Barangolások az őszi Dunán 1. rész

Ezúttal csapattársamat és egyben jó barátomat, Lapos Attilát kísértem el egy igazi, hamisítatlan dunai horgászatra. Jó előjelnek bizonyult, hogy a forgatás napjait megelőzően több alkalommal is gyönyörű halakkal örvendeztetett meg minket az egyébként rapszodikus alvízcsatorna. A helyszín ezúttal a bősi vízerőmű alvize, mely végre az egész éves vízszintingadozások után bőkezűen adta a halat…

A helyszín ezúttal a bősi vízerőmű alvize…
… az alanyom pedig Lapos Attila, csapattársam és jó barátom

Mint ahogy már a bevezetőben kiderült, a horgászat helyszíne a bősi vízerőmű alvize. Az őszi folyóvízi horgászatok során a jó helyválasztáson kívül a legfontosabb tényező a megfelelő csalogatóanyagok kiválasztása. Az alábbi recept 7 fős csapatunk hosszú, évekig tartó kísérletezésének eredménye, amely mostanra elengedhetetlen tartozék az őszi folyóvízi horgászataink során. Lássuk hát, miről van szó:
Etetőanyag recept:

  • 2 kg Haldorádó Gold Feeder Top1 Bream etetőanyag
  • 0,5 kg őrölt TTX
  • 150 ml Haldorádó Aroma Tuning Nagy Dévér
  • 50 g Haldorádó Édesítőszer (Sweetener)
  • 30 dkg Angolmorzsa
 

Ez a recept 7 fős csapatunk hosszú, évekig tartó kísérletezésének eredménye

Ezt a keveréket a bekeverés után megfelezzük, az egyik felét natúr állapotban hagyjuk, míg a másik feléhez nehéz, folyóvízi földet adagolunk. E lépésnek főként a horgászat első órájában van jelentősége, amikor még nem tartózkodik sok hal az etetésen. Általában alapozó etetés nélkül, gyors ütemű újradobálással indítjuk a horgászatot, az etetőkosárba pedig a földes és a natúr etetőanyag felváltva kerül. Így a földet tartalmazó etetőanyag a mederfenékhez tapadva az etetésen tartja a nagytestű halakat, míg a földet nem tartalmazó, kisebb sűrűségű etetőanyag hosszan – az etetési sávon – lesodródva utat mutat a halaknak. Az etetőanyaghoz minden dobásnál adagolunk konzervkukoricát, fullasztott csontkukacot, valamint 2 és 6 mm-es halibut micropelletet. Ezt a receptet csak ajánlani tudom minden horgásztársamnak. Érdemes kipróbálni, nem fogtok csalódni benne!

Attila az etetőanyagot megfelezte, felét natúr állapotban hagyta, feléhez pedig nehéz, folyóvízi földet adagolt

Attila a klasszikusnak mondható, folyóvízi csúszó végszereléket használta. A monofil főzsinór 0,20 mm vastagságú volt, amelyhez 0,16 mm vastagságú fonott dobóelőkét használt. A végszerelék alkotóelemei a következők voltak: karabineres forgókapocs, 56 g-os (2 oz) Haldorádó Hard River etetőkosár, forgókapocs, gumiütköző. A kőszórásokon horgászva a legnagyobb problémát általában a mederben elfekvő kisebb-nagyobb sziklák okozzák, melyeken a megakasztott nagytestű halak könnyűszerrel elreszelik az előkét. Éppen ezért a végszerelék legsarkalatosabb pontja a horogelőke és a horog maga. Nagyon nehéz megtalálni az ideális méretet, amely kellőképpen finom és kellőképpen erős. Attila a 0,20 mm vastagságú Haldorádó Visitor monofil előkét és a 8-as méretű Gamakatsu LS 2210B típusú horgot használta.

Attila a klasszikusnak mondható, folyóvízi csúszó végszereléket használta, melynek lelke egy 56 g-os (2 oz) Haldorádó Hard River etetőkosár volt
A 0,20 mm vastagságú horogelőke bizonyult kellőképpen erősnek, ugyanakkor kellőképpen finomnak
A Gamakatsu 2210B típusú horog 8-as méretben volt az ideális választás

Ha már megtaláltuk a megfelelő helyet – ahol kellő mennyiségben tartózkodik nagytestű hal – legalább ilyen fontos a meghorgászandó távolság kiválasztása. E tényező fontossága felértékelődik a dunai kövezéseken a meder elszórt sziklái miatt. A bősi vízerőmű alvízcsatornájának akár 16 m-es mélységű főmedre erőteljes lejtővel mélyül. Ez azt eredményezi, hogy bizony a kőláb végétől a meder irányába jó néhány szikla begurult, ami megnehezíti az itt horgászók életét. Ezért aztán érdemes egy kicsit távolabbra horgászni, mint a kőláb vége, de még nem a 16 m-es mélységű főmederben. Ez a sáv adott vízállásnál a parttól kb. 30-40 m-re található, ezért Attila pontosan 35 m-es távolságon akasztotta ki főzsinórját az orsó klipszébe.

Attila pontosan 35 m-es távolságon akasztotta ki főzsinórját az orsó klipszébe

Az első napon Attilán kívül 3 csapattársunk is elkísért bennünket. Bár a rapszodikus Duna ismét fukarkodott, így Attilának néhány szilvaorrú keszegen kívül nem sikerült értékelhető halat fognia, a többiek azért fogtak szépen, főként márnákat, jászkeszegeket és leánykoncérokat. Az ő sikerükön felbuzdulva úgy döntöttünk, a következő napot is a dunai halak – és a róluk készült felvételek – hajkurászásának szenteljük.

Az első napon csapattársaink gyönyörű koncérokat…


A második napon aztán megtört a jég. Attila rögtön reggel egy gyönyörű jászkeszeggel indított, melyet röviddel utána egy dunai márna követett. Ezután a horgászat végéig folyamatosan jelen volt a hal Attila etetésén, és bár ritkább, de folyamatos kapásokkal jelentkeztek. Végül összesen 6 db nagytestű halat sikerült partra terelnie, melyek közül 4 db márna, egy jászkeszeg és egy ponty volt. A nap végére mindannyiunk arcára elégedett mosoly ült ki, ami nem is csoda, hiszen gyönyörű, nem mindennapi halakkal ajándékozott meg bennünket a Duna folyó. Hasonlóan szép fogásokat kívánok Nektek is!

Az első hal egy gyönyörű jászkeszeg volt
Megérkezett az első márna…
… melyet hamarosan társa követett
Egy igazán testes dunai torpedó
Újabb gyönyörű hal
A nap végére egy ponty is tiszteletét tette

Írta: Rózsa Arnold
Videó: Rózsa Arnold

Kommentek
Kapcsolódó termékek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: