Apró téli örömök

Apró téli örömök

Tél. A horgászok nagy része ilyenkor a jó meleg szobában ábrándozik a pecáról. Vannak azonban hozzám hasonló „félőrültek”, akik nem bírnak otthon ülni a négy fal között. Én is már évek óta járom a téli vizeket. Jégre nem megyek, ezért a lehetőségeim igencsak korlátozottak. A közelünkben csordogáló kis patakot látogatom, amilyen gyakran csak tudom. Ez a kis víz nem a nagy halak birodalma, így most, ebben az írásban az apróságok kapnak helyet. Apró, de annál szebb halak.

A vízfolyás neve Gaja-patak. Sokan nem is gondolnák, hogy ez a kis víz mennyi gyönyörű halat rejt. Sajnos az előző tél igencsak keményre és havasra sikeredett, így nem sokszor jutottam a vízhez. A téli halak nálam mindig kegyelmet kapnak, így az összes fényképen szereplő hal visszakerült a patakba.

Íme, a kis patak
Általában ilyen bodorkák alkotják a téli zsákmányt

Karácsony után. December 27.

Éppen vége a karácsonyi őrületnek, ráadásul az idő is enyhe az évszakhoz képest. Kezemben a legújabb szerzeményem, egy 6 m-es nagyhalas boló. Már otthon felszereltem egy 1,5 g-os úszóval. Az ólmozást szépen, láncszerűen elosztottam, úsztatni fogok. A célhalak? Bármi, ami jön. Csaliként csonti és giliszta van nálam. Etetni nem fogok, mert fölösleges. Csak elriasztanám vele a halakat. Szóval kezemben a bottal állok a legjobbnak vélt helyen, a patak partján. A horogra fürge gilisztát fűzök, húzok egy jó 45 cm-es eresztéket és már teszem is be a szerkót a túlpart elé. A víz a legtöbb helyen 45-50 cm, szóval nem túl mély. Szépen, lassan sodródik az úszóm, csak néha döccen egyet valami fenéken megbújó „valamin”. Az első hely nem ad halat, ezért továbbállok. A második helyre szinte lopakodva bújok be. Repül az úszó a túlparti fűcsomó mögé. Egy apró rántás után az úszóm oldalazva elmerül. Bevágás után meglepően erős védekezés. Szebbecske domit sikerült becserkésznem. A hal a parton, kotorászom a táskában, majd következő pillanatban belém hasít a felismerés, a fényképező otthon maradt. Gyorsan a telefonommal lefényképezem, majd szabadon mehet.

Az első szebbecske domi

Több kapás nincs, ismét odébbállok. A következő helyen kényelmetlenül felfelé kell dobálnom, így nem tudok visszatartani. Húzom is számat, de rögtön kapásom van. Újabb, az előzőnél kisebb domi a tettes. Gyors fotó után már ismét horgászom. Nem hiszek a szememnek, újabb kapás! Ez a domi még apróbb, mégis örülök neki. Pár üres úsztatás után szinte előttem kapja el a következő apróság a gilisztát. Jé, ez nem domi! Aprócska bodorka van a horgon. Rejtély, hogy, hogyan bírta a nagy gilisztát a szájába gyűrni. Csontira váltok. Sikerül is rögtön még egy szebb bodorkát fognom, aztán csönd lesz a helyen.

A sokat adó helyről az első…
… a második…
… a harmadik
Hoppá, ez nem domi!
Pikkelyhibás apróság

Újabb helyváltoztatásra szánom el magamat. Ismét giliszta a horgon. Pár üres úsztatás után erőszakos kapás. A hal fura fejrázásokkal védekezik. Mikor már a parton van, akkor látom, hogy egy kölyökcsuka kívánta meg a csalimat. Hamar szabadon engedem és már horgászom is tovább.

Hát te???

Kezd hűlni az idő, a kezem már kesztyűt kíván. El is indulok visszafelé. Minden helyen dobok még párat, két apró domit még elcsípek. Már a pakoláson jár az eszem, amikor szinte a kiindulási helyemen újra egy szebb domi kívánja meg a gilisztámat. Heves védekezése csak pillanatokig tart, pár pillanat múlva már a parton van. Úgy érzem, ez tökéletes zárása egy szép téli napnak, így pakolok és irány haza. Egyre metszőbbnek érzem az enyhe szelet, szinte már a csontjaim is fáznak, mégis boldogan tekerek hazafelé, ez egy jó téli nap volt a patakon.

