Vadvízi kalandok 24. rész - Csónakos feederezés a Vág folyón

Vadvízi kalandok 24. rész - Csónakos feederezés a Vág folyón

Nem titok, hogy nagyon sok kedves meghívást kapok hazánk és a nagyvilág ismert vagy éppen kevésbé ismert vízterületeire. Egy év azonban számomra is „csak” 365 napból áll, így bármennyire is szeretném, de a legtöbb meghívásnak nem tudok eleget tenni. A „gyengéim” azonban a vadvizek, főként a folyók. Imádok kiszámíthatatlan, nehezen meghorgászható helyeken pecázni. Most is egy ilyen horgászat részleteibe avatom be az érdeklődőket.

Ez év tavaszán az egyik jeles horgászkiállításon ismerkedtem meg Nagy Sándorral, aki Szlovákiában, Komáromban él és immár 4 éve horgásztúrák szervezésével, vezetéssel is foglalkozik. Ideje nagy részét a Vág folyón tölti - ismeri, mint a tenyerét. Minden horgászmódszerben jártas, de az ő kedvence is feederezés. Már az első találkozásunk során tudtam, éreztem, hogy mi rokonlelkek vagyunk! A folyók szeretete, a halfogás ősi ösztöne, a természet tisztelete összeköt minket. Amikor magyar nyelvű honlapját, a www.csallokozi-horgaszat.hu-t tüzetesen átnéztem, ez az érzés tovább erősödött bennem és a nyár utolsó havában elérkezett közös horgászatunk ideje.

Az első nap délelőttje a helykereséssel telt
A bőség zavarával küzdöttünk, a számos jó hely közül vajon melyik a legjobb? Ez mindig csak a horgásznap végén derül ki!

Kettő napot tudtam kiszakítani a sűrű mindennapokból, de az első nap délelőttje az ismerkedéssel, a helyek feltérképezésével és a legígéretesebbek kiválasztásával telt. Aki horgászott már folyón, tudja jól, hogy 5-10 cm vízszint-ingadozás már újrarajzolhatja a halak útvonalát, ha pedig ez több, akkor - némi túlzással - szűz terepen vagyunk, ahol lehet mindent elölről kezdeni. „Természetesen”, amikor ott voltam, két nap alatt több mint 70 cm-es áradás, majd gyors apadás vette kezdetét. A Vág a Duna folyóba ömlik, mi a torkolattól kb. 5 km-rel fentebb voltunk. A torkolathoz közeli részen még a vén folyó vízmozgása is érezhető. Gyors apadásával lerántja, felgyorsítja a Vág vizét, a magas dunai vízállás pedig visszaduzzasztja, lelassítja azt. Így itt egyáltalán nem közhely az a megállapítás: a folyóvízen semmi sem biztos, senki (még a legnagyobb helyismeret birtokában) sem lehet biztos magában! Nem véletlen, hogy mi sem egyetlen helyet horgásztunk, több helyet többféle szögből meghorgászva próbálkoztunk.

A horgászat etetéssel kezdődött…
… majd türelmesen vártunk

Az első nap eseményei

Kora reggel érkeztem, de mire bejártuk, felderítettük a környéket és eldöntöttük, hogy hol horgásszunk, már javában benne voltunk a délutánban. A nyári időszak leggyakoribb halai a dévérkeszeg és a jászkeszeg, de szerencsés esetben beköszönhet egy-egy ponty és amur is. Sándor a termetes halak megjelenésében bízva kizárólag szemes terménnyel, főként főtt takarmánykukoricával etet. Ezt szórja minden alkalommal a kiválasztott helyre. Így tett most is az első helyünkön, amely egy sekély, de váltakozó mélységű homokpad volt. Ideális nyári szieszta helyszín bármilyen békés halnak. Az elképzelés és a helyválasztás jónak tűnt, de már elmúlt délután 5 óra is, miközben egyetlen kapás nélkül ültünk… Sándor halálos lelki nyugalommal közölte: „Meg fognak érkezni a halak!”. Vártunk, vártunk és vártunk - mi mást tehettünk volna?!

Az első kapás után máris egy vadul küzdő amurral harcolt vendéglátóm
A hal nagyon hevesen védekezett
Még a csónak alá is megpróbált betörni…
… de végül a csónakban pihenhette ki fáradalmait

Majd egyszer csak minden előjel nélkül egyik feederbotja határozott görbülete jelezte, hogy komoly érdeklődő van a horgán. Sándor rutinos mozdulatokkal fárasztotta a termetes amurt. Honnan tudtuk, hogy amur? A megakasztásának pillanatában feljött a víztetőre, megmutatta magát, majd hatalmas farkcsapásokkal menekült a mélybe és próbált egyre távolabb kerülni tőlünk. Az idő azonban nekünk dolgozott, jó 10 perces fárasztás utána a csónakban pihenhette ki fáradalmait a vad folyóvízi torpedó. Soha rosszabb kezdést! A mérlegelés során digitális kijelző 8,12 kg-nál állt meg.

Az amur kifogása után megjelentek a dévérek
Termetes keszegek vették fel a kukorica csalit
Egy újabb „lapát”
Kiló alatti dévért nem fogtunk, sőt nem ritkán a 2 kilóhoz voltak közelebb. Ez is jelzi, hogy milyen egészséges és erős keszegállomány él a Vág folyóban!

Ezen a gyors és látványos fogáson felbuzdulva még nagyobb lelkesedéssel vágtuk bele magunkat a horgászatba. Az amur kifogása után a kapások száma is megsokszorozódott. Nyilván az addigi nullát nem volt nehéz felülmúlni, de ezek egytől egyig termetes dévérek voltak „csak”. Nagyon szórakoztató volt az 1-2 kilós halak fogása.

