Az utolsó utáni pillanat

Az utolsó utáni pillanat

Október 4-én úgy indultam útnak, hogy az lesz az év utolsó horgászata… Az a nap akkor felülmúlta a legmerészebb álmaimat is, sikerült megfognom életem eddigi legnagyobb (18,04 kg-os) tőpontyát. Úgy gondoltam, hogy ezt az élményt érdemes megosztani a horgásztársaimmal is, így a történteket cikk formájába öntöttem és jelentkeztem vele a Nevis teszthorgász pályázatára.

Ahogy azon az októberi délutánon a hal az én horgomat választotta, úgy most a pályázat zsűrijének választása esett rám. Megnyertem a kívánt felszerelést, egy Nevis Carp Master 360 3,5 Lbs bojlis botot. Ezután nem volt más választásom, ki „kellett” próbálnom… A továbbiakban kiderül, hogy milyen sikerrel jártam. Annyit előre elárulok, hogy ezúttal sem kellett csalódnom…

Amint a bevezető részben leírtam, október 4-én még úgy gondoltam, hogy az év utolsó kapása az egyéni rekordnak számító 18 kg-os pontyom volt… Ezzel a fogással a következő horgászatig elhódítottam a baráti társaságban körbejáró vándorkupát is.

A vándorkupa

A teszthorgász pályázat megnyerése új szituációt teremtett, újra a horgászaton törtem a fejem. Nagy lelkesedéssel fogtam neki a tervezésnek, folyamatosan figyeltem az időjósok jelzéseit, szinte imádkoztam a jó időért. Október utolsó vasárnapjára szikrázó napsütést, igazi kirándulóidőt ígértek, így hát elhatároztam, hogy menni kell. A ködös idő után vártam már, hogy egy szép napsütéses napot tölthessek el a tóparton. Az egész hét a tervezés, a készülődés jegyében zajlott. Döme Gábor hideg vízi pontyozós videóin felbuzdulva - miszerint ilyenkor a fokhagyma valamilyen édes ízzel kombinálva fogós lehet - készítettem el saját fokhagymás, epres és fokhagymás-epres bojlimat az etetéshez. Ezenkívül kukoricát és búzát főztem, valamint a bojligyártás melléktermékeiből főzött darával igyekeztem a halak kedvében járni. A horgászatot megelőző napon remek idő volt, reggelre nem volt köd és már a délelőtti órákban is jóval 10 fok fölé kúszott a hőmérő higanyszála. Bíztam benne, hogy másnap is ilyen idő fogad a parton. Este bepakoltam az autóba és nyugovóra tértem…

Hamar hajnalodott, eljött a várva várt horgászat napja… Reggel 6:30 körül hatalmas ködben indultunk útnak édesapámmal, és végig abban reménykedtünk, hogy a 20 km-rel távolabbi tóparton valami csoda folytán napsütés csillan meg a víztükrön. Nem történt csoda, a víz felett az otthoninál is nagyobb ködfátyol lebegett… Gyakorlatilag az orrunk hegyéig is alig láttunk, amikor megérkeztünk kedvenc helyemre, ahol már több korábbi rekordomat is megfogtam.

Nyoma sincs a napsütésnek

De ha már ott voltunk, nem akartam elvesztegetni az időt, kipakoltunk a kocsiból és elindultam etetni.

Alaposan felkészültem

A bóják elhelyezése és az etetés után se változott a helyzet. A köd annyira leereszkedett, hogy néha az etetőkarót se lehetett látni. Nehezen akart kialakulni az a beígért jó idő…

Látszik, hogy semmi nem látszik…

8:30 körül jutottam el addig, hogy bedobjam a szerelékeket. Pontosabban az egyiket, mert a másik etetőkarómat 140-150 méterre helyeztem el a parttól, ide mindig úgy húztam be a szereléket. Mindkét horgomon kicsit meglebegtetett pellettel próbálkoztam.

A nagy pontyok csemegéi

Az idő még mindig kellemetlen volt, nem volt melegem a télikabátban, és a halak se mozgattak túlzottan. 10 óráig kellett várni az első kapásra, de ilyen körülmények között szerintem ez egészen elfogadható.

Végre!!!
Ne arra menj!

A fárasztás viszonylag hamar befejeződött, egy 4,5 kg-os tükörponttyal kezdtem a napot. A köd még mindig nem kezdett oszlani, hideg nyirkos idő volt, de ez se tudta elvenni a kedvem. Tovább próbálkoztam és türelemmel vártam. Kicsivel dél előtt a halak is megéheztek, egy újabb 4 kilós jelentkezett fotózásra.

Ezt követően apu percei következtek. Kezdett eloszlani a köd, időnként már megjelent a napkorong is. Negyed 1-kor ismét egy 4 kiló körüli tükrös került a partra, majd 1 óra előtt egy csodálatos, 3 kg-os koi pontyot sikerült fognia.

Volt kitől tanulni…
Ilyen hallal fényképezkedni kell!

