Horgászni mindenhogy jó, de az külön öröm, ha az ember kedvenc szabadidős tevékenységét megoszthatja valakivel. A páros horgászatok a szórakozáson kívül lehetőséget nyújtanak különböző tesztekre is. Úgy döntöttünk, górcső alá vesszük a manapság legelterjedtebb finomszerelékes technikák nyújtotta lehetőségeket. Matchbottal, illetve feederbottal próbáltunk szerencsét a csőhídi pálya halai ellen.
Én matchbottal készültem, míg Marci „rezgőspicces könnyű fenekező” botokkal érkezett. A körülményes megfogalmazás oka, hogy nem csupán feederbottal készült, hanem az igazán gyenge időszakokra elhozta a nagyon finom horgászatra alkalmas pickerbotját is.
Még horgászatunk előtt megegyeztünk, hogy a teszt hiteles eredménye érdekében a technikát leszámítva azonos feltételeket biztosítunk. Elsőként az azonos távon való horgászat érdekében centire pontosan bejelöltük mindkettőnk botján az általam jellemzően alkalmazott 30 métert. Tesztünk helyszíne egy zsilipekkel szabályozott, ennek megfelelően ingadozó sodrású Duna-ág. Horgászatunk idején az itteni viszonyokhoz képest meglehetősen erősen folyt a víz, ezért az etetőanyagunkat is ehhez igazítottuk. A magas olajos mag tartalmú keszeges etetőanyaghoz agyagot és piros nehéz morzsát kevertünk. Az agyag jelentősége, hogy kellő tömeget biztosít a gombócoknak, vagyis azok bizonyosan le fognak érni a fenékre, illetve nem görgeti el őket a víz. A morzsák lényege - azonkívül, hogy optikailag javítottak az etetőanyagon -, hogy az etetésre érkező halak mindig találjanak darabosabb szemcséket is. Ezenkívül némi földes szúnyogot kevertünk, természetesen szintén agyagos földbe. Ezután már csak a pontos osztozkodás volt hátra, vagyis mindketten azonos tartalmú és mennyiségű etetőanyaggal, illetve csalival ültünk le horgászni.
És akkor lássuk a tesztet mindkettőnk szemszögéből:
Be kell, hogy valljam, nem mindig tartozott kedvenc technikáim közé a matchbotozás, de idén ez megváltozott. Ezen a pályán egyébként is egy jól működő módszer, ráadásul még szórakoztató is. Persze azt is el kell ismernem, hogy én alapvetően a mozgalmas, pörgős horgászatot szeretem. Ezen a pályán és ezzel a módszerrel nem panaszkodhatom. Ilyen vízfolyásnál körülbelül percenként lehet kitekerni, majd újra bedobni a felszerelést. És akkor még nem beszéltünk a lesből támadó, nem várt evezősökre, akiket a nádfal miatt gyakran csak az utolsó pillanatban veszünk észre. Ilyenkor sajnos nem mindig van idő a zsinór süllyesztésére, tehát ha nem akarok a felszerelésemnek búcsút inteni, marad a gyors kitekerés.
A mai napon a gyorsan folyó víz miatt 12 grammos úszót választottam viszonylag nagy, 1,5 gramm körüli hasznos terheléssel. 25 centis 10-es előkémen 16-os horoggal kezdtem neki a horgászatnak.
Alapnak 10 gombócot csúzliztam a horgászandó távra. 3-4 szál szúnyogot tűztem a horogra, de 3 úsztatás után még csak meg sem mozdult az úszóm. Próbáltam változtatni az eresztéken, tűztem a szúnyog mellé pinkit, de jó pár perces horgászat után még nem volt halam. Apró jelei voltak, hogy valaki érdeklődik a csalim iránt, de egyszer sem sikerült megakasztanom. Gyorsan finomabb előkére és kisebb horogra váltottam. Ekkor végre sikerült megfognom a nagyon finoman táplálkozó keszeget.
A kezdeti csendet követően, mondhatni ütemben tudtam fogni a halat. 2-3 úsztatásonként csúzlival belőttem egy-két gombócot, gondosan ügyelve a pontosságra. Ehhez érdemes a szemközti parton kinézni egy fix pontot, és ennek segítségével célozni. Ezzel sikerült ott tartanom kis kedvenceimet. 1-2 nagyobb dévér is beesett, de azok az igazán szép, kiló körüliek ma elkerültek.
Azért is szeretem nagyon a csőhídi pályát, mert mindig tartogat számomra meglepetést. Itt valóban sikerül az embernek a természethez közel kerülni, és azon veszem észre magam, hogy olyan élőlények sem zavarnak, amiktől régen sikító frászt kaptam. Itt említhetném a patkányt, a gyíkot, a siklót. Na jó, ez utóbbi esetében most sem bánom, ha több méter távolság van közöttünk. Ma például a lepotyogó etetőanyag, illetve élő anyag felkeltette egy nádirigó figyelmét. Rendszeresen visszajárt a stégemre, és a ládám alatt található finomságokat gyűjtötte össze. Ezért később már két etetésem volt, egy a halaknak, egy pedig a rendkívül barátságos rigómnak.
