Gitár helyett pergető bot

Gitár helyett pergető bot

Sokan tudják rólam, hogy szabadidőm nagy részét a vízen töltöm, és nem értik, hogy mit szeretek annyira a horgászatban. Én az a fajta pergető horgász vagyok, aki fáradhatatlanul próbálja megmagyarázni környezetének, hogy miért is olyan jó ez a sport, és hogy miért is olyan fontos része az életemnek a pergetés. Így történt ez azon a bizonyos zenekari próbán is, amikor zenésztársamnak, Kőpájer Tamásnak (Kőpy) megígértem, hogy egyszer elviszem magammal egy horgászatra. Barátom a kezdetektől fogva nagyon lelkes és érdeklődő volt, ami már sejtette velem, hogy talán egy életre megszerettetem vele a pergetést…

Persze Kőpy számára sem volt teljesen idegen a horgászat, hiszen gyerekkorában azért ő is megismerkedett a hagyományosabb módszerekkel, de akkor még nem alakult ki az a bizonyos „szerelem” a sport iránt. Később aztán a zenélés kötötte le őt is, hiszen ütősként több zenekarban is megfordult, majd Budapestre költözött és sikeres Rubik-kocka versenyző lett. Aztán hazaköltözött és ismét zenélésbe kezdett, ezúttal mint gitáros. Ekkor lettünk barátok és kollégák.

Egy szó, mint száz, Tamásról azt érdemes tudni, hogy bármibe kezd bele, azt rendkívül hamar el tudja sajátítani. Éppen emiatt szinte biztos voltam benne, hogy hamar ráérez majd a pergetés ízére is.

Gábor Tamás Acoustic a Vidor Fesztiválon

Először még félve adtam kezébe egyik kedvenc pergető botomat, de egy-két próbálkozás után már úgy kezelte a könnyű pálcát, mintha legalábbis évek óta pergetett volna. Dobásai jól kivitelezettek és kellően pontosak voltak. Már az első közös horgászatunkon fogott halat és menthetetlenül beleszeretett a pergetésbe.

Kőpy a színpadon

Azóta eltelt egy év, és amikor csak tudunk, együtt járunk pergetni is. Kőpy megszállott horgász lett; néha már úgy érzem, hogy nálam is elszántabb és kitartóbb. Bizony, sok zenekari próbát áldoztunk már fel a horgászat oltárán, de egyikünk sem bánta, hogy a gitárokat néha pergető botokra cseréltük.

Jeges csukafárasztás Kőpy módra…
… és a fárasztás eredménye

Az idei horgászszezont Kőpy tavasszal kezdte, mivel év elején a hideg miatt nem mert eljönni velem plasztikozni a Tiszára. Az árvíz levonulása után aztán már égett a vágytól, hogy össze tudjuk egyeztetni szabadidőnket, hiszen én már az ártéren fogható kapitális jászkeszegekről meséltem neki.

Végül sikerült összehozni egy közös pergetést. Korán reggel még sötétben autóztam át érte Rakamazra, majd esélyeinket latolgatva, sietve értünk vissza Tokajba és pakoltunk le hihetetlen mennyiségű holmit a csónakomba. A nap is feljött, mire felmotoroztunk a folyón és nekiláttunk pergetni.

Az ártérről az élővízbe zúduló folyamot kezdtük el vallatni apró wobblerekkel. A felkelő nap arany fénye gyönyörű színekbe öltöztette a mogorva ártéri erdőt. A zsilip alatt átzúgó víz morajlása teljesen hipnotizált minket, szinte szótlanul pergettünk egymás mellett.

Az első termetes jászt én fogtam

Picinyke wobblerem hevesen veretett zsinórom végén az erős sodrásban. Szinte húznom sem kellett, a víz megdolgoztatta az apró műhalat. Hirtelen hatalmas súly nehezedett könnyű felszerelésemre, de mire észbe kaptam volna, addigra meg is könnyebbült kezemben a bot. „Ezt elbambultam”, jegyeztem meg magamban.

Majd újra dobtam. Néhány perc után újból kapást észleltem, de ezúttal be is vágtam időben, és karikában maradt a botom. Zsinórom végén hatalmas súlyt éreztem; egy óriás jászkeszeg harcolt komótosan a rohanó vízben. Lassacskán tudtam csak magamhoz húzni termetes halamat, hiszen nem akartam elveszíteni. Nemsokára előttem forgott, és meg is tudtam fogni.

Tomi élete első jászkeszegével

Kőpy csodájára járt a hatalmas jásznak, majd tüstént dobált tovább. Ilyen halat még nem fogott, és nagyon felpörgött az előző események láttán.

Eltelt némi idő, és nem sikerült több halat fognunk; a fárasztás miatt szétrebbentek a jászok. Kőpy a zsilip túloldalán próbálkozott, én maradtam a már előzőleg halat adó pályán. Hamarosan újból ütést éreztem. Tudtam, hogy visszatérhettek a jászok, ezért visszahívtam barátom, hogy dobjon inkább ő is ott néhányat. Az eredmény nem is maradt el. Alig kezdett el horgászni mellettem, hamarosan fárasztotta is az újabb csodás halat.

Kötelező fotó a visszaengedés előtt

Rutinosan, türelmesen bánt az öreg jásszal, nem is kellett tanácsokat osztogatnom neki. A part menti kövezéshez húzva elfáradt ellenfelét kézzel emelte ki egy gyors fotó erejéig, majd engedte is vissza a rohanó folyásba. Ahogy a kamera mögül néztem mozdulatait, jóleső érzéssel nyugtáztam, hogy barátomból horgász lett.

Kőpy nemcsak a halfogás fortélyait, de a kíméletes bánásmódot és a visszaengedést is elleste tőlem. Így mint minden mást, amibe eddig belekezdett élete során, a pergetést is hamar megtanulta, igazi pergető horgász lett belőle. Remélem, még nagyon sokáig leszünk barátok, zenésztársak és pergető cimborák egyaránt.

Pergető horgászok a színpadon

Gábor Tamás Acoustic:

http://www.facebook.com/gabor.acoustic

http://www.youtube.com/gabortamasacoustic

Holiday Island Massacre:

http://www.facebook.com/HolidayIslandMassacre

Írta: Szalai Gábor László
Fotók: Kőpájer Tamás és Szalai Gábor László

* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.