A Szigetköz varázsa pontyhorgász szemmel 2. rész

Rendszeresen járok erre a vidékre a nagy pontyok nyomait kutatni. Eddig egy Duna-ágon kísérleteztem barátaimmal, ennek jó néhány szakaszát meghorgásztam már az évek alatt. Elérkezettnek láttuk az időt, hogy kipróbáljunk egy számunkra teljesen új és ismeretlen vizet szintén ezen a környéken. Peti barátomat se kellett sokáig győzködni, így gyorsan összeállt a kis csapat és egy hűvös, szeles vasárnap útnak indultunk a távoli ismeretlenbe.

A hosszú út után késő délután értünk a helyszínre, gyorsan kellett helyet választanunk, hogy sötétedésig táborunkat is elkészíthessük. Kizárásos alapon egy olyan szakaszt választottunk, ahol három egymáshoz közeli állás is volt, így ennek közepén vertünk tábort a víztől kicsit távolabb, hogy a halakat ne zavarjuk. Mikor odaálltam a víz széléhez, hogy etetni kellene kicsit, elcsodálkoztam, mert ez bizony folyt, nagyon folyt! A tejsavas kukoricából nagyjából 3 etetőlapáttal etettem az előttünk húzódó hínársávtól 3-4 méterre a meder irányába, majd 20-30 szem főzött ananászos bojlit szórtam szét ezen a területen. A szerelékeket nagyméretű ólmokkal kellett ellátni: a százhetven grammos Grippa Carp Lead jó választásnak tűnt, de mint később kiderült, 6-8 óránként érdemes volt ezzel is újat dobni, mert a folyás egyszerűen kitette a csatorna szélébe. Minden szerelékre a bedobást megelőzően PVA csomagokat helyeztünk el bennük 10-15 szem ananászos és tigrismogyorós bojlival.

Gyönyörű színekben pompázik az őszi csatorna
A part előtti 4-5 méteres sávot sűrű növényzet borította

Miután minden a helyére került, már ránk is sötétedett, és a környéken élő szarvasbikák hangja jelezte, hogy bizony itt az ősz. Sokat reméltem az éjszakától, de reggelig egy-két hódok okozta beleúszáson kívül más nem történt. Ezen nem lepődtünk meg annyira, hiszen egy természetes vízen horgászunk, ahol lehet, hogy még nem is találkoztak bojlival az itt élő pontyok. Délelőtt frissítettük a csalikat, az etetést is megismételtük ugyanazzal a mennyiséggel, mint este, és arról beszélgettünk, hogy vajon miként is kellene folytatni? Késő délután, inkább már este hét óra táján végre felvisított a jelzőm! Futottam, hogy mihamarabb kontaktusba kerüljek az első lehetséges fogással. Amint felemeltem a botot, a hal irányt váltott és a folyásnak felfelé indult - aminek annyira nem örültem, ugyanis a túloldalt néhány bedőlt fa borzolta az idegeimet -, de szép lassan visszaúszott elém, és csak akkor húztam át a parti növénysávon, mikor már teljesen a vízfelszínen feküdt. Könnyedén csúszott a merítőbe a gyönyörű töves, én pedig büszkén tartottam a fotózás idejére, majd szép lassan útjára is engedtem első Szivárgó-csatornából fogott pontyomat.

Horgászhelyem a csatornaparton
Az első ponty. Több mint 24 órát kellett várni rá, de megérte!