A víz hektikussága és halaim apró mérete ellenére is nagyon jól szórakoztam. Hogy holnap mi lesz a „match izomzatommal” még nem tudom, de sejtem, hogy érezni fogom.
Most nézzük a feede botos technika rejtelmeit, melyekről Marci számol be:
Jó pár évvel ezelőtt a feederbotos horgászat vitt rá a finomszerelékes technikák csodálatos élményekkel szegélyezett útjára. A módszer egyszerűsége és hatékonysága lenyűgözött. A fogási eredményeim megugrottak, ami további fejlődésre inspirált. A fejlődés szinte minden finomszerelékes módszert érintett, és valahogy picit háttérbe is szorultak a finom fenekező cuccok. Olyannyira, hogy idén most először ragadtam feederbotot kezembe. Megvallom, elég kezdőnek éreztem magam. A finom match- és spiccbotokhoz szoktam, most meg egy 40 grammos kosárral akarok itt dobálózni.
Egy rendkívül egyszerű, ám nagyon hatékony szereléket állítottam össze minden boton. A főzsinóron szabadon csúszó, némileg megrövidített tört gubancgátló egy gumigyöngy által fékezve ütközik a főzsinór végére kötött apró forgón. A forgóba 12-es zsinórból kötött 40 centis előkét hurkoltam egy viszonylag nagyméretű, 14-es Gamakatsu 1310N típusú horoggal a végén. Folyóvízről lévén szó, a gubancgátlón található karabinerbe egy szögletes drót kosarat akasztottam. Ennek számos előnye van. Alakja és tömege miatt a víz nem tudja elgörgetni, stabilan fekszik ott, ahova dobtam! Emellett a kosár kialakításának köszönhetően plusz élő anyag bejuttatását is lehetővé teszi.
Az itteni eredményes horgászat lelke a folyamatos pontos etetés. Az etetésünkre többféle módon is visszatalálhatunk. Élhetünk a mostanság igen divatos zsinór kiakasztós módszerrel, valamint a zsinórunkon is elhelyezhetünk egy jelölést. Megvallom, én a zsinórjelölő használatát jobban kedvelem. A pontos etetés már picit macerásabb. Míg matchboton az úszó kitűnő támpont a távolságra, a fenekezésnél nincs ilyen segítségünk. Itt a legegyszerűbb, ha az alapozásra szánt gombócokat jó előre legyártjuk, majd az első dobást követően a lehető leggyorsabban tűz alá vesszük a szerelékünk csobbanási helyét (feltéve, hogy a kívánt helyen csobbant). A becsobbanó gombócok keltette gyűrűdző hullámok kiváló támpontot biztosítanak.
Az itteni halak gyakran igen finnyásak, ezért az ideális csali a szúnyoglárva, ezt szinte mindig szívesen fogadják. A feederbotos horgászat legnagyobb előnye a folyóvizeken, hogy fixen megállított csalit tudunk felkínálni és - ami ugyancsak nem elhanyagolható - ezt minden esetben egy közvetlen közelében elhelyezkedő etetőanyag bázis mellett, melyet a kosarunkkal bejutatott csalogatóanyag képvisel. Ennek köszönhetően jó eséllyel találkozhatunk a lustább, testesebb halakkal is, amik kevésbé hajlamosak a gyorsan sodródó falatok után kapni.
Összegzésünkhöz fontos tisztázni, hogy a kapott eredmény jelen környezeti viszonyok között, erősen áramló vízen bír jelentőséggel. Mint az már a korábbiakban kiderült, eltérés csupán a két módszerből fakadó különbségekben volt, illetve az etetés ritmusában.
Az eredmény szemmel látható. Marci le tudta fixálni a csalit a meder alján, és az így megállított csalira jelentősen több nagytestű dévérkeszeg érkezett. Ezt segítette, hogy a csali közvetlen közelében minden esetben található volt etetőanyag, ami plusz csáberővel bírt. Ezzel a technikával bátrabban lehetett használni vastagabb előkét, nagyobb horgot, esetlegesen nagyobb csalicsokrokat.
Ezzel szemben én matchbottal javarészt az aprótestű halakat, meghatározóan karikakeszeget tudtam horogvégre csalni. A folyamatosan mozgó, sodródó csalira kevés nagyobb testű példány volt kíváncsi. Az apróságokból azonban igen jelentős mennyiséget tudtam összeszedni, mivel Marcihoz képest jóval többször dobtam újra.
És akkor melyik módszer a jobb? Én azt mondom, döntse el mindenki maga, a neki szimpatikusabbra adja voksát! Mindkét estben egy igazán élményekkel teli örömpecában lehet része!
Írta: Szabó-Petró Henriett, Futó Márton
Képek: Futó Márton, Szabó-Petró Henriett