Kihasználtunk minden percet, de az éjszaka közeledtével a halak aktivitása is alábbhagyott

Közben a víz áramlása és a sodorvonal helyzete is megváltozott, ezért új helyre kellett rögzíteni a csónakot. No, ekkor gyorsult fel a halfogás: kapás kapást ért. Egyre szebb, egyre nagyobb dévérek vették fel a kukorica csalit. Sötétedésig maradtunk és boldogan konstatáltuk, jól sikerült az ismerkedésem a Vág folyó e szakaszával.

Ahogy a nap lebukott a látómezőn, mi is visszatértünk a partra

A második nap eseményei

Sándor javaslatára, az aktuális vízállást értékelve, a kora reggeli horgászatunkat nem a tegnapi helyen kezdtük. A csónakkikötőtől nem túl távol (a folyó túloldalán) egy bedőlt fa mellett tettünk próbát. Sándor itt már jó néhány pontyot fogott, de a hely neve is érdekesen hangzott: „kétesélyes”. Hogy miért kapta ezt nevet? Itt sajnos minden második kapás a hal győzelmével zárul. Azaz ha sikerül neki a bedőlt fa ágaiba úszni a megakasztást követően, már csak a jó szerencse segíthet, hogy a hal mégis csónakba kerüljön.

Rendkívül ígéretes, de „kétesélyes” horgászhely
Itt vetettem be horgaimat
A horgászat itt is etetéssel kezdődött
Az első jelentkező egy szép dévérkeszeg volt

E veszélyek hallatán még jobban kívántam, hogy itt vethessem be horgomat és megmérkőzhessek egy vad folyóvízi ponttyal. Kívánságom hamarosan teljesült! Bár az első hal még egy szép dévérkeszeg volt, hamarosan olyan vehemens kapás érkezett, hogy alig bírtam kivenni a csónak szélére erősített tartóból a feederbotom. Nem volt kérdés, hogy ponty van a horgomon. A rövid, erős feederrel jól tudtam irányítani a halat, de vágtáját megállítani nem tudtam, így elérte az ágak sűrűjét. A fonott főzsinór nagyszerűen közvetítette, hogy mi történik a víz alatt, éreztem, ahogy pattog a fa ágain… mindjárt a hely neve jutott az eszembe. Szerencsére a horog jól akadt és a kemény, határozott fárasztás mellett egyszer csak megindult a hal a nyílt víz felé - ekkor már tudtam, hogy az enyém lesz, és így is lett! Örömöm leírhatatlan volt, amikor a csónakba emeltük a szép tőpontyot. A méretét meghazudtoló erővel és lendülettel küzdött, megérdemelte a gyors fotót és puszit, mielőtt visszaengedtem.

Ez már termetesebb hal lesz!
A ponty mindent megtett, hogy megszabaduljon a horogtól. Elsőként a fák ágai közül sikerült kihúzni, majd a csónak alól kellett kifordítani…
… de végül sikerült matracra fektetni
Valószínűleg soha nem látott még ilyen közelről horgászt

10 óráig maradtunk itt, amikor vendéglátóm kiadta az utasítást: „Gyerünk át a másik helyre!”. Sándor elmagyarázta, ahogy a Nap egyre magasabbra kúszik az égbolton, úgy világítja meg a vízbe dőlt fát, a halak rejtekhelyét. Ekkor a halak nem a mederben, hanem partszéli fák, bokrok takarásában keresnek menedéket, amely viszont a horgászok számára elérhetetlen, meghorgászhatatlan. Nincs értelme tovább itt áztatni a zsinórt!

10 óra után visszatértünk a tegnapi amuros helyre
Az etetésről itt sem feledkeztünk meg

Nem is tétlenkedtünk tovább, a tegnapi helyünk felé vettük az irányt. Itt is etetéssel kezdődött a horgászat, majd vártuk a halakat. Hamarosan csak az ernyő menedéke alatt lehetett a tűző napon megmaradni, miközben ismét türelmesen vártunk és vártunk. Délután 4 óráig szinte egyetlen pöccintésünk sem volt, majd egyszer csak feléledt a víz és kezdetben apró pöccintések, majd határozott botgörbítések jelezték, hogy megérkeztek a halak. Újfent szép dévéreket és jászokat sikerült horogra kerítenünk, a legnagyobb dévér súlya megközelítette a 3 kilót!

Két különböző végszereléket használtam, az egyiken a Competition River kosár, míg a másikon egy Side On Carp Lead ólom volt. A kosárba Vad Ponty etetőanyag került
A Spro Team Feeder Carp Fighter Boat (csónakos) feederbotok…
… és a Daiwa orsók itt is kiválóan teljesítettek

Újabb nemes hal - ponty vagy amur - nem akadt horgunkra, mégis maximálisan elégedettek voltunk, hiszen így is gyönyörű halakat sikerült kifogni egy szép folyóból viszonylag rövid idő alatt.

Itt sem mindennapi egy ilyen kapitális dévér…
… amely majdnem 3 kilót nyomott!

Ha kedvet kaptak, és Önök is kipróbálnák, milyen lehet a Vág folyón horgászni, szerencsére nem kell túlságosan sokat utazni, hiszen Budapesttől mindössze 95 km, a magyar határtól 6 km-re már ígéretes horgászhelyek várják a vadvízi horgászatok szerelmeseit. Ezt felfedezhetik egyedül is, vagy keressék bátran Nagy Sándort a www.csallokozi-horgaszat.hu honlapon, illetve a Facebookon (https://www.facebook.com/CsallokoziHorgaszat?fref=pb&hc_location=profile_browser), az élményt garantált!

Írta: Döme Gábor
Fotók, videó: Takács Péter

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.