Fél 2-kor pedig újabb kapással jelezte felém, hogy ő is velem tartott, kapjam össze magam, ha nem akarom, hogy csúnyán elverjen eredményesség terén. Aztán 2 óra környékén eljött a pillanat, amiért horgászni indultam ma. Erőteljes húzós kapás jelentkezett a tesztelt botomon. A fárasztás folyamatát megörökítettük, bár újra csak egy 4 kiló körüli hal került a horogra. Kíváncsian vártam már erre a percre, de azt kell mondanom, hogy nagyon elégedett vagyok a bottal. Dobásoknál erős, gerinces volt, pontosan és nagy távolságba lehetett vele bejuttatni a szereléket, ugyanakkor a fárasztásnál is jól dolgozott, lehetett érezni lehet vele a hal minden rúgását. A képeken is látható, hogy már egy ekkora hal esetében is mennyire hajlik. Jól tudtam vele irányítani a kis tükröst.

Szépen küzd…
Csak nyugodtan!
Mindjárt megvagy!

A napnak ebben az időszakában a már kellemes őszi idő volt, pont olyan, amikor szívesen ül az ember a tóparton. Már nyoma sem volt a reggeli ködnek, gyönyörű látkép terült el előttünk.

Festői táj…
Bárcsak ilyen lett volna reggel is…

Azonban valami hiányzott… Szorgalmasan etettünk, próbálkoztunk a különböző csalikkal, de az igazán nagy halak elkerültek minket… Úgy döntöttem, hogy kicsit változtatok. A messzebb elhelyezkedő karómat 10-15 méterrel előrébb hoztam. Bent nem igazán úgy jöttek a halak, ahogy vártam, ebben a sávban viszont folyamatosan láttam mozogni őket. A bojli nem bizonyult aznap fogós csalinak, így a jól bevált pálinkás kukorica + hungarocell csalikombinációt fűztem fel a hajszálelőkémre. Az idő rohamosan fogyott, és még nem sikerült nagy pontyot fogni… A nap már kezdett lebukni a horizont alá, amikor háromnegyed 4 előtt végre ismét sípolni kezdett az egyik jelzőm. Sietve mentem a botok felé, hátha a tesztelt Nevis boton van kapásom… De nem, a másik botom orsójáról pörgött le nagyon gyorsam a 30-as monofil… Azért ennek is örültem, október végén minden kapást meg kell becsülni. Főleg az ilyet! Már a bevágás után éreztem, hogy az eddigi 4-5 kilós halak egy kicsit idősebb rokonával állok szemben.

Akadt!

A fárasztás során lementem a vízbe 2 méterre belógó földnyelvre, hogy onnan jobban tudjam irányítani a halat, ezzel megakadályozva, hogy összekeveredjenek a szerelékek.

Rossz felé mész!

Minden rendben ment, pár perc küzdelem után felszínre bukkant a gyönyörű hal. Ekkor lepődtem meg igazán, mert nagyobb volt, mint amire elsőre tippeltem volna. Egy gyönyörű, egészséges, kereken 10 kg-os tőponttyal ajándékozott meg a tó.

A nap hala!

Természetesen a „Catch & Release” elveknek megfelelően ez a hal is visszakerült a vízbe, hogy más horgászoknak is örömet okozhasson.

Jövőre talán újra találkozunk!

Mivel ebben az időszakban korán sötétedik, úgy gondoltam, hogy aznap már kapásom se lesz. Úgy döntöttem, hogy beszedem a bójáimat, de amikor bemegyek értük, az utolsó kapás helyére még behúzom a tesztelt szereléket. Így is történt, felcsaliztam kukoricával és hungarocellel, majd elindultam befelé. A karóhoz érve beszórtam pár marék bojlit, pelletet és a főtt kukoricát, majd a bójákat begyűjtve célba vettem a partot. Közeledett az alkonyat, elkezdtünk pakolni. Természetesen, ahogy mindig is lenni szokott, a botok maradtak a végére. Már minden kellék az autóban volt, amikor a Nevis boton igazi, füstölős kapással jelentkezett valaki… A zsinórból egy pillanat alatt métereket húzott le a hal, minden bojlis horgász ilyen kapásról álmodik… Következett a futás a bothoz, és a bevágás… Azonban most nem én jöttem ki győztesen ebből a csatából, pár rúgás után búcsút inthettem az év utolsó halának. Ugyan ez most nem lett meg, mégsem keserű szájízzel csomagoltam össze a botokat. Sötétedett, indulni kellett haza.

Így zajlott az év utolsó horgászata. Korábban, szeptember közepén mindig befejeztem a békés halakra való horgászatot, de idén rádöbbentem arra, hogy akár késő ősszel is eredményes lehetek. Sajnos a tesztelt boton két kapásból egyet tudtam megfogni, de bízom benne, hogy lesz még alkalmam rá, hogy nagyobb halakat is a partra segítsek vele. Ígérem, azokat az élményeimet is megosztom mindenkivel!

Otártics Máté Zsolt (otarticsmate)

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.