Ha türelmes vagy és kitartó, előbb vagy utóbb célt érsz. Ne szegje kedved a sorozatos sikertelenség, ne keseredj el, ha életed hala egyik nap távozik a horgodról… Hidd el, ha az a jár neked, egyszer a kezedben tarthatod!
Az emberek zöme hajlamos a felgyorsult világunkban elhinni, hogy a sikerért elég csupán néhányszor ellátogatni egy olyan vízre, amelyet valójában nem is ismer. Ha e néhány próbálkozás sikertelennek bizonyul, becsapva érzi magát. A nehezen meghorgászható, akadós, „agyonvert”, levillanyozott vízterülteken ez hatványozottan igaz. Azt látom, hogy az emberek türelmetlenekké váltak és hajlamosak elhinni, hogy a sikerre nem kell már éveket várni. „Tanmesémet” saját példámmal folytatnám, hiszen majd 30 év dunai horgászatom során az első 20 évben esélyem sem volt még egy kisebb ponty horogra kerítésére sem. Egyszerűen minden alkalmatlan volt… Majd, ahogy telt-múlt az idő, szép lassan rájöttem, hogyan lehet a felszerelést, a csalogatóanyagot e halak megfogásához hangolni. Időközben több olyan helyet is találtam, ahol az év különböző időszakaiban megbújnak a vén folyó öreg halai.
Rá kellett azonban jönnöm, hogy az igazán nagyok partról megfoghatatlanok, így elkerülhetetlen egy csónak beszerzése is, ha egy szinttel magasabbra akarok lépni. Ezzel akkor szembesültem, amikor az idei év eddigi legnagyobb pontyával hozott össze a jó sors. Kemény küzdelem után a hal egy akadóba menekült, ahonnan sehogyan sem tudtam kiimádkozni. Nem hiszek a sorsszerűségben (meggyőződésem, hogy saját sorsunk a saját kezünkben van), de egyszer csak a semmiből ott termett egy csónakos horgász és így szólt hozzám: „Segíthetek?”. „Hát, azt nagyon megköszönném!”, mondtam neki. A kolléga a part közelébe irányította csónakját, beszálltam, és a hal fölé mentünk. A zsinórom 5 helyen volt elakadva, amelyet sikerült kiszabadítani, majd folytatódhatott a nagy öreg fárasztása. A szákolás pillanatában, amikor felnéztem, a Duna közepén voltunk és kb. 400 méterrel lentebb, mint a horgászhelyem. E csodás hal kifogására esélyem sem lett volna a csónakos segítség nélkül! A csónakdeszkán pihegő ponty láttán segítőm ezt kérdezte: „Mit csinálsz a hallal?”. „Valószínűleg eddigi legnagyobb dunai pontyom van most itt (ezt a később mérlegelés is igazolta), nem kérdés, hogy a fotózása után visszaengedem!”. Emberem elmosolyodott és ezt mondta: „Szerencséd, különben itt kiraktalak volna a partra és gyalogolhattál volna vissza a helyedre, ugyanis én is minden 5 kg feletti halat visszaengedek!”. Ezeknek a szavaknak némi túlzással jobban örültem, mint a nagy ponty kifogásának. Mindenhol azzal találkozom, hogy amit a folyóból kivesznek, azt vissza nem teszik. Legyen az méreten aluli vagy védett hal, a mohó horgászok MINDENT visznek a látszólag gazdátlan, nagy vizekből. Hiába hívok rendőrt, halőrt, mire a megérkeznek, már se horgász, se bizonyíték…
Az jól látszódik, ha nem teszünk rendet a horgászok és halászok fejében, ha nem próbájuk meg megszüntetni a gátlástalan halrablást, a cikkemet olvasó és a képeken látható halak után sóvárgó sporttársaknak, esélyük sem lesz ilyeneket fogni. A következő évben nagy változások várhatók! 2016-tól hazánkban a természetes vizek halászata VÉGRE megszűnik! Óriási lehetőséget ad ez a horgászat újabb térhódításának, de ahhoz előtte regenerálódnia kell a halfaunának is.
Ehhez alapfeltétel lenne, hogy egy felső súlykorlátot is be kellene vezetni. A legtöbb horgászegyesületi és intenzíven telepített magántavon már teljesen természetes, hogy 5 kg feletti pontyot, amurt nem lehet elvinni (sőt már ragadozó halakat sem). Nem érdemelnék meg ezt a természetes vízben élő társaik is? Ha ezt bevezetnék a Dunán, Tiszán és a többi folyónkon is, sőt ha ezt még be is lehetne tartatni, 5 éven belül a leghalasabb természetes vizekkel rendelkeznénk Európa közepén! Ezek után nem nekünk kellene az öreg kontinens más részeire utazni, ha valódi halbőséget akarnánk látni, hanem hozzánk utazna mindenki. Talán egyszer ezt is megéljük, hiszen azt sem hittük, hogy valaha egyszer a halászokat is el lehet távolítani a folyókról. Az öreg folyó megtanított minket arra, hogy türelmesnek kell lenni, mert előbb vagy utóbb MINDEN kívánságunkat teljesíti!
Írta: Döme Gábor
Fotók: Csapi Károly, Farkas Szabolcs
