Márnák reggele

Márnák reggele

Csodálatos évszak az ősz, igazán magával ragadó a természet, amikor színes falevelek tarkítják az ártéri erdőt, és szinte harapni lehet a reggeli párás levegőt. Mellesleg a halak is nagyon aktívak ilyenkor, e rövid időszak minden perce csupa öröm. Október közepe volt. Ami a szezont illeti, ekkorra már túl voltam jó néhány horgászaton és az évi első márnákat is magam mögött tudhattam. De beköszöntött a legjobb időszak, amelyre már annyira vártam, evett a hal rendesen ...!

A melós hétköznapokat letudva péntek este már a másnapi horgászatot tervezem: előkészítem a botokat, kötök pár előkét, kaját keverek a halaknak, szóval mindent összekészítek, hogy reggel mihamarabb menetkész legyek. A vízállás stagnáló, ami számomra tökéletes, az időjárás úgyszintén, az etetőanyag bombasztikus, szinte érzem a halat a levegőben. Nehéz lesz így este elaludni. Nem tévedtem. Alig alszom valamit, hamar kivet az ágy, és már falom is a reggelit. Kis időbe telik, míg végzek az emberes adaggal, de jobb felkészülten nekivágni. Ha jól eszik a hal, egyfolytában kosarazni kell, úgy pedig nehéz elmajszolni az elemózsiát. Rövidesen a vízpartra érek – nem autózom távolra, egy meglehetősen közeli pályát választok, ami eddig ritkán hagyott cserben. Nagyon kedvelem ezt a szakaszt, nyáron gyakori vendégek itt a keszegfélék, ősszel azonban elfoglalják helyüket a márnák. 

Hajnali fények
Időben érkezem, pirkadatkor már minden a helyén
Ezzel a finomsággal várom a halakat
Számomra nélkülözhetetlenek folyóvízi horgászataim során

Érkezésem után igyekszem minél hamarabb kipakolni, kialakítom a horgászhelyemet, majd vízbe juttatom végszerelékeimet. Mindkét botra kosár kerül, jól megtömöm a szagos csalogatóanyaggal, nagyot csobbanva érnek vizet a távolban. A horgászat kezdetén nem kosarazom aktívan, az elején mindig kivárok: ha tartózkodik márna a közelben, perceken belül számíthatunk kapására. Pirkadni kezd. A világítópatronokra nincs szükségem, egész jól látom a spicceket. Csakhamar beigazolódik sejtésem, hiszen az egyik botom agresszíven bólint párat. Székemből nagyot hajolok előre, gyorsan lereagálom, menten fárasztok. Jól indul a nap, egész jó halam van így, elsőre. Szépen tartja magát a sodrásban, bizonyára nem rekordlistás, de nem is az aprajából való. Már előttem fröcsköl a meglepett hajnali bajszos, ügyesen alátolom a merítőt. Gyorsam lemérem a hosszát, előkotrom a gépet, kattintok rá néhányat, majd útjára engedem. A szemem sarkából látom, hogy bebólint a másik botom is, tüstént ráemelek: „Halam van ismét!”, örvendek magamban. Pillanatok alatt magamhoz édesgetem az előbbi valamivel kisebb fajtársát. Hosszát azért feljegyzem, majd a kötelező fotók elkészítése után visszahelyezem a halat. 

Kora hajnali első
C&R
A második valamivel kisebb
Fotó után búcsú

Két dobás, két márna. Mindkét végszerelékem a parton, ideje lesz őket visszadobni a helyükre. Nagy kedvvel töltöm újra a kosarakat, hangosan csobbannak, ahogy vizet érnek. Mozdulnak néhányat spicceim, mire beállnak teljesen, kényelembe helyezem magam és várom a halakat. Gyenge félóra telik el kapás nélkül. Maszatolós, finom kapásra figyelek fel, talán egy géb csimpaszkodik horgomon. Nem ártana megnézni, ezért a kitekerés mellett döntök. Egy kis küllőnek tetszett meg a csalim. Kíméletesen megszabadítom a horogtól és már úszhat is a kis védett halacska. Töltök, horgomon a csontikat is lecserélem, majd újradobok. Ülnék le, azonban ismét érdeklődőm akad. Tipikus, botrángatós kapásom van. Bevágok, de nem akad. Tuti márna volt. Frissítem kosaram tartalmát és dobom a szerkót. Épphogy leülök, de már vinné is a botom. Itt a tettes, megérkezett. Talán ismét egy jó márna, belepumpálok néhányat, mire elém ér a húzós vízből. Igen, egy formás rózsahalat terelek a merítőmbe. Úgy fest, a márnáké lesz a mai reggel. Hatvan pluszos, remélem, ilyen lesz a folytatás is. Megcsodálom, miközben készítem róla a képeket. Videóra veszem a visszaengedést, amit egy kis dédelgetés előz meg, ugyanis nem tér magához azonnal, viszont ahogy szembeállítom a folyással, mégis hirtelen erőre kap és kereket old. Akár egy rakéta, tűnik el szemem elől a tiszta vízben.

