Minden jó, ha jó az eleje!

Minden jó, ha jó az eleje!

Tavasz van, most már tuti, bárki próbálná az ellenkezőjét bizonygatni, ne higgyetek neki! Ám nemcsak a naptárt nézegetve vagy a hőmérőt vizslatva következtethetünk erre, hanem már az érzetek, érzelmek és a gondolatok is csalhatatlanok e témában! S mi az, ami a tavasszal együtt jár? Igen! A lélek és a test szabadságvágya. Ilyenkor minden egészséges ember siet a szabad levegőre, az erdőkbe, a vízpartokra, s ha már a vízparton vagyunk, mit lehetne ott csinálni? Hát persze, horgászni! Ha többen vagyunk, még jobb a hangulat, erre ékes példa az idei, sorrendben az ötödik Haldorádó Netbarát Horgásztalálkozó, a kulcskiásós, szezonnyitós. Ennek krónikása lettem most én, gyertek velem és elevenedjenek fel az események!

Már öt éve, hogy Sori barátunk elméje megszülte a gondolatot, majd azt hamarosan tettek követték és létrejött ez a kora tavaszi, néha didergős, néha hóakadályokkal fenyegető, néha szeles vagy éppen napos, de minden esetben kellemes hangulatú vízparti találka. Végre a szellemi szülőatya is visszatért a nyájhoz, így szinte teljesen tökéletes volt a kép! Persze, voltak rajtunk kívül mások is…

A március 15-i hétvége volt ismét a kiszemelt dátum, egészen pontosan a 14-i szombat, sőt, néhányunknak már a péntek is, amely most éppen 13-ra esett. De szerencsére ez a mostani egybeesés nem volt szerencsétlen…

Igazán barátságos környezetben található a komplexum
A szállások is kényelmesek és elég közel vannak a tóhoz
Ezen a tavon zajlottak az események

A helyszín kiválasztásakor - az évek alatt spontán kialakult szokás szerint - ismét egy halbőséggel kecsegtető kisebb tó mellett döntöttünk. Minden évben odébbállunk, kétszer nem megyünk egymás után ugyanoda. Így nem válik megszokottá a helyszín, mindig új és új tavakat ismerhetünk meg, emellett ilyenkor még megvan a veszélye, hogy a nagyobb élővizekben a halak esetleg még kevésbé aktívak, mint egy rendszeresen horgászott és gyorsabban felmelegedő „kockatóban”. Nos, idei választásunk Csóri barátunk értékes ötletének és hathatós segítségének köszönhetően a Bács-Kiskun megye szívében lévő Kunadacsi Horgászcentrum és Pihenőparkra esett.

A Kiskunsági Nemzeti Park határán csodálatos környezetbe és minden kényelmi - a horgászathoz, pihenéshez, kikapcsolódáshoz szükséges - feltétellel ellátott komplexumba cseppentünk. Ne bántuk meg, hogy előző napon érkeztünk és igénybe vettük az ott kínált faházas szállásokat. Pár nap alatt betöltöttük az összes házikót, többen már a „nulladik napon” is horgásztak, sőt halat is fogtak. Este még egy kóstolót is kaphattunk a másnapi - várható - jó hangulatból egy kis koccintással, szomszédolással, tábortüzes sütögetéssel. Lehet, hogy ez egy új korszak hajnala lesz, mert a következő szezonnyitókra is nyilván hasonló helyeket szemelünk ki, ahol a találkozó reggelén már pihenten kelhetünk.

Kecsa késő estig edzett
A társaság nem arra a tenyérnyi szalonnára várt, amit Csóri nekem sütött!
Józsi néninél elsütöttem ismét a szakállas poént, hogy a szarvas(szalámi) miből van?

