A bolognai botos horgászat 2. rész

A bolognai botos horgászat 2. rész

Az előző részben megismerkedhettünk a bolognaizáshoz szükséges eszközökkel. Hogy a felszerelésünket mihamarabb bevethessük, bemutatok három olyan szereléket, amivel már bátran nekivághatunk a lassan áramló csatornáknak, komótosan ballagó folyóknak, és akár a rohanó vizek horgászatának is. Az összeállítások sokban hasonlítanak a klasszikus folyóvízi szerelékekhez, de vannak olyan sajátosságaik is, amikkel nem árt tisztában lennünk, hacsak nem akarunk feleslegesen bosszankodni.

Az előző részben egy táblázat segítségével meghatároztuk, hogy a különböző áramlási és mélységi viszonyokhoz milyen méretű úszóval tudunk alkalmazkodni. Én bolognaizásnál sohasem a fogható halfajokhoz igazodok, hanem meghorgászni kívánt vízhez. A víz szabta feltételeknek igyekszem szerelékemmel megfelelni. Ez természetesen azt is jelenti, hogy minél lassúbb a víz futása, annál jobban tudok finomodni. Fontos ez azért is, mert egész másképp táplálkozik a hal lassú áramlásban, és másképp a gyorsan folyó vízben. Minél lustább a víz áramlása, a halaknak annál több idejük van az orruk előtt elhaladó csalit megvizsgálni. Kényelmesen válogathatnak, és csak a minden gyanú felett álló falatokat veszik fel. Ellenben gyors vízben nincs erre idő, így itt a táplálék mihamarabbi bekebelezése a jellemző. Aki sokáig piszmog, annak orra elől elsodorja a víz a finom falatot. A célunk tehát az, hogy a körülményekhez képest minél tovább tudjuk a csalit halaink orra előtt táncoltatni. Az, hogy ez megvalósítható legyen, megfelelő úszót, és ólmozást kell választanunk.

Nézzünk most három alapesetet. A lassú víztől kiindulva fogunk haladni a húzósabb vizek felé.


Szerelék lassan áramló folyóra, csatornára

Ezzel a szerelékkel igazából a lassan, egyenletesen áramló csatornákat tudjuk eredményesen meghorgászni. Ezt a szereléket többnyire 4-6 grammos úszóval szoktam alkalmazni. Azokon a vizeken, ahol a mélység 2-3 méter körüli, remekül lehet használni, de mélyebb vízen is működik, ha nem kell túlságosan messzire horgászni. Az osztott ólmozás miatt a távolsággal nőhet a gubanc esélye. Előnye, hogy könnyű, az ólmok elosztása miatt a csali természetes módon ereszkedik a halak orra elé. Ezzel a szerelékkel akár vízközt is próbálkozhatunk. Ha azt tapasztaljuk, hogy az úszónak nincs ideje beállni, mert a lassan süllyedő csalit már vízközt elkapták a mohó pikkelyesek, bátran megkereshetjük azt az eresztéket, ahol a legtöbb kapásra számíthatunk. Hasonlóképp kell eljárnunk, ha folyamatos csonti csúzlizással etetünk. Némi gyakorlat után ki tudjuk számítani, hogy az áramlást figyelembe véve mennyivel kell a meghorgászott helynél folyásirányban feljebb lőni a csontikat.

A szerelék ólmozását sörétólmokból alakítjuk ki.

A főólmozást fokozatosa csökkenő méretű ólmokból célszerű kialakítani. Úszótól függően 4-6 db sörétre lesz szükségünk (Az ólmozáshoz én a keményebb söréteket használom, amiket fogóval finoman rányomok a zsinórra.) A főólmozás az úszó teherbírásának mintegy 2/3-a legyen. (A)

A főólmozás alá kb. háromarasznyival 3 db Nr. 6-4 (0,1-0,17 grammos) ólom kerül. (B)

Ezt durván kétarasznyira 2 db Nr. 6 (0,1 gramm) sörét követi, (C) majd ez alá arasznyira kerül a Nr. 8-as (0,08 gramm) jelzőólom. (D) A horogelőke hossza 25-30 centiméter.

Az itt megadott értékek természetesen csak tájékoztató jellegűek, hiszen az úszó méretétől függően más sörétméretek válhatnak szükségessé. Iránymutatónak azonban megfelelő. Az előke hosszával pedig szabadon bűvészkedhetünk.

Egy klasszikus forma

Ennél a szereléknél kiemelten kell figyelnünk a dobás kivitelezésére, mert ez a leginkább gubancveszélyes elrendezés. Dobáskor a megfelelő pillanatban végzett zsinórfékezéssel érhetjük el azt, hogy a szerelék szépen, kisimulva érjen vizet. Ha azt látjuk, hogy a cucc egy csomóban esik a vízre, készülhetünk a bogozó tűvel. Néhány sikeres gubancbontás után azonban ráérzünk a dobás ízére, és egyre kevesebbszer kell a tűhöz vagy az ollóhoz nyúlnunk.

Ezzel a szerelékkel remekül tudjuk „lebegtetni” a csalit úgy, hogy az enyhe visszatartom-elengedem mozdulatsort alkalmazzuk. (Ennek bemutatására, a következő részekben fog sor kerülni.)


Szerelék közepesen erős sodrásban

A következő szerelékünk már „durvább”. Ehhez a szerelékhez legtöbbször a 6-12 grammos úszókat használom. Természetesen elkészíthetjük nagyobb úszóval is a szereléket, ha a helyzet úgy kívánja.

