Pergessünk vörösszárnyú keszegre!

Pergessünk vörösszárnyú keszegre!

Október közepe volt. Napok óta sötétek voltak a napjaink. Csak esett, esett és esett; nem láttuk a Napot. Aztán tisztulni kezdett az idő. Többnapos borultság után végre előbújtak az őszi melengető napsugarak. Roli barátommal csukázni indultunk a Bodrogra, bízva benne, hogy a krokodilpofájú ragadozók mohó táplálkozásba kezdtek. Azonban a folyó tigrisei másképp gondolták; nagyon nehéz volt kapást kicsikarni belőlük aznap. „B” tervként UL pergetés jöhetett volna szóba sügérre, így felkerestünk néhány csendes, csapósügéres helyet. Teljesen véletlenül akadtunk rá egy vörösszárnyú keszeg csapatra, akik a kellemes napsütés hatására felmozdultak a felsőbb, gyorsan melegedő vízrétegekbe, és komótosan úszkálgatva élvezték a rendhagyó októberi időjárást. „Pergessünk vörösszárnyú keszegre!”, jött az ötlet.

„Miért ne?”, érkezett a válasz, és már készítettük is a szereléseket. Mivel kimondott UL pergető bot nem volt nálam, a csukázáshoz készített Nevis Spyker Spin botot kaptam fel, azon egy 30-as Nevis Snipe volt Berkley Nanofillal töltve, elé kötöttem egy 60-70 cm-es fluorocarbon előkezsinórt, majd felkötöttem rá egy háromnullás UL karabinert. Így készült el a szükség szülte, rögtönzött keszegpergető felszerelés.

Micro-plasztik arzenál
3 grammos Spro cheburashkák

Csalinak apró gumihalakat és egyéb plasztik férgeket, gilisztákat szúrtunk fel a micro jigekre, majd megpróbáltuk csalinkat minél természetesebben a vörösszárnyú keszeg csapat közé pottyantani. Óvatoskodásunk teljesen alaptalannak bizonyult, mert a keszegraj nemhogy nem rebbent szét, de közülük néhányan rögtön rá is rontottak a semmiből az orruk elé kerülő csalikra.

Az általunk használt cheburashka és micro jigfejek 1,5 és 4 gramm közöttiek voltak
V-point micro jigek és Robfish Custom jigek

Rögtön láttuk, hogy működni fog a dolog, ám az első halakat nem tudtuk túl egyszerűen megfogni. Mivel a halak teljesen a felszín alatt „közlekedtek” és táplálkoztak, nem kellett letennünk fenékre a csalikat. A lehető legkisebb súlyú fejekre volt szükségünk, olyanokra, amikkel a csalik csak nagyon lassan süllyedtek, és így sok ideig tudtuk őket a víz felsőbb rétegeiben tartani. A 1,5-2 grammos fejek váltak be igazán. Csak a napfény fogyásával, késő délután és este váltottunk 3-4 grammos fejekre, amikor a halak is kicsit mélyebbre húzódtak.

A Bodrogon a hattyúk nyugodtan úszkálgattak
Volt időnk nézegetni a madarakat…
… mert a csukák nem voltak túlságosan éhesek

Rá kellett éreznünk a keszegek kapásaira is, valamint a helyes bevontatási technikára. Csalijainkat a lehető legtermészetesebb módon próbáltuk mozgatni; kismértékű, kimért mozdulatokkal pöcögtettük, rázogattuk a plasztikokat. A keszegek sokszor csak kísérték, ütögették a csalit, érdeklődtek iránta, de nem mindig vették szájba azt.

Az első keszegeket még gumihalakkal fogtuk, de később kisebb csalikhoz nyúltunk, amik kisebb rezgéseket is adtak le a víz alatt
Nagy az öröm, ha bejön egy terv
Ették az UL gumikat

A hatékonyság növelésének érdekében egyre kisebb csalikat és horgokat használtunk, amik könnyebb falatoknak bizonyultak a keszegek számára. A halak jobban preferálták a no-action típusú féreg- vagy gilisztaszerű plasztikokat, amik nem keltenek túl nagy rezgéseket a víz alatt, nem veretnek, csak finoman, lágyan mozognak. Meggyőződésem, hogy valamiféle kukacnak, hernyónak vagy egyéb férgeknek vélték különleges csalijainkat.

Rolira mindig lehet számítani, akármilyen halra pergetünk
Sokszor egyszerre fogtuk a halakat

Miután megtaláltuk a nyerő csalikat és hozzájuk a megfelelő méretű ólomfejeket, valamint ráéreztünk a helyes vezetési technikára, utána sorra szedtük a „ragadozó” keszegeket. Sokszor fogtuk Rolival egyszerre a halakat; a nehézkesen induló horgásznap szép lassan igazi örömpecába torkollott. Egy percig sem bántuk, hogy lemondtunk a csukákról és sokkal kisebb, békésebb halakat vettünk célba. A vörösszárnyú keszegek meghálálták törekvéseinket és folyamatos kapásaikkal, vehemens védekezéseikkel hatalmas élményt okoztak nekünk.

Jött egy-két karikakeszeg, bodorka…
… és jászkeszeg is

Ahogy haladtunk bele a délutánba, egyre többféle halat fogtunk. A vörösszárnyú keszegek mellett megjelent egy-két jászkeszeg és karikakeszeg is, sőt még bodorkát is sikerült fognunk pergetve. A sügérek is egyre aktívabbak lettek. Mivel a naposabb délelőtti időszakban a keszegek nem hagyták lesüllyedni csalijainkat - még a felszín alatt vagy vízközt megfogták azokat -, nem is juthattak el a sügérekhez a fenék közelébe. Később azonban, ahogy egyre lejjebb kúszott a Nap az égen, és egyre kevesebb fény jutott a vízbe, a keszegek is lejjebb húzódtak. Mi is nehezebb ólomfejekre váltottunk és „követtük” őket a mélyebb vízrétegekbe, ahol viszont a sügérek egyre gyakrabban szedték össze a színes plasztikokat.

Csapósügérek is színesítették a fogott halak palettáját
Sügérportré
Délután hatalmas sügérekkel akadtunk össze

Kifejezetten nagyméretű sügérek is akadtak köztük. Némelyik csíkos ragadozót szó szerint fárasztani kellett. Nagyon nehéz terepen horgásztunk, elsüllyedt faágak, vízbe hajlott fák ágai között, valamint a vízfelszínen összegyűlt rengeteg levél sem könnyítette meg a dolgunkat. Az ilyen kemény körülmények között megakasztott jókora sügérek hihetetlen erővel szaladtak az ágak biztonságot nyújtó rejtekébe. Az esti órákig maradtunk; nem tudtunk betelni a szokatlan élménnyel.

Az ekkora sügéreket már nehéz irányítani az elsüllyedt ágak között
A sügérek nem hagyták, hogy lankadjon a figyelmünk

Végül teljesen ránk sötétedett. Annyira belefeledkeztünk a horgászatba, hogy még fotózni is elfelejtettünk. Ez az októberi UL pergetés hatalmas élmény volt számunkra. Egy-két nappal később visszatértünk ugyanarra a helyre, és még akkor is szép számmal fogtunk különböző keszegeket és legfőképp sügéreket, de már nem volt ugyanolyan nagy a halak kapókedve, mint előzőleg. Telhetetlenek persze nem vagyunk; köszönjük az élményt a Bodrognak, és továbbra is nyitott szemmel járunk rajta, hátha hamarosan újból összehoz minket a sors egy hasonló vörösszárnyú keszeg csapattal.

Roli szürkületig fogta a vörösszárnyú keszegeket
Az utolsó keszeg…
… és az utolsó búcsú

Írta: Szalai Gábor László

* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.