Felső-Tiszai kalandok XXVII. rész - Szöszös szelfipeca

Felső-Tiszai kalandok XXVII. rész - Szöszös szelfipeca

Szerintem egy kezemen meg tudnám számolni, hogy az elmúlt 16 évben hányszor voltam egyedül horgászni. Egyszerűen nálam a horgászat a sosem „magányos” sport, hanem sokkal inkább barátokkal való közös szabadidő-eltöltés. Nem mellesleg mióta csónakból kergetem a halakat, jobb az, ha van ott még valaki, bármi történhet… No de vannak olyan napok, amikor az ember nagyon menne, de a barátok az országban szerteszét vannak :D… ilyenkor egyedül is nekivágok és „szelfizek”.

Egy brutál jó forgatásról jöttem épp hazafelé, ahol olyannyira szép volt a táj, a környezet, a halak, hogy eszméletlenül menni akartam azonnal horgászni. Mivel lassan fogyott az előttem lévő pár száz kilométer, így felhívtam az ismerősöket, hogy ki ér rá másnap halat kergetni. Arra gondoltam, nem nehéz a békát víznek ugrasztani, de tévedtem, mindenkinél volt valami olyan program, ami miatt bármennyire is akartak, nem tudtak jönni, így elhatároztam, hogy egyedül vágok neki a víznek, és csupán mobillal fogok fotózni, jöhetnek a szelfik.

Felszerelés várja, hogy a csónakba kerüljön… az első adag
Íme, a második adag… a szivacsok maradtak a kocsiban… :D

Amikor elkezdtem ezt a pergetős mókát, azzal magyaráztam magamnak, hogy meguntam a rakós botos horgászat hihetetlen felszerelésigényét és a pakolást… Hát, a fenti képeket látva rá kellett jönnöm, hogy ha az sok cucc volt, akkor ez rengeteg. Elég, ha csak a 46 kg-os motort vesszük alapul… uhhh, de utálok pakolni!

A cucc bepakolva, hajrá!
De szeretem ezt a panorámát!

Ahogy lehordtam a felszereléshalmot, kellett néhány perc pihenő, mert elfogyott a szufla ettől a cipekedéstől, aztán végre indulhatott a horgászat. Egyetlen dolgot fogadtam meg magamban, mégpedig azt, ha egyedül vagyok, mindig lesz rajtam automata mentőmellény. Furcsa a hazai jogi szabályozás, miszerint a csónakban kell lennie egy darab mentőmellénynek, de azt nem kötelező viselni. Amivel nincs is addig gond, ameddig nincs baj. De ha valaki egyedül van és rosszul lesz, akkor a csónak orrába tuszkolt mentőmellény nem tudja megmenteni. Sajnos felénk nemrég történt tragédia, ahol is egy egyedül horgászó fiatalember tűnt el a csónakból és csak 1 héttel és 40 km-rel lentebb került elő. Amikor történik egy ilyen szomorú eset, akkor gondolkodik el az ember azon, hogy ez egy veszélyes módszer. Nagy kár, hogy mint én is, a többi csónakos is csak ezután kezd el mellényt viselni. A helyieken feltűnően megjelentek a mellények. Sose legyen rá szükség, de ez is olyan, mint a légzsák a kocsiban. Nem azért van, mert használni akarjuk, de ha szükség van rá, életet menthet. Őszintén javaslom minden egyedül horgászónak, hogy viselje, mert elég egy rosszullét, és bekövetkezhet a tragédia.

Kezdődhet a horgászat - az első szelfi

A legnagyobb probléma, amivel szembesülni kell ezen időszakban, az a horgászok egyik rémálma, a nyárfa- és fűzfaszösz. Szerencsére a reggeli órákban még a pára miatt még nem hullik a szösz, de ahogy melegedik az idő, erősödik a nap, ne adj' Isten feltámad a szél, beindul a szöszgyár. Tehát tudtam, hogy kb. délig lesz lehetőségem horgászni.

Még csak minimális szöszmennyiség volt a vízen…
… bár a sodorvonal irányában azért bőven több volt

A víznek - bár korántsem volt még ténylegesen letisztulva - volt már legalább 35-40 cm-es átláthatósága, ami már bőven megfelelt arra, hogy a balinokat megpróbáljam becsapni, ugyanis egyértelműen ezek a ragadozók voltak a célhalak.

Hopp, egy balinrablás, ráadásul még volt is annyira türelmes, hogy megvárta, hogy lefotózzam, mert háromszor támadt vonalban

A terv innentől egyszerű volt, megpróbálom kedvenc balincsalijaimmal megfogni ezeket, aztán ha azokat valamiért nem ennék meg, akkor jön a pánikgomb, és el kell kezdeni variálni a csalikkal, színnel, mélységgel, mérettel, sebességgel. Bíztam benne, hogy aznap erre nem kerül sor.

Bizony, hogy működött a recept…
Nem egy kapitális, de innentől már a szerencsén múlik, hogy a balinok közül melyiket sikerül becsapni
Ússzál haza!

Nagyon jó érzés volt, amint az első dobások egyike hamar gazdára talált. Ráadásul olyan mennyiségű balin járőrözött ezen a szakaszon, hogy amint megakasztottam és csónakhoz húztam az első balint, jó pár fajtárs úszott a közelébe, hogy megnézzék, „Gézuka vajon mit evett, amitől így break-táncol? Lehet, jó kaja…”, így ők is jönnének enni. Viccet félretéve, nemegyszer előfordult aznap is, hogy a fárasztott balint körbevették fajtársai és nézték, mit lehet enni, mi az a fröcsögés. Gondolom, jöttek volna ők is támadni a prédákat, ám amint észrevették a csónakot, illaberek, elhúztak azonnal.

Újra gazdára talált a csalim…
A nap során végig csupán mobiltelefonnal fotóztam, ez lett a kedvenc képem
Az újabb ideiglenes fogoly
A lecserélt tűhegyes horgok a harcedzett Wise Minnow csalin vékony területbe is jól befogtak

A horgászat során a folyóval sodortattam a csónakot és a parti területet dobáltam a műcsalimmal. Minden egyes vízben lévő bokor, fatörzs, akadókupac mögötti zóna kiváló balinos búvóhely lehet, így azokat érdemes megdobni.

10 perccel később újabb balin. Na, most egy álló kép időzítővel :D

Azt figyeltem meg, hogy a balinok ezen a napon is „csapatban” vadásztak. Voltak aktív 15-20 percek, amikor egymást érték a rablások, fröcsögések és egyszerre 2-3 balin is támadott, majd utána újabb szünet következett.

Jaaaaaj, de jó érzés ez, amikor karikában van a finom bot
4 perccel az előző hal után jött a következő, már darabosabb jelentkező
Még mindig nem kapitális, de ezeket már nagy élmény fárasztani, és ha ez jön, akkor erre dobálok...
Jól látszódik, hogy egy vízben lévő akadó hogyan fékezi a sodrást. Ezek környékén vagy mögöttük előszeretettel vadásznak a balinok az ide beparkoló snecikre
Ha valaki egyedül horgászik, javaslom a mellényt!
Ezen a napon eddig a 8. hasonló balin
A balinok számára korlátlan amnesztia van nálam
A horgászok a nyárfát szidják rendszeresen a szösz miatt. Íme, egy fűzfaszösz-gyár, kinézetre és károkozás szempontjából ugyanolyan, mint a nyár…

Ahogy az idő javult, a szösz mennyisége rohamosan elkezdett nőni és szép lassan ellepte a folyót. Kezdődhetett a játék a zsinórral, hogy olyan területre dobjam és úgy húzzam ki, hogy az ne telibe a szöszmezőn jöjjön keresztül… ez működött is addig, ameddig halat nem fogtam, mert onnantól az irányította a zsinórt.

11 órakor már fogyott a meghorgászható terület mérete
Már csak a szélső területek voltak szöszmentesek
Csakhogy fárasztáskor már belevágtat a balin a szöszbe
Egy képen a főszereplők
Már egy ekkora csomó is jó adag bosszúságot tud okozni
Na, lassan indulni kell haza

Van egy kedves ismerősöm, aki kérte, ha ütemesen lehet balinokat fogni, akkor szóljak neki, gyorsan hívtam is, hogy NA, MOST! Csakhogy ő 250 km-re lakik, így nem tud „csak úgy” elszaladni ide, hiába fogtam tizen darab balint 3 óra alatt aznap. Ráadásul a következő hétvégén is programja volt, így „két hét múlva” időpontban egyeztünk meg. Csakhogy akkor még nem sejtettük, hogy a folyó ismét meg fog áradni… de ez majd a következő történet!

Pengetős tiszai hangszer…
A megérdemelt vízparti jutalom

Az örömbe némi (sok-sok) üröm is keveredett, miszerint a csónakmotor úgy döntött, hogy beszarik a hazafele vezető úton, így evezővel és elektromotorral megtámogatva értem vissza a kikötőbe, pedig nem vagyok egy Winnetou, hogy evezzek! Barátaim, akik ismernek, tudják, hogy mi a véleményem a folyón való felfelé evezésről, meg úgy általában az evezőről, így nem idéznék most… de ha Mr. Suzuki valahol a távoli japánban csuklott, az nem a véletlen műve volt, azt biztos.

Írta: Takács Péter

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.