Ezt használom a Tiszán, közepes sodrásnál, 4-6 méteres víznél. Szinte az összes, fenék közelében keresgélő halat elcsábíthatjuk vele. Az egyik leghatékonyabb szerelék, és szerintem a módszer előnyeit is ezzel az elrendezéssel tudjuk legjobban kiaknázni.

Nézzük részletesen!

A szerelék lelke az úszó összterhelésének, 3/4 részét kitevő cseppólom. (B) (10 grammos úszónál tehát 7-7, 5 grammos cseppólmot használok.) Lényeges, hogy a cseppólom műanyag csővel „bélelt” legyen, mert ez kíméli zsinórunkat.

A cseppólmot felül egy Nr. 6-4 (0,1-0,17 gramm) söréttel ütköztetem meg.(A1) (Van, aki hagyja, hogy a cseppólom fölfelé szabadon mozogjon, de én jobbnak látom, ha egy arasznyira megütköztetem.)

A cseppólmot alul 2 db Nr. 6-2 (0,1-0,24 gramm) söréttel ütköztetem. (A2) a két sörét együttesen már biztonságosan megakasztja a főólmot, az így kialakított ütköző nem fog elcsúszni a helyéről. A gyakorlat azt bizonyította, hogy sokkal biztosabban tartja a főólmot 2-3 kisebb sörét, mint egy nagy. Ha olyan cseppólmunk van, amelyikben nincs műanyag cső, akkor a sörétek és a cseppólom közé egy szilikon csövecskét, vagy gumiütközőt iktatok.

A főólom alá kb. kétarasznyira 3 db Nr. 4-2 (0,17-0,24 gramm) sörét kerül. (C) Ennek feladata a szerelék alsó harmadának lassú, természetes módon történő süllyesztése.

A jelzőólmot ennél a szereléknél sem hagyom el. Ebben az esetben 1 db Nr. 6-4 (0,1 -0,17 gramm) sörétet csíptetek arasznyi távolságra az előző sörétfüzértől. (D)

A megadott értékek itt is csupán irányadóak. Az előke hosszát többnyire 30-50 centi között szoktam megválasztani.

Nekem ez a forma vált be

Dobáskor itt sem árt az elővigyázatosság, bár ez a szerelék kevésbé hajlamos a gubancra.

A szerelékből kiindulva az egyik lehetséges variáció, hogy a (B)-vel jelölt söréteket elhagyom, és a szereléket egyetlen, nagy méretű cseppólomból, (alul, felül megfelelően megütköztetve) és apró jelzőólomból alakítom ki. Ezzel a szerelékkel szinte centiről centire tudom végighorgászni az etetést, amennyiben az a horgászhelytől nincs túlságosan messze. Nagyobb távolságoknál már nem megfelelő a kontroll, pontatlanná válik a horgászat. Hátránya, hogy könnyen elakadhat, hiszen az előke végig sodródik az aljzaton, (néha a főólom is) ezért csak akadálymentes terepen tudom használni.


Szerelék erős sodrásban

Végül egy olyan szereléket mutatok be, amihez csak némi előgyakorlat után érdemes nyúlni, hiszen ehhez már nagyon ügyesen kell bánni a bottal, hogy az úszót egyensúlyban tudjuk tartani. Az úszónk mérete általában a 12 grammot meghaladja, az összeállítás igazából a mély, gyors folyású, erős sodrású vizekre lett kitalálva. Ez természetesen nem zárja ki annak lehetőségét sem, hogy másutt is kipróbáljuk. Többnyire öreg dévérek, pontyok szeretik az így felkínált, fenék közelében virgonckodó csalit.

A szerelék legfontosabb eleme a 6-8 (vagy több) darab nagyméretű SSG (1,9 gramm) sörét. (B) Ezeket azonban nem a főzsinórra, hanem egy 10-15 centis oldalszálra tesszük. Ez készülhet vastag, merevebb damilból, vagy kevlárszálból. Az oldalszálat két nagyobb söréttel rögzítjük a főzsinóron (A1, A2). Az előke hossza itt legyen hosszú, 40-50 centi. Ezzel a szerelékkel nagyon lassan, centiről centire tudjuk a sodrással továbbengedni a csalit, és némi gyakorlatot követően már biztonsággal megkülönböztetjük a kapást, az elakadástól.

A bemutatott szerelékeken túl nyilván még sokan, sokféle szereléket alkalmaznak. Igyekeztem a lehető legegyszerűbbeket bemutatni, amelyek kellő alapot adnak ahhoz, hogy önállóan, az adott szituációhoz alkalmazkodva bátran variáljunk. Tanácsos itt is betartani a fokozatosságot, magyarul ne a leghúzósabb vízen kezdjünk gyakorolni. Első próbálkozásaink helyszíne inkább egy csendesen áramló csatorna legyen. Az úszóvezetést, dobást itt is begyakorolhatjuk, majd továbbléphetünk a komolyabb sodrású horgászhelyek felé. A következő részben a bolognai módszer sajátos technikáját fogjuk szemügyre venni. Megnézzük, hogy mire ügyeljünk a meder feltérképezésénél, az etetés helyének meghatározásánál, és az etetési sáv meghorgászásánál.

Írta: Polyák Csaba (csabio)
Illusztráció: Takács Péter

* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.