Légy? Jó!

Légy? Jó!

A jó dolgok általában spontán alakulnak. A fiamat kellett Szegedre fuvaroznom egy szerda délután. Szintén Szegeden lakik Gábor barátom, aki kölcsönkérte a GPS-emet egy horgásztúrára, vele ugyanerre az időpontra egyeztettem a találkozót. Ő vetette fel a lehetőséget, hogy ha már ott járok, kinézhetnénk a Tiszára. Közös pecáink általában úgy szoktak lezajlani, hogy délután a part mellett ereszkedve balinozunk, sötétedés után pedig megdobálunk néhány süllősnek vélt pályát. Most is ilyesmire készültem, ezért váratlanul ért a Gábortól kapott szerda reggeli SMS: „Vannak még kérészlegyeid?”

Ami a legyezést illeti, mindig is érdekelt a téma, mint a hagyományos peca egyik határterülete, de nem váltam a rabjává, részben a megfelelő feltételek, részben a kellő eltökéltség hiánya miatt. Évi néhány alkalommal azért elő szoktam venni a mellőzött legyes cuccokat, próbálok újra ráhangolódni a dobástechnikára, aztán - átütő sikerélmény híján - rendszerint újra félre is teszem őket. Most sem hozott különösebben lázba a lehetőség, de a következő SMS-ben ez állt: „Akkora balincsorda volt a kérészeken, hogy csak na!”

Június első napjaiban jön el a tiszavirágzás ideje (Fotó: Berei Béla)

Június elején jártunk éppen. Egy hete nem tudott úgy eltelni délután, hogy ne lett volna eső, zápor, zivatar, jég, vihar, felhőszakadás, vagy ezek valamilyen kombinációja. Ezeket a szélsőségeket divat manapság a klímaváltozás rovására írni, ám a Medárd napja körüli negyven napos esőt már az ük-ükapáink is feltalálták, amikor még szó se volt globális felmelegedésről, meg El Niño-jelenségről. Medárdon úgy látszik, nem fog a klímaváltozás, mostanában is hű önmagához. Az elmúlt két horgászatom alkalmával is úgy elvert a menetrend szerinti, délutáni zuhé a vízen, hogy csak lestem a kapucni alól kifelé.

Menedékből figyeltem a vízen végigsöprő zivatart

Nem a legjobb előjel volt ez a délutáni pecára nézve, de a csatába nem lehet feltartott kézzel elindulni. Gábor tippjének megfelelően a szokásos pergető motyó mellé összekapkodtam hát a legyes maradékaimat, különös tekintettel a „kérészlegyekre”. Persze roppant messze vannak ezek a nyomorultak a kérésztől, inkább a naiv légykötő iskola első tétova szárnypróbálgatásaiként sorolhatók be. Négy éve kötöttem őket, szintén tiszavirágzás előtt, és első legyes halaimat köszönhetem nekik Legyezés tiszavirágzás idején

Az a bizonyos régi „kérészlégy”

Bármilyen kezdetleges is ez a légy, még ennél is tovább kellett egyszerűsíteni. A szárnyak ugyan dekoratívvá, és kicsit rovarszerűbbé teszik a csalit, de ebben a formában propellerként működik az összeállítás, és csúnyán bepödri az előkét. Erre még emlékeztem az előző alkalomról, ezért az elindulás előtti utolsó félórában sebtében kötöttem még néhányat a Szabó Laci-féle „szaloncukor” legyekből, hogy ne jöjjek zavarba, ha tényleg legyezésre kerülne a sor. Laci legyeit a végtelen egyszerűség és praktikum jellemzi: nem dísznek készíti őket, hanem halfogásra. Az alapanyag egy polyfoam téglalap, két végén, hosszában behasítva, és felkötve a horogra. A foam bug típusú legyek instant változataként is felfogható csali lényegében semmire nem akar hasonlítani, viszont jó nagyot toccsan, és nem ázik el az anyaga, ezért garantáltan a felszínen marad, tehát alkalmas lehet a fenn szedegető halak figyelmének felkeltésére.

Szabó Laci barátom találmánya a műanyag habból kötött „szaloncukor”

Kötelező feladataim ellátása után a kikötőben találkoztunk a „tettestárssal”, 5 óra előtt. Legutóbbi közös pecánk óta Gábor feljebb lépett egy géposztállyal. Tavaly még kis motorral felszerelt faladikjában vendégeskedtem, most pedig már egy 15 lovas Yamaha röpítette velünk a terebélyes K-Maxxi csónakot felfelé a Tiszán. Vagy 10 kilométert suhantunk a folyással szemben, hogy aztán a part mentén csurogva és a bokrok alá dobálva próbáljunk néhány balint horogra kapni, ezzel ütve el az időt addig, amíg el nem indul a rajzás.

A vízállás egy jó méterrel, vagy talán másféllel is magasabb volt a kelleténél. Kisebb vízszintnél könnyebb megtalálni a jó haltartó helyeket, de ekkora vízállásnál már minden bokor alja belelóg a folyóba, túl sok búvóhelyet kínálva a balinoknak.