A jelentkezések a várakozásokon felüli gyorsasággal érkeztek, és a végére bónusz örömhírként hatott ránk, hogy több „friss husi” is bejelentette érdeklődését a társaság iránt. Ez mindig öröm nekünk, mert ez igazolja vissza, hogy jó a hírünk, és nem félnek kipróbálni, hogy valóban igaz-e az, amit ezekről a találkozókról látnak, olvasnak.

Összesen 41 fő jött el, ebből 27-en horgásztak is. Soha ennyien még nem voltunk ezeken a nyitó, kulcskiásós bulikon! Őszintén szeretném, ha ez a tendencia sosem lankadna!

Kevesen késtek vagy tévedtek el, lévén, hogy a helyet nehéz eltéveszteni, mert hosszú kilométerekre lehetetlen más települést találni. Persze, azért volt olyan, aki mégis…

Reggel nyolckor köszöntővel, majd helyfoglalóval nyitottunk. Hogy tétje is legyen a napnak, három kupáért folyt az ádáz küzdelem. Na, azért nem volt az annyira véresen ádáz…

A dunakanyari fiúk horgászboltnak nevezett kirakodóvására. Azért felismerni pár „idegen” dolgot is…
Sori ennyi cuccal vonult fel, végül csak egy szem több éves pelletet használt belőle
Nana! Őrá fogási tilalom van!

A képzeletbeli, a kezdést jelző néma dudaszó el nem hangzása után alig 10 másodperccel máris hal volt egy horgon. Egy kárász… majd kevéssel arrébb egy másik, majd kisvártatva sok helyen, sőt itt-ott egy-egy ponty is. Soha rosszabb kezdést! Bevallom, nem készítettünk célfotót, hogy eldöntsük, ki volt az idei első halfogó, legalábbis a találkozó résztvevői közül, erről ment finom kis vita a parton, mert innen nézve Pista (Steve apja), onnan nézve DJ Stewe, ráadásul a túlsó part is bejelentette az elsőségre az igényét, így eltekintek a döntéstől, mindenki első lett! Végül még nagy tétje sem volt ennek a ténynek…

Délig tartott a „mértékadó” etap, mármint ami a horgászok sikerességét és zsákmány mennyiségét illeti, bár sokan inkább szomszédoltak és nem fordítottak túl nagy figyelmet a spicceknek. A kicsit elkéső túlpartiak, Janóék petrencékkel próbálkoztak és hozták is az elvártat, még pontyot is sikerült szákba terelniük.

Sori természetesen hozta a formáját és sörben… akarom mondani, sorban megosztotta mindenkivel horgászati tudását és bebizonyította, hogy egy vödör is elég egy feeder bottartónak.

Zolcsi kedvese, Heni belekóstolhatott hobbink szépségébe és egy méretes spiccbottal kezdett karriert a halfogás művészeti ágazatában. Még pontyot is sikerült fognia!

Családi kategóriában a szintén friss húsok, „Nagy-i”-ék indultak, a szülők a két fiukkal. Igaz, az ifjabbak előbb a telefonban lévő játékkal kezdtek edzeni, ám utána élesben is ment a peca.

Kálmán Gergő is intenzíven habosította a vizet, majd miután halat varázsolt ki a tóból, apja inkább félrevonult, nehogy eldurvuljon a fiatalság alázata…

S ha már Kálmánékról esik szó: ők ismét apraja-nagyja csapattal érkeztek, Kriszti ismét hozta a már-már elvárt pogácsát és a sütit, no meg a jó kis hazai torokköszörülős szókincseket is.

Danna betegen is sütött a bandának finom hájas sütit, és hozták a táblányi szalonnát is teljes technikai háttérrel együtt. Köszönöm mindenki nevében mindenkinek, hogy fáradtak értünk!

Már a megnyitót sem vették komolyan
Kriszti és Peti hamar belenyúltak a pontyokba
A Nagy-i család csak eltévedt, kár hogy nem a fiúkra bízta apu a navigálást!
Az informatikus fiúk 11-kor még csak szereltek…

A délelőtt gyorsan telt, csak én jártam ólomlábakon, pedig igyekeztem mindenkihez eljutni. Kicsit nehezemre esik még hozzászokni a télen szerzett nyomorékságomhoz, de igyekszem „túllépni” rajta!