Mini bajszos
A folytatás sem gyenge
Ezzel lavíroz a folyásban
Újabb torpedó a merítőben
Kiszagolnak mindent

Kíváncsian várom a folytatást, úgy érzem lesz itt még hal. Etetőanyagom akad bőven, úgyhogy állok elébe. Az idő kicsit nyirkos, viszont nem vészes, nem fázom, és a halaknak sem okoz problémát, míg elkészülnek képeim a szárazon, sőt. Mindenesetre jólesik egy pohár meleg tea a termoszból, ahogy bevágni is az újabb kapásra. A megakasztott hal masszívan áll a folyásban, hasonlóan viselkedik, mint az a hetven pluszos, amit egy hónappal ezelőtt sikerült elejtenem. Farönk módjára hagyja magát vontatni, azért a súlyát érzem így is ebben a sodrásban, nem kis márna lesz. Pumpálok, közben lopom vissza zsinóromat, amikor engedi. Egy duci, vaskos testet pillantok meg, gyönyörű és jól táplált. Életemben nem láttam ilyen kövér márnát, ami a súlyát illeti, biztos vagyok benne, hogy közel négyes. Merítés után nagy óvatossággal helyezem el a parton. A mérleg most otthon maradt, de a centi mindig nálam van. Hatvanötöt mérek a farok végéig. Igazán szép, és a színe is eltér a megszokottól. Nagyon boldog vagyok, vigyorral az arcomon lövöm az újabb képeket. Halamat vízbe helyezem, a gépet átkapcsolom videóra és már forog is. Neki is időbe telik, mire észhez tér, beljebb sétálok vele, amíg a csizmám engedi, ott mozgatom a folyásban előre-hátra. Lassan, komótosan úszik el kezemből. Beáll a folyásba, és már nem is látom. Ez a gyönyörű márna megkoronázta a mai horgászatot. Külön öröm, hogy minden halam visszaengedését megörökíthettem. Még inkább érdekel a folytatás. Komfortosan, székemben teázgatva várom az újabb akciót. 

Tömzsi verzió
Derekas egy jószág
Portré
Fentről is mutatós
Hibátlan

Kilenc óra körül jár az idő. Most kezdem érezni, hogy nem aludtam eleget az éjjel, azonban a halak kárpótolnak mindenért. Maradok még egy órácskát. A fele üresen telik el, vagy háromszor is újradobok, kosarazom rendületlenül a fogós csemegét, bámulom a spicceket és a tájban gyönyörködöm. Néhány csónak kisebb hullámokat keltve elsuhan a vízen. Az egyik ilyen hullámverés meghozza a szerencsém, újfent kapásom van. A következő bajszossal harcolok, ami kisvártatva a merítőmben pihen. Mérés, fotók, majd irány vissza. Rögvest újat dobok. „Még egyet jó lenne fogni!”, töprengek magamban. Újabb félóra telik el, a spiccek mozdulatlanok, pakolni kezdek. Elmosom a vödröt, amiben az etetőanyagot tároltam. Amikor visszafordulok, látom, hogy botom az ágason egyensúlyozik. „Mégiscsak itt az utolsó márna!”, döbbenek rá. Van súlya, rögtön érzem, ahogy megemelem a botot. Meglódul, rá kell nyitnom a harci fékre. Kikormányzom a halat, majd alátolom a merítőt. Nem marad el a ma fogottaktól, ismét egy szép márnának örvendhetek. Mára ez volt az utolsó. Letudom a szokásos procedúrát és útnak engedem. Remélem, találkozunk még, jó lenne megfogni ezeket a halakat évek múlva, amikor majd dupla ennyit nyomnak. 

A következő
Minden…
… porcikája…
… tökéletes

Teljesen elégedett vagyok a mai horgászattal, fölülmúlta minden várakozásomat, kapás kapást követett, szinte folyamatosan húztam a halat, gyönyörű márnákat adott ma a vén folyam. Úgy érzem, a halakkal való bánásmód sem hagy kivetni valót maga után, hiszen minden halam épségben visszanyerte szabadságát. Nem esik le fejünkről a korona, ha néha elviszünk egy-egy halat a családi asztalra, azonban ennél sokkal fontosnak tartom a mértékletességet. Feneketlen kút nem létezik, egyszer a Duna is kiürül, a mai rohanó világban ez pedig hamar eljöhet.
Legyünk tekintettel a jövőre! 

Keblére ölelt ma a vén Duna

Írta: Bottyán Marián
Fotók: Bottyán Marián

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.