Az áradó, felgyorsult vízen felülről fújó, erős szelet is kaptunk a tetejébe, úgyhogy raftingos tempóban húztunk el a jó pályák mellett. Szegény Gábor alig győzte igazgatni a forgolódó csónakot. Közben elmesélte, hogy tegnap popperrel próbált szerencsét a kérészek után kapkodó halak között, volt is rá három „demo” kapása, de egyik se akadt meg. Vérbeli vendéglátóként igyekezett a kedvemben járni, így alig maradt ideje a horgászatra, de azért közben kihorgolt egy balint ő is, én meg mellette 3-at.

Wobblerre jött a másfeles balin a bokrok alól

Egy jó órát ereszkedtünk így, aztán egyre nagyobb csend lett a part alatt, miközben kérészek kezdtek szálldosni a folyó közepén. Gábor kicsit feljebb pöfögött, a tegnapi jó kérészes pálya elejéig Ott lehorgonyoztunk, felszereltem a legyes botot, és vártuk a balinokat. Nem volt valami haj de rengeteg tiszavirág, és mindenütt repültek a fősodor vonalában, úgyhogy nem nagyon bandáztak össze rájuk a halak. Azért dobálgattunk erre-arra, de hamar kiderült, hogy kicsit közel vagyunk a parthoz, inkább beljebb látszott néha 1-1 szürcsölés, amiket már nem értünk el. Beljebb álltunk, lemacskáztunk. Újra elkezdtem lefejni a zsinórt az orsómról, és közben suhogtattam, hogy kiterüljön. Tőlünk 8-10 méterre fordult éppen egy balin. Körülbelül annyi zsinórom volt kinn, hogy elért addig, gyorsan le is tettem a legyet. A hal megint fölnézett egy méterrel arrébb a toccsanásra. Kicsit mozdítottam a légyen, másodikra le is kapta a másfeles balin. Juhééé, hát így kell ezt! Nagy élmény volt a küzdelem a húzós vízen (legalábbis részemről, a bot vastagabbik vége felől nézve), a kézben tartott zsinór pedig még közvetlenebbé tette a tusát.

Nem hiába hoztam a legyező botot!

Hú, ez jólesett kezdésnek! Gábor is a mennyekben járt, mert ugye ő szorgalmazta, hogy vigyem a legyes cuccot, magamtól eszembe se jutott volna. Így én innentől legyeztem, ő meg popperezett a tegnapi sárga szöcskével. Alig telt el negyedóra, neki is sikerült egy hasonló balint horogra kapnia.

Nem tudni, hogy a puttyogásra, a kérészhez hasonló sárga színre vagy a szöcske fazonra gerjedt-e a balin, vagy ezekre együttvéve, de mindenesetre bekapta a csalit

Gábor popperes balinja után rövid kapásszünet következett, de éppen elég hosszú ahhoz, hogy egy kis időre engem is megkísértsen a popperezés. „Szerencsére” nem fogtam a popperrel semmit, így végül visszatértem a legyes bothoz. Megérte! A "szaloncukor" légy bevált, de szerintem az adott helyzetben tökéletesen mindegy lett volna, hogy mit dobál az ember. Lényeg, hogy a csali mérete nagyjából összhangban legyen a repülő kérészekkel, ússzon a vízen, és húzza a csíkot. Néha az álló, illetve mozdulatlanul sodródó csalira is volt érdeklődés, de hamarabb észrevették a kicsit megtartott, csíkot húzó legyet, és a beeső csalira is jól reagáltak a halak.

Gábor végig a szöcskét imitáló poppert dobálta. Nyilván a nagyobb méretű falat volt az oka, hogy ő csak balinokat fogott. Ahogy alkonyodott, nálam megjelentek a jászok is, felváltva jöttek a balinokkal. Úgy tűnt, hogy hullámokban vonulnak a halak. Volt néha negyedóra szünet, aztán láttuk fentről az egyre közeledő burványokat, ilyenkor már lehetett számítani a kapásra. Amikor átment rajtunk a raj, akkor két alkalommal is fárasztottunk egyszerre, közben úgy bazsalyogtunk egymásra, mint a nászutasok :-)

Dupla balin - kétszeres szórakozás!
Alkonyatra megjelentek a kiló feletti jászok is

Végre sikerült belenyúlnunk a tutiba, fergetegesen jót pecáztunk! Később már a fényképezést is hanyagoltuk, sajnáltuk rá az időt, meg közben lassanként ránk is sötétedett. Ennek ellenére egyetértettünk abban, hogy ma már inkább nem kísérletezünk a süllőzéssel. Sűrűn jöttek a vízen a nagy uszadékok, tuskók, nem lenne jó elkapni egyet a sötétben, meg elég is lesz egy napra ennyi élmény. Jól döntöttünk. Kikötés közben láttuk meg az első villámot, úgyhogy a mára rendelt zivatart is szerencsésen megúsztuk. Hazafelé félúton aztán úgy elkezdett szakadni az eső, hogy alig láttam ki a kocsiból, de akkor már kit érdekelt! Medárdnak ez a dolga, hadd csinálja!

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.