Végre valami sikerélmény (igaz, több mint 24 óra kellett hozzá)! Közben Lajos különleges gasztronómiai értéket képviselő vadpörköltje is elkészült, jóízűen falatoztunk a csillagos ég alatt. A besötétedés után egyre erősödött a köd, a hőmérő higanyszála is gyorsan süllyedt. Visszavonultunk a sátorba, ahol a fűtőtestünk biztosította az elviselhető hőmérsékletet. Talán egy órát aludhattunk, mikor a kapásjelzőm heves sípolására ébredtünk. Gyorsan szembesültem a ténnyel, hogy bizony nagyon jó halat fárasztok. Nagyon erősen és megfontoltan küzdött, jó néhány percig csak jött-ment előttünk anélkül, hogy megmutatta volna magát. Aztán szép lassan engedett, és egy gyönyörű, sötét színű tükörponty tűnt fel a fejlámpa fényénél. Lali óvatosan alányomta a merítőt, melybe a hal fáradtan és méltóságteljesen csúszott bele. Nagyon boldog voltam, hogy az új vízből is sikerült - rögtön az első túrán - egy 10 kg feletti pontyot fognom!

„Szerény” kis vacsoránk
Nem kérhettem volna ennél szebbet az új víztől!
A megvastagodott ajkaiból is következtetni lehet, hogy sok kagylót fogyasztanak az itt élő halak

Miután minden helyreállt az esemény után, kíváncsian vártuk, hogy lesz-e további folytatás az éjszaka folyamán. Bizony, volt! Fél kettő táján először Peti fogott egy gyönyörű nyurgapontyot, majd éppen mikor megszákoltuk, Lali jelzője is elfütyült, és azt is sikerült halra váltani. Immáron mindhárman fogtunk halat, egyből jobb kedvünk lett.

Remélem, a jövőben összehoz minket a sors!
Barátaimnak is sikerült néhány szép egyedet lencsevégre kapni
Ködös hajnal a csatorna felett

Reggelig már nem történt további esemény, de ezt már annyira nem is bántuk. Reggel elégedetten beszéltük meg az éjszaka eseményeit és inkább a remek étkek elkészítésére koncentráltunk, mert a nappali kapásokhoz eddigi tapasztalataink alapján nem sok reményt fűztünk. Ettől függetlenül az etetést elvégeztük ugyanúgy, mint korábban. Érdekes élmény volt a kagylók tömeges jelenléte, sokszor a szerelékünkre és főzsinórunkra tapadtak, ezzel is megnehezítve a fárasztásokat.

Kulcsfontosságú volt a horog közelében elhelyezett kis PVA csomag
A kagylók hatalmas tömegben voltak jelen az aljzaton és sokszor a szereléken, zsinóron is
Egy víz alatti pillanatkép akció közben

Az este aztán ismét hozta az élményt magával, csak most a halak álltak nyerésre… Először Lajos kapását nem sikerült megfognunk, majd én akadtam össze egy hatalmas fenevaddal, mellyel hosszas csatába kezdtem, de sajnos a horog rossz helyre akadhatott és nem bírta az erős terhelést. Óriási csalódottság volt bennem, ahogyan megkönnyebbült a bot, de hát a horgászat ilyen… Legalább lesz motiváció, hogy visszatérjek erre a bensőséges hangulatú, különleges csatornára!

Végül hajnaltájt még két szép pontyot fogott Lali, a nagyobbik alulról karcolta a 10 kilogrammot is, igazi gyönyörű töves volt. Ahogyan kivilágosodott, nekiláttunk pakolni és hazafele már a következő túrát terveztük, természetesen ugyanide, hiszen maradt némi elszámolnivalóm a csatorna nagy öregjeivel!

Hasznos tapasztalatok:

  • A kristálytiszta víz miatt a halak aktivitása a nappali órákban elenyésző volt, inkább a késő délutántól hajnalig terjedő időintervallumban táplálkoztak.
  • Ha nem védekezünk a kagylók ellen megfelelően, kár nekifogni a horgászatnak! Néhány óra alatt még a főzsinóron is megtelepedtek.
  • Csalik tekintetében két bojlival tudtunk kapást elérni: az Édes Ananász és a Vad Tigris voltak a nyerők a vadvízen.
  • A szerelékre helyezett kis PVA csomagok kulcsfontosságúaknak bizonyultak: az erős sodrásban ez jelentette a biztos etetést a csali körül.

Írta: Haskó Tamás
Fotó: Barna Lajos, Haskó Tamás

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: