Pontyok a lábam alól – finomszerelékkel a kavicsbánya-tavon

Manapság állóvizeink többségén (főleg a nagyobb kiterjedésű tavakon) a horgászok nagy része egyre nagyobb távolságokba veti be szerelékeit, egyre messzebb és messzebb keresik a kapitális halakat. Pedig sok helyen kedvenc pontyaink éppen pár méterre a part szélétől, a lábunk alatt keresik a táplálékot nap mint nap (nyilván ehhez megfelelő adottságokkal rendelkező vízterület is kell). Leírhatatlan érzés, mikor a fárasztás első jeleneteként alig egy karnyújtásnyira, nagy burványok közepette fordul a hal, majd sebesen rohan el zsinórunkkal a nyílt víz felé. Mostani beszámolómban egy ilyen remek pecát szeretnék röviden bemutatni, mesélni egy igazán rendhagyó, érdekes horgászatról.

A történet még a nyár elején kezdődött, amikor hosszú idő után ismét kilátogattam egyik kedvelt vízterületemre, az Almásfüzitő közelében található egykori kavicsbánya helyén létrejött horgásztóra. A tavasz folyamán hallottam már híreket a part közelében fogott pontyokról, éppen ezért úgy gondoltam, én sem fogok távolra horgászni. Egy esélyt megérdemel egy partközeli horgászat is. Szerencsére sok segítséget kaptam a helyi halőrtől is, aki megerősítette az állításokat és azt tanácsolta, hogy a part szélétől mindössze egy-két méterre vessem be szerelékeimet. Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire fontosak az új információk, sose legyünk önfejűek, érdemes elfogadni mások tanácsát, főleg az olyanokét, akik sokat horgásznak, vagy akik sokszor megfordulnak az adott vízterületen. Gyakran tapasztalom, hogy ezeknek a segítségeknek döntő szerepe van egy-egy sikeres horgászat elérésében. Így tehát az előttem lévő pár métert céloztam meg.

A kavicsok mutatják, hogy itt azért ennél magasabb vízállás a jellemző

A part szélét néhány marék főtt tigrismogyoróval szórtam meg etetés gyanánt. Kétféle ízvilággal készültem: Live System és Pacific Tuna várt bevetésre. Első körben a tonhalassal próbálkoztam. Erre a pecára bőven elegendő volt két rövidebb feederbot. A bordás kosarakba bag mix került az előbb említett ízből, a hajszálelőkére pedig előáztatott horogcsali, kikönnyítve egy-egy szem lebegő kukoricaimitációval. A tavon fontos szabály, hogy semmilyen fonott zsinór nem használható, sem főzsinórnak, sem dobóelőtétnek, de még horogelőkének sem. Ezért választásom egy olyan monofil előkezsinórra esett, ami még nem túl vastag és merev, viszont elég erős ahhoz, hogy akár egy nagyobb ponttyal is megbirkózzon. A nap a kitartásról szólt, reggeltől a tóban élő tokhalak és dévérkeszegek rohamával kellett szembesülnöm. Rendkívül ízlett nekik a Pacific Tuna ízvilág, de én mindenképpen pontyot szerettem volna fogni, ezért az előbb említett csalit elhagytam és váltottam. Mindkét boton kizárólag a Live System ízt használtam a nap hátralévő részében.

Live System, a megmentő
A végszerelék, amely jól teljesített a közel 12 kilogrammos ponty félórás fárasztása közben

A kitartásom nem maradt jutalom nélkül, végre délután négy óra körül megérkezett az első ponty, egy négy kilogramm körüli szépséges töves személyében. Körülbelül egy óra múlva egy irtózatosan erős kapás érkezett az egyik botomra, majd a ponty az alig egyméteres vízben hatalmasat fordulva őrült rohamban indult el a tó közepe felé. Hosszas fárasztás után végül sikeresen megszákoltam a tó egyik veteránját. Nagyon boldog voltam, hogy elértem a kitűzött célomat és egy nagyon szép, lábam alól fogott tükörponttyal tudtam zárni a napot. Megfogadtam, ha visszatérek, biztosan folytatni fogom ezt a taktikát, hogy újabb szép halakat csábítsak el a tó széléből.

A nap jutalma, a veterán tükrös


A második felvonás
A július végi kánikulában egyszerűen nem bírtam ki a négy fal között, így ismét a bányató lett az úti célom. Szerettem volna folytatni a nyár elején elkezdett taktikát, a partközeli horgászatot, ugyanazzal a felszereléssel és ugyanazokkal a csalogatóanyagokkal.

Kellemes volt megbújni az akácfák hűs árnyékában a rekkenő melegben
Célterület ismét a part széle
A vízszintet megviselte a forróság
A tóban lévő sóderkúpok már szemmel láthatóak voltak

Az újabb horgászat remekül indult, a bedobás után alig pár perccel bivalyerős kapásom érkezett, és ismét nagy küzdelem vette kezdetét. Jó húsz perc elteltével sikerült csak a part közelébe terelnem az ellenfelemet. Bő tíz kilogramm feletti pontynak tűnt, de a szerencse sajnos nem volt velem, a szákolás előtt a halnak sikerült meglépnie. A horog kiakadt a szájából. De nem szomorkodhattam, ugyanis újabb kapás érkezett, de ez a halat már szerencsére ki tudtam segíteni a partra egy fotó erejéig.

Az első hal, egy nagyon szép, hosszú testű tükörponty…
… szép mintázattal

A délelőtt izgalmasan telt, jó pár kapás mozgatott meg, sok kisebb pontyot sikerült fognom. Igazán különleges mintázatú halakat is lépre csaltam. Jó hír volt számomra, hogy ezen a napon a tokok és a keszegek egyáltalán nem voltak jelen.

A természet még ebben a nagy forróságban is virágzik
Még a napraforgó is kitart
Nem volt hiány a különleges, kisebb pontyokban 1.
Nem volt hiány a különleges, kisebb pontyokban 2.
Nem volt hiány a különleges, kisebb pontyokban 3.
Rajzolni is nehéz lenne szebbet

Ebéd után azonban alaposan megváltozott a helyzet, csak teltek és múltak az órák, de a halak nem jelezték jelenlétüket. A kitartásra ismét szükség volt a délután folyamán, de a kavicsbánya kegyes volt hozzám, és szinte a tó zárása előtt, pakolás közben megérkezett a várva várt nemes ellenfél.

Freedom
Meleg ebéd a Trakker Armolife jóvoltából
Utolsó kapással a legnagyobb ponty: sötét tónusú, hosszú test

Írta: Bakos Márk

Kommentek
Kapcsolódó írások
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: