Napnyugtától napkeltéig – Éjjeli márnák

Ősz elején, jellemzően szeptemberben, a víz hőmérséklete lassan csökkenni kezd. A vad folyóvizeket kedvelő finomszerelékes horgászok nagy örömére a márnák is beindulnak. Ilyenkor még javarészt a fényváltás adja a legtöbb halat, ám ebben az időszakban meglehetősen jó eredménnyel kecsegtet az egész éjszaka. Míg a nappali órák gyakran kapás nélkül telnek, addig jó esélyekkel indulhatunk bajszosok nyomába az éj leple alatt.

Sokan ódzkodnak a sötétben történő horgászatoktól, noha számos esetben célravezetőbb. Tény és való, minden kosártöltésnél be kell kapcsolni a fejlámpát, nem tájékozódik úgy az ember, ahogy azt nappal megszokhatta stb. Ugyanakkor szilárd meggyőződésem, hogy az eredmény gyakorta kifizetődő. Ami a békéshalakat illeti, elsőszámú kedvenceim a márnák. A természet úgy alkotta őket, hogy a legvadabb folyóvizekben is boldoguljanak ezek az izmos testű mindenevők. Sőt, itt érzik csak igazán jól magukat a gyors, oxigénben dús, sóderos részeken. Könnyedén lavíroznak a rohanó vízben porcos szájukkal keresgélve a táplálékot a kövek és kavicsok közt. A szebb márnákat jellemzően a legzordabb, legkeményebb, leggyorsabb pályáknak köszönhetem. Nem kis feladat meghorgászni az ilyen jellegű helyeket (pláne feederbottal), ezért még elvétve sem kell osztoznom a konkurens horgásztársakkal.

A horgászatot általában késő délután kezdem
Minden, ami márna szem-száj ingere
Az etetőanyaghoz illő folyékony aromát használom
Jönnek-mennek a hajók, a forgalom az éjszaka folyamán sem csökken
Hamarosan felkerülnek a patronok is

A horgászhely sajátosságait kitárgyalva a sort a felszerelés részletezésével folytatom. A botokkal, orsókkal kapcsolatban nincs semmi különlegesség: erős (H – heavy) feederbotokat használok 150 gramm dobósúllyal, háromkilencvenes hosszban. Orsóból a négyezres, a harcifékes darabokat favorizálom, ezek még éppen megfelelőek az említett botokhoz. Itt jegyzem meg, hogy a négyhúszas XH vagy XXH pálcák sokkal testhezállóbbak az ilyen jellegű, gyors, márnás pályákra, természetesen „darabosabb”, öt- vagy hatezres gyorsfékes, illetve nyeletőfékes orsókkal szerelve. Méretükből kifolyólag ezek nagyobb alkatrészekkel vannak szerelve (legalábbis legtöbbjük), ezáltal strapabíróbbak is. Nem elhanyagolható szempont ez, amikor háromszáz gramm össztömegű kosarakat kell hajigálni. Főzsinórból természetesen a monofilokat preferálom, huszonötös vagy e körüli vastagságban, mivel ezekbe még relatíve kevésbé kap bele a folyás. Előszeretettel használok fonott horogelőkét – 0,10-0,12 mm vastagságban –, kiváltképp a kagylós, akadós, horogmarasztaló helyeken.

Egy szebbecske bajszos a gyors pályáról
Vegyes a méret, jönnek kisebbek is
Hatvan plusz
A sötétség beállta után, késő este érkezett az első
Nem sokkal utána a második is bejelentkezett

Egy egész éjszakás horgászatra legalább három kiló kajával szoktam készülni. Természetesen ez az etetőanyag-mennyiség önmagában nem elegendő, bőven teszek hozzá élő csontkukacot, főtt szemes takarmányt, színes angolmorzsát, ritkábban apró pelletet is. Mielőtt azonban hozzáadnánk bármit is, a megnedvesített kaját érdemes áttörni egy közepes lyukbőségű rostán (legalább egyszer). A kész keveréket pedig leöntöm az etetőanyag ízvilágával harmonizáló folyékony aromával – tapasztalataim szerint percekkel a horgászat megkezdése előtt érdemes ezt megtenni. Mindkét boton etetőkosaras végszerelékkel horgászom, időbe telik, mire a halak feltalálnak az etetésen, ezért a pecát rendszerint fél óra aktív kosarazással kezdem. A bedobást követően csupán néhány percet várok, míg kioldódik kosaram tartalma, majd újratöltök és újat dobok. Lehet próbálkozni különböző csalikkal/csalikombinációkkal, sajtkockával, pelletekkel, de akár bojlival is, magam részéről nem szoktam ezt túlbonyolítani, ebből kifolyólag az etetőanyagban található csontival csalizok. A horogra annyit tűzök, amennyi kényelmesen elfér rajta, ez általában 6-12 szem a horog méretétől és típusától függően.

Éjjeli kettesforma a húsz fokos Dunából
Hibátlan…
… dunai…
… torpedó
Éjszaka sem ritka a duplázás
Számos esetben érkezik kapás mindkét botra egyszerre

Természetesen gondoskodni kell a nélkülözhetetlen felszerelésekről: ilyen a fejlámpa, a világítópatron, no meg egy kényelmes szék, amiben komfortosan horgászhatunk akár napnyugtától napkeltéig. A ruházat sem elhanyagolható, hiszen a szeptemberi éjszakákon már érhetnek meglepetések. Jómagam mindig viszek magammal egy sapkát, kapucnis pulóvert és egy viszonylag vastag – polár vagy thermo – kabátot. Véleményem szerint a gumicsizma is felejtős már ez idő tájt, célszerűbb egy klasszikus (kötős) lábbelivel nekivágni az éjszakának. Az ilyen plusz ruha sok esetben jól jön még a nyirkos, párás nyári estéken is. Nem érdemes hanyagságunk miatt összeszedni egy megfázást és napokra vagy akár hetekre elfelejteni a horgászatot. A kapások többnyire egyszerre érkeznek, mivel a halak rajokba tömörülve járnak, bejárva táplálékszerző körútjukat. Amennyiben két bottal horgászunk, legyünk mindig résen, hiszen elsülhet mindkét készségünk!

Búcsú az egyiktől…
… búcsú a másiktól…
… búcsú mindenkitől
Egy tartalmas éjszaka utolsó mozzanata

A márnák mellett sok más halfajra is számíthatunk. Éjszakai feederbotos horgászataim során rendszeresen kerülnek horogra keszegfélék: rendkívül szép bagolykeszegek és koncérok színesítik fogásaimat. Alkalmanként a dévérek, jászok és kisebb domolykók sem vetik meg a felkínált csonticsokrot, tehát bónuszhalakra mindig lehet számítani. Ettől olyan igazán szép a dunai horgászat, hiszen a változatosság gyönyörködtet.

Írta: Bottyán Marián
Fotók: Bottyán Marián

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: