Vannak időszakok, amikor hazánk vizei csendesebbek a megszokottnál. Ez rendszerint tükörvízzel és néma kapásjelzőkkel jár. Ez az időszak főként a nyárra és a kora őszre jellemző. A legtöbben ilyenkor összepakolnak és hazamennek, pedig ilyenkor nincs más hátra, mint előre! Agyalni és a megoldást keresni kell, hogy sikert, sikereket könyvelhessünk el. Ebben az írásban olyan személyes tapasztalataimat szeretném megosztani, amik alapján sikeresebb lehet bárki ezekben a helyzetekben is.
Legújabb írásosomban az idei favorit csalijaimról ejtek pár szót és ezek kombinációját mutatom be, melyek segítségével számtalan öreg pontyot sikerült matracra fektetnem a leghaltalanabb időkben is. A felmelegedett, gyakran látszólag „döglött” vízben sokszor a legjobb bojlik is nulláznak önmagukban, hallgatnak, egyszerűen nem igénylik őket a halak. Hogy miért? Nagyon egyszerű az indok! Ki ne látott volna már felszínen vagy vízközt napozó, lebegő óriási pontyokat? Ez bizony gyakori jelenség, ahogy az is, hogy ezek a halak napközben nem fognak leúszni a fenékre a meder alján fekvő bojliszemeket keresgélni a kedvünkért, legfeljebb fényváltás vagy valamilyen időjárás-változás után, okán. Nem tudunk mást tenni, mint kísérletezni és megpróbálni lecsalni, a horgunk közelébe orientálni őket. Természetesen erre már több hasznos módszert is kitaláltak ismerten sikeres pontyhorgászok, azonban azon módszerek közös ismérve, mint mondjuk a Zig-riges horgászaté, hogy nagyobb etetést igényelnek és rövidebb távú horgászatot tesznek lehetővé.
Ha tehetem, a nagyobb kiterjedésű vizeken én nagy távra horgászom, és a kevés, koncentrált etetés híve vagyok. Az ideális „döglött vízi” csali megalkotásában nagy segítségünkre lehetnek a különféle hallisztek, halolajak. Személyes favoritom a tintahalliszt és a spanyol halliszt, valamint a lazacolaj, melyek egyvelege igazán ütős csalit alkot. A manapság oly népszerű „cultured ” csalik adták számomra is az ihletet, hogy egy kicsit kísérletezzek a horogcsalik felturbózásában.
Kedvenc bojlimat, a Black Squidet idén egy erőteljesen halolajas, nagy (28 mm-es) pellettel variáltam. Ezt úgy tettem fogósabbá, hogy a két csalit lazacolajban áztattam, tintahallisztben és spanyol hallisztben alaposan megforgattam, majd száradni hagytam akár pár napig. A csali felületén képződő kis bevonat plusz vonzerőt biztosít a felkínált csalinak, az olaj pedig vertikálisan dolgozik és odavonzza a halat a víz bármely rétegéből. Elméletben ez több mint jól hangzik, de ideje volt a gyakorlatban is próbát tenni, bebizonyítani a csali fogósságát, feltevésem helyességét.
Az etetést nem vittem túlzásba, mindösszesen 8-10 szemeket etettem ebből a pácolt csaliból, méghozzá kizárólag iszapra. Ennek oka egyszerű: ahol gyakran horgászom nyáron és ősszel, főként nagy víztározókon, számtalan fehérhal található, amelyek könnyedén megtalálnák a csalit, ha egy kemény, már kifürdött területre tenném le. Az iszapban a csalik kicsit megsüppednek, megbújnak, de köztudott, hogy a ponty imád turkálni, táplálék után kutatni az iszapban. Fontos az optimális mélységű, „még élő” iszap megtalálása, ez általában 10-15-20 cm, de fogtam már mélyebb iszapról 20 kg feletti pontyot is. A lényeg ugye a jónak vélt csali jó helyen való felkínálása, de az idő sokszor, sőt a leggyakrabban nem kedvező, így nekünk kell megoldani ezt az akadályt és kapásra bírni kedvenceinket, de hát erről szól a pontyhorgászok élete.
A másik, már-már elcsépelt, mégis mindig örökzöld csali, ami ilyenkor gyakran kapást eredményez, a tigrismogyoró. Érdekes, de lehet és szerintem van is összefüggés abban, hogy miközben a halak eszik, ropog a mogyoró, és a hang csalja oda a többi pontyot, ez jelzi nekik, hogy kaja van. Ez egyfajta ingerként reakciót vált ki a halakból: táplálkozásra ösztönzi őket. Megfigyeltem, hogy olyan vizeken nagyon hatékony még a tigrismogyoróval való horgászat, ahol nagy mennyiségben található kagyló, mely a pontyok elsődleges természetes tápláléka.
Állagban és a ropogtatás okozta hangban összefügg a két táplálék, és az is biztos, hogy imádják a halak fogyasztani. Valóságos függőséget okoz nekik a mogyi, mely a természetes táplálékukra emlékeztet, mégsem a megszokott ízvilágot képviseli. Talán ezért is olyan eredményes a természetes vizeken. A legjobban számomra a chilis, fűszeres akár folyékony Robin Reddel megspékelt tigrismogyoró vált be, illetve egy koncentrált mogyorós etetésen felkínált 2 szem gumi tigrismogyoró, Spéci Tiger alkalmazása fluorocarbon előkén.
Egy szó, mint száz, ha kellően figyelünk és nyitott szemmel járunk, keressük, akkor meg is láthatjuk a jeleket, amiket a halak és az adott szituáció mutat számunkra. Ha egy megfelelő és oda illő taktikát, akár az általam alkalmazottakat megpróbáljuk, a siker véleményem szerint nem marad el a legkilátástalanabb időkben sem.
Írta: Rokolya Péter
Fotók: Erdélyi Tamás
