Csallóköz a Duna és a Kis-Duna által közrezárt területen fekszik. Miután az egész szeptembert és októbert a Duna meghorgászásának szántam, novemberben eljött az ideje, hogy ellátogassak a vadregényes Kis-Dunára. Egy délelőttöt töltöttem a festői szépségű folyón, ahol egy igazi, késő őszi leheletfinom keszeghorgászatban volt részem.
Ősz végére lehűltek vizeink, ezért - kiváltképp folyóvíz esetén - a helyválasztás szerepe rendkívül felértékelődött. Választott horgászhelyem különleges adottságai révén még a lehűlt vizekben is jól tartja a halat. A folyó e szakaszának átlagmélysége 3 m körül van. Folyásnak felfelé egy bedőlt fa lassítja a vizet, ráadásul a fa belső végén egy nagyobb gödör is található, ahol a víz mélysége eléri az 5 m- t.
A horgászat napján kora hajnalban érkeztem a partra annak érdekében, hogy mire felkel a nap, már kezdhessem a horgászatot. A folyó halállományának domináns fajai a szilvaorrú keszeg, karikakeszeg és a bodorka. Ezt, az erős sodrást és a nagy vízmélységet figyelembe véve a következő recept alapján állítottam össze az egy délelőttre szánt etetőanyagot:
- 2 kg Haldorádó Feeder Master Nagy Dévér
- 1 kg Haldorádó Feeder Master Sajtos Bajszos
- 1 flakon Haldorádó Feeder Master CSL Tuning Mézes Pálinka
- 2 kg agyagos föld
- 1 doboz csemegekukorica
- pár marék hallisztes micropellet
- 2 dl csonti
- 2 dl báb
Hideg vízi keszeghorgászatról lévén szó egy speciális, nagyon finom, érzékeny és gyors horgászatot lehetővé tevő végszereléket állítottam össze. Felszerelésem lelke egy lágy feederbot volt a hozzá való orsóval, melynek dobjára 18-as főzsinórt csévéltem. Ehhez egy klasszikus zsinórösszekötő csomóval rögzítettem egy kb. 1 m-es 0,31 mm átmérőjű monofil zsinórt. Ebből egy nagy véghurkot kötöttem, amit egyharmad- kétharmad részarányban elvágtam. A rövidebbik zsinórrész végébe egy 30 g-os kosarat kötöttem, a hosszabbikba pedig egy apró forgót az előkének. Ez a végszerelék számomra azért volt rendkívül előnyös, mert a beiktatott vastag monofil merevebb a vékony főzsinórnál, így egyfajta gubancgátlóként funkcionál, ez némiképp csökkenti az erős sodrás, a gyakori átdobálás és az előkét bepödrő csonticsokor okozta gubancok gyakoriságát. Ráadásul az előkét rögzítő forgónak köszönhetően az előke vastagságát, hosszát és a horog méretét gyorsan tudom változtatni a halak táplálkozásának intenzitásától függően.
Mire kivilágosodott, már mindennel kész voltam. Meggyúrtam a tíz narancs méretű alapozó gombócot és bedobtam őket a bedőlt fa mellett húzódó sodorvonalhoz. Itt találkozik a gyors folyás és a bedőlt fa által felfogott, lassan áramló víz, valamint itt található a part felé mélyülő hirtelen törés is, ami a már fentebb említett gödör belső széle. Az alsó áramlatok miatt mindenképpen fontosnak tartottam, hogy az etetőanyagot folyamatosan pótoljam, így minden félórában 4-6 gombócot dobtam be. Mivel a parttól csupán 8-10 m- re horgásztam, az etetést kézzel is el tudtam végezni. Kezdésnek 14-es előkét és szintén 14-es horgot kötöttem, amire 5-6 szem csonti került.
Az első félórában nem volt kapásom, de utána is csak apró húzások. Megakasztottam az első halat, amely egy szép szilvaorrú keszeg volt. Őt néhány társa követte, de rengeteg volt a félbehagyott kapás. A sok akadó miatt nem mertem vékonyabb előkére váltani, azonban be kellett látnom, hogy ez így nem mehet tovább. A 14-es számú horgot először egy vastagabb húsú 18-asra cseréltem, azonban ez sem váltotta be reményeimet. Még mindig túl sok volt a maszatolás és a rontott kapás. Az első két óra után rengeteg kapást és 5-6 db szilvaorrút könyvelhettem el, ezért tovább finomítattam a végszereléken. Végül úgy döntöttem, hogy 0,10 mm átmérőjű előkét és 20-as horgot kötök fel. Ezután javult a helyzet, végre egymás után tudtam fogni a halakat. A zsákmány főként szilvaorrúkból állt. Ugyan az ilyen mértékű finomítással minimálisra csökkentettem annak esélyét, hogy ha esetleg valami testesebb halat akasztok, akkor azt ki is tudjam fárasztani, de mindenképpen megérte, hiszen gyönyörű, egészséges vadvízi halakat tudtam így fogni. A halak mindvégig óvatosan táplálkoztak, nagyon finoman ettek, ami annak a jele, hogy lassan elmúlik az ősz és jön a tél.
Nagyon élveztem az érintetlen természet varázsát, a hal ilyenkor csak hab a tortán. A hihetetlenül szép őszi környezet és a vízparti nyugalom a halakkal együtt felejthetetlenné tette ezt a napot is.
Rózsa Arnold (dreezy91)
Fotók: Kázmér Miklós
