Elragadtatva… – márnás praktikák a lehűlő vizekben

Az ősszel annak rendje és módja szerint tavaink hőmérséklete is nagymértékben visszaesik, nincs ez másként a folyóvizeink esetében sem. Ilyenkor a halak táplálkozási szokásai is megváltoznak, egyre nehezebb a horgunk közelébe csalni őket. Akad viszont jó néhány hasznos praktika, mellyel ilyenkor is eredményesek lehetünk, ezek közül szeretnék néhányat ismertetni, tartsatok hát velem!

Egy csodás, kora őszi napon egyik legkedveltebb vízterületemen, a Duna Bács-Kiskun megyei szakaszán próbáltam szerencsét. Elsősorban a márnákat igyekeztem üldözőbe venni, ám néhány kísérlet után kiderült, hogy idén a dunai horgászataim eredményessége csupán halovány árnyéka a korábbiaknak. Sajnos ennek okai a legtöbb dunai horgásztársam számára nyílt titkok, de mindenkinek a fantáziájára bízom, kik vagy mik lehetnek ennek a felelősei, de jó néhány szomorú és botrányos esetnek voltam már szomorú szemtanúja. Különféle módszerekkel, csalikkal, etetőanyagokkal, és gyakran a helyszíneket is változhatva próbálkoztam, ám átütő sikert nem sikerült elérnem, néhány jászon és dévérkeszegen, illetve paducon kívül. Az őszi márnahorgászat során komoly jelentősége van annak, hogy milyen helyet választunk. Ha ismerjük a halak tartózkodási helyét, azzal már jelentős előnyt könyvelhetünk el. Én leginkább a közepesen gyors folyású, sóderral, apró kagylókkal tarkított részeket részesítem előnyben, azonban a lakóhelyem környékén nem igazán található ilyen Duna-szakasz. Az általam meghorgászott rész rendkívül gyors sodrású, mély víz, ahol gyakran a 300(!) gramm össztömegű végszerelék is kevésnek bizonyul. Alapvető felszerelés tehát egy extra erős feederbot, illetve erősen ajánlott a fonott dobóelőke használata is, mely nem csupán a nagy tömegű végszerelék dobás közbeni elvesztésétől óv meg, hanem a mederfenéken fellelhető kagylók, kisebb kövek ellen is némiképpen védelmet nyújt. A folyóvízi horgászat rendkívül összetett dolog, hiszen sok mindentől függ, milyen felszerelést és végszereléket ajánlott alkalmazni. A teljesség igénye nélkül:
A meghorgászandó víz mélysége?
A mederfenék jellege (kövezés, sóder, homok, agyag, kagyló stb.)?
A sodrás erőssége?
Milyen módszert válasszunk (feederrel, hagyományos fenekező ólommal, esetleg úszóval…)?

A nagy tömegű végszerelék biztonságos célba juttatásához szükséges egy extra erős feederbot…
… és fonott dobóelőke használata

Egy jól bevált és egyszerű praktika jelentős változást hozhat eredményességünk tekintetében, ezért érdemes rászánni néhány percet. A folyóvízi horgászataim szinte elképzelhetetlenek csontkukac nélkül, hiszen az alapozó etetés, illetve a kosárba szánt keverék egyik legfontosabb összetevője. A kosárba szánt ragasztott csontkukac a lehűlő vizekben nyeri el legfőképpen létjogosultságát, de magát a ragasztást számos teendő előzi meg. A kereskedelmi forgalomban kapható csontkukac zömmel fűrészport, illetve más szennyeződéseket is tartalmaz, mely a ragasztás hatékonyságát nagymértékben csökkenti. Érdemes tehát a csontkukacot alaposan átszitálni, majd következik a „fürdetés”. Ezt egy kisebb vödörben is elvégezhetjük, de ügyeljünk arra, hogy a művelet ne tartson néhány percnél tovább. Ilyenkor a víz felszínére kerül a szennyeződések nagy része. Ha ezzel megvagyunk, öntsük le róla a vizet és egy szűrőtál segítségével csepegtessük le, majd következik a szárítás művelete. A megtisztított csontkukacot egy törölköző segítségével szárazra és tisztára töröljük. Ezután már csak a ragasztás folyamata van hátra, melyet Haldorádó Csontiragasztó por hozzáadásával hajtok végre. A ragasztóanyag alkalmazása során ügyeljünk a helyes mennyiségre, és csak minimális vizet adjunk hozzá, utóbbit is inkább csak nedvesítésre. Ha túl kevés a ragasztóanyag, akkor annak hatékonysága nem lesz elegendő, viszont ha túlságosan sokat használunk belőle, akkor ragacsossá, szinte kezelhetetlenné válik. A ragasztás folyamata csupán néhány perc, és máris kosárba tölthető a márnák számára is ízletes fehérjebomba! Érdemes kipróbálni, ha folyóvízen horgászunk, a siker minden bizonnyal nem marad el! A csontiragasztás folyamatait mutatom be az alábbi fotókon lépésről-lépésre:

A kereskedelmi forgalomba hozott csontkukacot fűrészporban tartják, amit a ragasztás előtt el kell távolítanunk
A csontkukac „fürdetése”
Öntsük le róla a vizet, majd alaposan csepegtessük le
Következő lépés a szárítás…
… majd hozzáadjuk a ragasztóport
Az „elragadtatás” pillanatai
Készen is van fehérjében gazdag, ízletes márnacsemege!

Az így megragasztott csontkukacot egy Haldorádó Maggot River kosárba töltöm, melyet a nevéből adódóan kimondottan e célra fejlesztettek. A töltést követően az erősen tapadósra, de nem ragadósra gyúrt, minimális mennyiségű etetőanyaggal lezárom, így fokozatosan kioldódva teríti el a csontkukacot a mederfenéken táplálékot keresgélő márnák számára. A 8-12-es méretű horgon olyan klasszikus, amolyan „pesties” csalit is felkínálhatunk, mint pl. a trappista sajt kocka, de sokszor eredményesebb lehet néhány szem csontkukac, esetleg a trágyagiliszta is. Jó döntés lehet a pontos, akár kiakasztott klipszes horgászat, de nem árt észnél lenni, mert egy kisebb, 25 cm-es márna is pillanatok alatt vízbe ránthatja a botot, ha elbóbiskolunk, és nincs megfelelően kitámasztva. A lehűlő vízben viszont a kereső horgászat lehet eredményesebb, ilyenkor kevés, de intenzív aromájú etetőanyagokkal próbálkozzunk, ilyen többek közt a Haldorádó Feeder Master etetőanyag család Sajtos Bajszos fantázianevű tagja, valamint az ehhez dukáló Haldorádó Aroma Tuning is. Keverékünk hatékonyságát tovább növelhetjük minimális mennyiségű Haldorádó Parmezán sajtliszt hozzáadásával, mely az eredményes márna-, jász- vagy paduchorgászat során szinte elengedhetetlen adalékanyag! A horogelőkénk legyen hosszabb, legalább 60-70 cm, de „kényes” időszakban akár 90-100 cm-ig is elmehetünk! A vehemensen kapó és kitartóan védekező márnák miatt a horogelőkét túlságosan finomítani nem érdemes, legfeljebb 0,16 mm-ig szoktam lemenni. Ilyenkor gyakran egy ún. erőgumival kombinált végszereléket is alkalmazok. A főzsinórom 0,22-0,22 mm-es By Döme Team Feeder Long Cast Line. Az általam használt bot egy 100-250 gramm dobósúllyal ellátott By Döme TEAM FEEDER Power Fighter River Feeder 390 XXH.

A Haldorádó Maggot River kosár a nevéből adódóan tökéletes a ragasztott csontkukac célba juttatásához
Minimális mennyiségű etetőanyaggal lezárjuk, majd csaliként felkínálhatunk akár apró sajtkockát…
… akár néhány szem csontkukacot is
Ha mindent jól csinálunk, rövidesen egy izgalmas fárasztás élményeivel gazdagodhatunk
A márna kitartóan védekező, komoly harcos, legyőzése nem egyszerű feladat…
A tisztelet és kíméletes bánásmód a folyóvízi halainkra is érvényes, ezt soha ne feledjétek!
Ha jó ideig nem jelentkezik kapás, ellenőrizzük a készségeinket, mert sokszor nem várt vendégek is horogra akadhatnak…
… többek közt a márnahorgászat egyik gyakori járulékhala is

A készség bevetését követően maximum 20-25 percig várok a kapásra. Ha nem jelentkezik érdeklődő, akkor próbálkozom távolabb, esetleg kissé beljebb. Ha nem ismerjük a meghorgászni kívánt területet, érdemes lehet alacsony vízállásnál megfigyelni a partszakaszt, és a kisebb kőruganyok utáni mélyebb, csendesebb részre rápróbálni, ahol a Duna esetleg hordalékok rakhat le. Ha a vízparton apró kagylókat találunk, szinte biztos, hogy jó helyen horgászunk, de jó lehet a víz fölé nyúló fák környéke is, melyről a vízbe hulló apró rovarok szolgálhatnak instant természetes táplálékot a halak számára. Ha mindent jól csinálunk, és persze némi szerencse is áll mellénk, akkor egy igazán parádés dunai horgászatban lehet részünk, melytől egészen biztosan el leszünk ragadtatva! Ehhez kívánok minden horgásztársamnak sok sikert és eredményes horgászatot!

Írta: Holler Imre

Kommentek
Kapcsolódó írások
A Duna két arca II. rész
Holler Imre 2016-12-17
A Duna két arca I. rész
Holler Imre 2016-10-21
Maggot Riverrel a nagy márnákra
Haldorádó Team 2016-09-12
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: