Kecsege
Fogás ideje:
2010-10-09 20:12:00
Időjárás:
Tiszta
Napszak: Éjszaka
Napszak: Éjszaka
Horgász:
kyan198
Fogás helye:
Duna
Súly: 3.94 kg
Csali: giliszta
Módszer: feeder
Módszer: feeder
Részletek
Sziasztok!
Édesapámmal egy utolsó éjszakai horgászatra indultunk a Dunára vagy, ahogy ő nevezi, meglátogatjuk az öreg hölgyet. Mivel elsősorban márnákra fájt a fogam, ezért márna fogó helyünk felé indultunk. Kedvenc márnázó helyünk foglalt volt, így egy menekülő pályát választottunk.
Amíg édesapám elkészítette az etetést én felszereltem a botjainkat a szokásos márnázó végszerelékekkel. Az etetés után kb. egy órával jelentkeztek az első márnák, ahogy az etetés beért, már jó ütemben sikerült a szákba terelni az egymás után jelentkező torpedókat. Időközben ránk sötétedett, botjainkra felkerültek a világítópatronok, előkerültek a fejlámpák. Az időközben megritkult etetést csontis, gilisztás etetéssel pótoltuk.
Volt időnk elkészíteni esti táborunkat, mert megszoktuk már, hogy sötétedés idején megállnak a kapások és csak miután teljesen besötétedett, azután térnek vissza lakmározni játszótársaink. Ez most is így történt. Amint besötétedett etetésünkön egymás után jelentkeztek a márnák. Horgainkra nagyobbnál nagyobb csonti-giliszta kombinációk kerültek csaliként. Az élő anyagnak hála feederbotjaink szép ívekkel jelezték a márnák kapó kedvét. Éppen édesapámat figyeltem, ahogy fárasztotta halát, mikor észrevettem, hogy botom spicce megrezeg, picit meghajlik, de a megszokott botgörbítős kapás elmaradt. Már megint egy géb piszkálja a csalim, mondtam apámnak. Nem géb az, nagyon figyelj - mondta apám - miközben botom spicce megint megremegett, majd újra remegni kezdett. Vágj be - kiáltotta az öreg - én gondolkodás nélkül kaptam fel a botom és bevágtam. Semmi nincs rajta, ez csak egy géb volt - mondom apámnak - aki közli velem, lazíts a fékeden, folyamatosan tekerd bármi is történik.
Bármi? Mi történne, hiszen nincs rajta semmi, gondoltam magamban, mikor egy hatalmas csobbanásra eszmélek, most figyelj, most megindul hallom apám hangját, de válaszolni már nem tudok. Botom meggörbül, orsóm felsír, halam, mint egy gyorsvonat úgy rohan, a Duna közepéig meg sem állt. Tartsd magasra, pumpáld fel, ne hagyd, hogy lent maradjon, húzd, ahogy bírod hallom apám szavait, miközben azon gondolkodtam mit fogtam? Mi az, hogy húzzam, ahogy csak bírom? Ilyet még soha nem mondott apám. Idáig mindig azt mondta, csak finoman, ne erőltesd, most meg húzzam, ahogy csak bírom. Mit fogtam? Ne gondolkodj, figyelj, mindig legyen feszes a zsinór, folyamatosan tekerd - mondja apám mintha csak megérezte volna bizonytalanságomat. Karom sajog, lábam remeg, de a halam még mindig valahol a távolban jár, időnként botom megkönnyebbül, zsinórt nyerek, de csak azért, hogy azután a botom újra karikába hajolhasson és sivíthasson orsóm, amikor halam újra neki lódul. Ha nem bírod karból, támaszd a botot a hasadhoz és derékból tartsd, már nem tart sokáig mindjárt kifárad; mondja apám. A hal vagy én kérdem apámtól, aki felnevet, és azt mondja, jól csinálod, büszke vagyok rád, keményebb vagy mint gondolod, ez a géb nem fog ki rajtad.
Közben botom megkönnyebbül, folyamatosan tudom a zsinórt feltekerni és látom, hogy apám már a merítőhálóval a kezében áll a parton. Gyere közelebb, ez már a tiéd, mondja, miközben a merítőt a víz alá tolja. Egy gyors mozdulat és halam máris a merítőben fickándozik. Mi ez szakad ki belőlem a kérdés. Mindjárt meglátod, válaszolja apám, miközben a szákot a matracra fekteti.
Ez kecsege, kiáltok fel. Igen, kecsege, és nagyon ritka jutalom mifelénk, gratulálok fiam.
Gyere apa mérjük meg, aztán gyorsan engedjük vissza egy ilyen szépségnek a folyóban a helye. Ha nem bánod én még egy képet készítenék rólatok, válaszolta apám.
Az este hátra lévő részében szép márnákat fogtunk, de én többször is látni véltem, azt a furcsa finom rezegtetős kapást!
Kommentek
* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!
