A főszerkesztő Tony maga ajánlotta fel, hogy bemutatja a környék ígéretes horgászhelyeit, az eredményes helyi technikákat. A legjobbaktól tanulni mindig is legmegtisztelőbb dolog! Miközben természetesen tőlem is azt várták, hogy a saját feeder technikámmal próbáljak meg halat fogni, meggyőzve ezzel a kétkedőket és bemutatva, hogy mire képes ez egy újabb nagy kiterjedésű természetes vízrendszeren az USA-ban.

Dr. Pulai István barátommal Minneapolisban találkoztam…

… ahonnan közösen repültünk tovább

Már jó helyen járunk!

Az úti cél ezúttal Texas fővárosa, Austin volt, ahová késő este érkeztünk

Másnap reggel ez a kép tárult elénk. Azt hittem, hogy Texas kopár és kietlen terület, tele olajkutakkal… Ehelyett meglepően zöld és nagyon modern, teljesen élhető vidék

Újabb diadalmenet? Hát nem!

A mostani beszámolóm, mint ahogy ez a két részre bontott írásból és videofilmekből kiderül, nem volt éppen diadalmenet, de talán pont ettől is érdekes! Ugyanis kezdetben nagyon nem találtuk a halakat és számos külső nehezítő körülménnyel kellett megküzdeni. A horgásztúra során egy sereg új tapasztalatra és információra tettem szert, amelyet sokan hasznosíthatnak mind a hazai, mind pedig a külföldi horgászataik során. A beszámolóm napokra bontva mutatja be, hogy mi történt velünk a túra során. Kezdjük hát!

Meghívónk, Tony Cartlidge (a képen középen) a US Carp Pro magazin főszerkesztője segített nekünk a Colorado folyót és annak vízrendszerét megismerni

Mielőtt horgászbotot vehettem volna a kezembe egy teljes napunk elment azzal, hogy felderítsük az ígéretes helyeket. Tony jól ismeri a környéket, de mivel nem főállású horgász, nincs lehetősége minden nap horgászni. Ráadásul olyan sok és változatos a jónak ígérkező horgászhelyek száma, hogy ember legyen a talpán, aki elsőre ráhibázik a legjobbra… A vízrendszer, amelyen horgásztunk, a Colorado folyó zsilipekkel szabályozott városi szakasza. A Colorado egy közel 1400 kilométeres folyó az USA Texas államában. Lubbocktól délre ered, áthalad Austinon, Texas állam fővárosán, és a Mexikói-öbölbe folyik. Nem tévesztendő össze a nyugatabbra található másik, jóval hosszabb Colorado folyóval, amely Colorado államban ered és a Grand Canyonon áthaladva a Kaliforniai-öbölbe folyik. Az Austint átszelő szakaszt Katicabogár-tónak, vagy Városi-tónak is nevezik. A „Lake”, azaz tó megnevezés sejteteti, hogy a városi szakasz nem túl gyors folyású. Ha nem lenne zsilipekkel szabályozva, valószínűleg a nyári aszályos időszakban csak egy kis patak csörgedezne a meder közepén. A gátak azonban megtartják az óriási víztömeget, amely többcélú felhasználást biztosít Texas államban, ahol az olaj mellett a víz a második legnagyobb kincs!

A Colorado folyó vízét zsilipekkel szabályozzák, amelyek drasztikusan lelassítják annak folyását, ideális életteret létrehozva a halaknak

Nagyon tetszett az Austin központját kettészelő híd és annak környéke, ahol ráadásul az első napi terepszemle során meglepően sok termetes hal fordulásában gyönyörködhettünk. Egyértelmű volt, hogy nem könnyű horgászhely a látható tereptárgyak (pl. hídlábak) és a láthatatlan víz alatti akadók miatt, de pont ezért bíztam benne, hogy ez megtartja a halakat és szerencsés esetben foghatunk belőlük párat.

Az első napi horgászhelyünk a nagyváros szívében

A halaknak szánt csalogatóanyagok…

… amelyet a híd gyalogos járdájáról dobtunk be a kiszemelt helyre

Horgászhelyünk a hídról nézve

Körülöttünk nyüzsgött az élet, volt egy „kis” pezsgés a városközpontban

Bármit csináltunk…

… bármilyen technikával próbálkoztunk, kapás nélkül úsztuk meg!

Azért így sem unatkoztunk, mert látnivaló akadt bőven… :)

Péter is mindig talált elfoglaltságot

Abban bíztunk, hogy amikor besötétedik, megélénkül a víz, de sajnos nem történt változás

Kora reggel már vízparton voltunk és kihasználva a híd adta lehetőséget, annak gyalogjárdájáról beetettünk. A hidat 8 órától lezárták, csak a gyalogos forgalmat engedélyezték. 10 órakor kezdetét vette egy futóverseny, amelyre több mint 10.000 nevezőt vártak. A horgászhelyünk mögötti parkban volt a verseny főhadiszállása… A vasárnap és a kellemes meleg kicsalogatta az embereket a vízpartra, a legfurább vízi járművekkel vették birtokba a folyót. Gyakorta keresni kellett azokat a nyugodt pillanatokat is a dobás előtt, amikor nem kellett azon aggódni, hogy belegabalyodik zsinórunkba egy figyelmetlen kajakos. „Püfölték” a vizet minden irányból, a horgászhelyünk és környéke pedig olyan volt, mintha egy méhkas kellős közepébe ültünk volna. Talán nem is csoda, hogy ez a halakat sem pezsdítette fel. Napközben egyetlen halfordulást sem láttunk, és egyetlen kapásunk sem volt. Bármilyen csalit vagy etetőanyagot próbáltunk, kapás nélkül úsztuk meg. Késő estig, sötétedésig maradtunk, bízva abban, hogy amikor végre elcsendesedik körülöttünk minden, akkor a halak is előbújnak. A nagyváros kellős közepén ilyen pillanat igazából nem volt, így szomorúan vettük tudomásul, hogy ezen a napon egy nagy nulla kerül a fogási naplónkba…

Új nap, új remény, irány az új hely felé!

Az új hely neve Woodoo volt, talán a varázsereje is segített abban, hogy végre megfoghassam első halamat

Végre halat fárasztok!

A túra első, gyönyörű nyurgapontya

A pontos súlya: 7.460 g

A tiszta vízben jól látható, ahogy elúszott

A teljes csaliarzenált bevetettem…

Egyetlen pontyomat a Fluo Oldódó Lebegő Pellet Chilis Fahéj csalival fogtam

Ezen a horgászhelyen olyan mennyiségű teknős volt, mintha egy teknősfarmon horgásztam volna. Az etetést teljesen megszállták, lehetetlenné téve a horgászatot

Úgy döntöttünk, hogy csendesebb vizek felé evezünk és a város központjától távolabb eső, kevésbé zajos, ígéretes helyek egyikén próbálunk halat fogni. A városi terület sajátossága, hogy autóval SEHOL sem lehet közvetlenül a vízparton megállni. Szerencsés esetben is néhány száz, kevésbé szerencsés esetben akár több kilométerre is lehet az a parkírozó, amely a kiszemelt helyhez a legközelebb van. Az új hely neve sokat sejtetően Woodoo volt. Úgy éreztük, hogy a hely varázsereje is segít nekünk a halfogásban és itt végre partra segíthetjük első halainkat. Megérzésünk nem volt rossz, reményeinket a napközben látható pontyugrások is tovább táplálták, de a nap folyamán be kellett érni mindössze egyetlen kapással. Ezt egy nagyon erős, gyönyörű, 7.460 g súlyú nyurgaponty produkálta. Nagy kő esett le a szívemről, hogy végre megfogtam az első halamat, de a gyenge folytatás újfent elkeserített. A dolgunkat ezen a helyen a rendkívül sok teknős nehezítette. Bármilyen módon, bármilyen mennyiségben bejutatott etetésre pillanatok alatt rátaláltak és azon lakmároztak. A nagy (6 méteres!) vízmélység sem gátolta őket abban, hogy ellepjék a magvakból és pelletből álló etetésünket. Annyi teknős úszkált a horgunk körül, hogy rossz volt nézni…! Talán nem is csoda, hogy nem szívesen jött ponty a közelbe. Természetesen próbáltuk kintebb és bentebb, az etetéstől távol is, de ez sem hozott átütő sikert. Így a nap végén úgy döntöttünk, hogy továbbállunk, újabb és még csendesebb horgászhelyet keresünk!

Ez a film Full HD minőségben is megtekinthető, amely a legjobb képminőség mellett biztosítja a modern eszközökön (okos telefonokon, táblagépeken) való gondtalan lejátszást is!