A nap végét jelentő halacska

Januári próba

Január eleje van, éppen, hogy megszáradt a pecsét az engedélyemen, már a parton állok. Az időjárás ismét enyhe, meg is áradt kissé a patak. A sodrás kicsit erősebb, nehezebb szépen vezetni az úszót. Gilisztával kezdek, majd csontira váltok, de nem találom a halakat. Megyek egyik helyről a másikra, de mintha üres lenne a patak.

Jó hely a patakon

A feltámadó északi szél sem hozza meg a jókedvemet, még nehezebb úsztatni. Kezdek tanácstalan lenni. Végül megunom az egészet és túlhúzott eresztékkel, kifektetett úszóval leteszem a botot. Nem hiszek a szememnek: kapás! Elsőre elbénázom. Visszadobok új csalival, és láss csodát, ismét kapás! Ezt most megakasztom. A közepes méretű domolykó kicsit pacsál a vízben, de komoly védekezésre így, tél közepén képtelen. Mire föleszmél, már a parton van. Vidáman fényképezem a halat, majd engedem is vissza. Akkor még nem tudtam, hogy a nap első és egyben utolsó halát kaptam lencsevégre.

Az első és egyben utolsó halam…

Február eleje

Behavaztunk…
Még szél is ellenem van!

Előző próbálkozásom óta rendesen bekeményített a tél. Napközben is kemény mínuszok voltak, és a hó is megérkezett. Pár napra még a patak is befagyott. Szépen lassan aztán legalább a nappali időjárás elviselhetővé vált. Barátaim pergetve fogott, Nádorból való sügéreikkel borzolták az idegeimet. Végre én is mehetek! A patakon legalább most normális vízállás fogad. Nem sok időm van, későn értem ki. Talán egy-két óra horgászidő maradt nekem. Sietve húzom szét a botot, giliszta a horogra és már bent is a szerkó. Az első úsztatásnál mintha finoman oldalazna az úszóm. Óvatosan beemelek. Valami hal megakadt a horgon. Kisebb locsogás után tenyeres sügér a parton. Úgy örülök neki, mintha pontyot fogtam volna. Megszabadítom a horogtól, gyorsan lefotózom, és már engedem is szabadon.

Az első sügér

Visszateszem az úszót a helyére, lassan eregetem lefelé a sodrással. Újabb finomkodó kapás után az előző sügérem tesója a parton. Őt is útjára engedem.

A tesó…

Mivel gilisztára nagyon óvatoskodó kapások voltak, megpróbálom pinkivel. A pinkire rögtön kapás, apró durbincs a horgon. Úsztatok tovább. Ismét egy kapás. Mohó sügér nyargal a csalival. Kezdem élvezni a dolgot, mert majd minden leúsztatásra jut egy kapás. A következő „áldozat” egy bodorka.

Mostohatesó…
Még egy csíkos ruhás rabló
A változatosság gyönyörködtet

Őt is gyorsan visszaengedem, és már megy is vissza az úszó a helyére. A változatosság kedvéért ismét egy sügér a horgon. Közben kezd sötétedni - érzem, már nem sokáig tarthat a szórakozás. Pár aprócska, félbemaradt kapás után kezd elcsendesedni a víz. Elkezdek pakolni, mehetek haza. Jókedvűen megyek hazafelé. Nem fogtam semmi nagy halat, nekem mégis tökéletes nap volt.

Az utolsó

Sajnos ezek után február közepére megjött az igazi tél. Bár még próbálkoztam egyszer, erről a napról csak a 30 cm-es hóban történő bringacipelés maradt az egyetlen maradandó élményem. Kapás nélküli, kellemetlenül szeles, hideg nap volt. Gondolni is rossz rá!

A naplemente télen is szép

Ilyenek hát nekem a téli horgász játékok. Játék, mert ilyenkor nem kell véresen komolyan venni a halfogást. A friss levegő, víz közelsége és a csend az, ami télen is a vizek partjára csal. Sokszor egyedül vagyok ilyenkor a parton. Határtalan nyugalom jellemzi a téli tájat, amit csak néha zavar meg egy-egy a víz fölött tovasuhanó jégmadár.

Írta: Pintér Péter (szennyeslelkű)

* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.