Az első éjszaka után szerintem mindkettőnknek nagy kő esett le a szívéről, hiszen nagyon jól reagáltak a halak a felkínált finomságokra, szebbnél szebb halakat fogtunk az éjjel. Reggel pótoltuk az elégetett kalóriát és nagy reményekkel vágtunk neki az előttünk álló 24 órának, amely során rengeteg újabb kalandban volt részünk. Hasznos tapasztalatokban sem volt hiány. Ezeket mutatjuk meg most a legőszintébben mindenkinek!
A reggelt elég rosszul sikerült kezdenünk, először nekem, majd barátomnak is sikerült begyűjtenie egy rontott kapást. Az én halam akadóba menekült és sajnos leakadt, míg Ernőé egyszerűen meg sem akadt. A megfelelő kalóriapótlást követően sikerült még egy szép tövest kifárasztanunk, mely szintén a sziget sarkától érkezett. Szerencsénkre elkerülte az akadókat, így ezt a halat a stégről ki tudtuk fárasztani. Ernő még az éjjel húzott egy rafináltat: egyik szerelékét nem a megszokott csalival vitte vissza, hanem egy Black & White stílusú csalival, mely egy oldódó bevonatos Black Squid és egy Quatro Fluro pop-up bojli fokhagymás kombinációjából állt. Ez a „stílusos” csali több szép fogáshoz is hozzásegítette, valamiért szimpatikus volt a pontyoknak a nem hétköznapi kombináció.
Meglepő módon sikerült néhány szép fogást a nappali órákban is elkönyvelnünk, pedig nem igazán számítottunk rá, hogy a nappali órákban lesz érdeklődés a pontyok részéről. Megérkezett az eddigi legszebb amurunk is, amely ugyan nem volt egy óriás, de azért már közelített a 10 kg-os határhoz.
Sötétedés előtt megakasztottam egy nagyon szép tőpontyot, mely szintén a Wild Tiger hóember csalira éhezett meg. Nagyon jól küzdött a töves, melyről látszódott, hogy bizony bőven 10 kg feletti súllyal rendelkezik. Ezt a mérleg is alátámasztotta: 12,26 kilogrammnál állt meg.
Érdemes néhány gondolatot megemlíteni a Wild Tiger bojliról, mely nagyon gyorsan hozzánk nőtt. Ezzel a bojli családdal a 2015. évtől bővül a Haldorádó kínálata. Ha valaki kézbe veszi, rögtön feltűnik, hogy nincs erős, agresszív aromája, sokkal inkább természetes jellegű csaliról van szó, ami nem véletlen. Szerettünk volna egy olyan bojlit készíteni, mely jól működhet a túlhorgászott vizeken is, ahol a halak napi szinten találkoznak az erős aromájú csalikkal. Arra gondoltunk, hogy kevésbé lesznek óvatosak, ha egy olyan csalival találkoznak, ami sokkal inkább természetes jellegű. E bojli egyik fő összetevője - melyre a neve is utal - a tigrismogyoró, ami kellemesen édes ízével táplálkozásra ösztönzi a pontyokat. A bojlit jó néhány alkalommal teszteltük természetes körülmények közepette (többek között folyókon és csatornákon is), ahol az eredmények meghökkentők voltak! Olyan helyeken, ahol mindezidáig csak halas alappal rendelkező bojlikkal sikerült eredményt elérnünk, ez a bojli az addig megszokott mennyiségű kapások többszörösét produkálta!
A szerelékünket a lehető legegyszerűbben állítottuk össze: egy nagyjából 80 centiméteres ólombetétes előtétzsinór, egy ólomkapocs és egy 25 librás bevonatos előkezsinór kellett csak hozzá, melyet hatos horoggal szereltünk. Szerelékünk fontos eleme volt az előtétzsinór, melyből kb. húsz métert tekercseltünk orsóinkra. Ez sokat segített az akadók közötti fárasztások folyamán, illetve ha a zsinórszabadító kampót is be kell vetnünk, mivel a Stong Leader zsinór lényegesen jobban viseli ezt, mint a főzsinór.
Ahogyan besötétedett, egyre sűrűbbek lettek a kapások, egyikünk szinte mindig fárasztott. Élvezettel szákoltuk egymásnak a szép pontyokat és amurokat. Hajnalban aztán egy maszatolós kapás ébresztett… elsőnek amurra gyanakodtam, de a kontaktusfelvétel után jött a felismerés, hogy akadóba ugrott a halam. Nem akartam társamat felébreszteni, így egyedül ugrottam a csónakba és követtem a zsinóromat, mely néhány ág között volt elakadva, ahonnan viszonylag gyorsan sikerült kiszabadítanom. Felvehettem a közvetlen kontaktust a tettessel, aki elég vehemensen küzdött és folyamatosan bizonygatta erejét. Nagyon bensőséges hangulata van az olyan hajnali fárasztásoknak, amikor egyedül vagyok a vízen - ezek minden percét élvezem. Az öreg tükrös szépen lassan elfáradt és a merítőbe csusszant, én pedig elégedetten indultam vissza horgászhelyünk irányába. Ernő már a parton várt, kíváncsian figyelte az eseményeket. Együtt örültünk a szép halnak, mely a túra legnagyobb fogása is lett egyben a maga majd 16 kilogrammos súlyával. Hihetetlen, egész túrán egy tükröst fogunk, és az lesz a legnagyobb! Nyolc óráig már nem volt több kapásunk és eljött sajnos a pakolás ideje. Ez a horgászat is véget ért, de mindketten elégedettek voltunk, hisz sok szép élménnyel gazdagodtunk.
Összegzésként elmondhatjuk, hogy Ernővel 44 óra horgászat után úgy fejeztük be a túrát, hogy sikerült fognunk 163,5 kilogrammnyi pontyot és amurt. Ez a mennyiség tizennyolc darab megfogott halból jött össze, melyek átlagsúlya 9,08 kilogramm - azt hiszem, ennél rosszabb összfogást soha nem kívánok magunknak.
Főbb tapasztalatok
A túránkon többször is feltűnt, hogy a szomszédjaink egyre több időt töltenek nálunk és kérdezősködtek a csalinkról és technikánkról, mert vagy nagyon kevés kapásuk volt, vagy el sem jutottak odáig. Ez is jól bizonyítja, hogy egy erősen horgászott vízen érdemes előtérbe helyezni a naturális jellegű, kevésbé intenzív illattal rendelkező csalikat, mert a halak meghálálják! Most is jól látszódott, hogy a kevesebb etetés mennyivel hatékonyabban működik itt, ezen a tavon. Sokkal hamarabb sikerült ilyen módon kapásig eljutni.
A következő rész tartalmából:
Amikor Lajosmizsén horgásztam Ernő barátommal, ő invitált engem, melyből egy nagyon jó horgászat kerekedett. Éppen ezért úgy gondoltam, hogy a meghívást illő viszonozni, és most én szerettem volna meghívni egy késő őszi horgásztúrára. De ha már lúd, gondoltam, legyen kövér: egy olyan vizet választottam, ahol még egyikünk sem horgászott, így esett a választásom a lökösházi kavicsbánya tóra…
Írta: Haskó Tamás
Fotó: Takács Péter
Videó: Takács Péter