Végül azért mindenkivel sikerült pár mondatot beszélni, a télről, a jelen(lét)ről és a jövőről. Délig gyűjthette mindenki a zsákmányt, ami főként kárászokból és pontyokból állt. Csóri segített mérlegelni, vagyis ő mérlegelt, mert neki pár kárász után elment a kedve a halgyűjtéstől és inkább a közérdekre koncentrált. Igazán nagy segítségünkre volt ismét, nélküle biztosan nem lett volna sikeres a találkozó!

Hamar lekopott a patina a mérlegelő rutinunkról, így aztán gyorsan és ügyesen lemértük mindenki zsákmányát. Az eredményhirdetésre már a szélcsendes és befűtött étteremben került sor. A díjkiosztás előtt Zsoszit kicsit felizgattam, hogy sajnos csak negyedik lett, pedig addig szentül meg volt győződve, hogy kizárt, hogy bárki is többet fogott volna nála. De azért megadóan belenyugodott a negyedik helyezésbe is…

A dobogósok

Íme, az eredmények:

  1. Zsoszi 12,56 kg
  2. Titusz 6,00 kg
  3. Steve 5,22 kg

    Zsoszi végig keményen nyomta, vagyis tolta-húzta
    Titusz egyik kapása
    Steve szép ponttyal került a dobogóra

  4. Zolcsi 4,50 kg
  5. Kálmánpapi 3,92 kg
  6. DJ Stewe 3,88 kg
  7. Danna 3,68 kg
  8. Mérges Máté 3,66 kg
  9. Kecsa 3,28 kg
  10. Tápos 2,50 kg
  11. Pista 2,22 kg
  12. Gyulanagy 1,44 kg
  13. Gergő 1,10 kg
  14. Simon Feri 0,98 kg
  15. Dunadan 0,94 kg
  16. Jano 0,74 kg
  17. Zsolti 0,66 kg
  18. Simon Józsi 0,22 kg
  19. Kálmán Pepe 0,12 kg

Zolcsiné Heni élete első spiccbotos pontyával. Remélem, megfertőződik!
Janóék petrencés sarka
Józsi néni így is tudott horgászni

A többi pecás nem mérlegelt. Vagy nem fogott, vagy nem is horgászott…

Gratulálunk mindenkinek!

A díjak kiosztása után máris tálalták a forró marhapörköltet, ami már nagyon szükségszerű volt minden gyomornak. Finom volt és elég is. Kaja után kis ejtőzés jött, meghitt beszélgetésekkel, majd a többség visszavonult a partra, innentől már „free style”-ban horgászni, páran pedig elindultak hazafelé.

Összegezve a napot minden jól sikerült, remélem, mindenki hasonlóan érezte, köszönet ezért magunknak, akik akartuk, hogy ilyen legyen! Minden jó, ha jó a vége, tartja a mondás, ami esetünkben is igaz, hiszen a találkozónak vége lett, jól sikerült, a szezon elkezdődött, ami reményeim szerint hasonlóan kellemes lesz. Így legyen!

Mert horgászni minden évszakban jó, kiváltképpen tavasszal, a szezon elején és főleg kellemes társaságban!

Végezetül engedjétek meg, hogy felhívjam a figyelmeteket, hogy hamarosan új ajánlattal jelentkezünk, a tavaszi Duna NHT részleteivel! Előzetesen jelzem a félszegeknek, tanakodóknak, hogy a tavaszira több törzstag a keménymagból bejelentette, hogy sajnos nem tud jönni, ballagások és egyéb családi rendezvények okán, így időszerű lenne a létszámot új tagsággal pótolni! Várunk minden érdeklődő elszánt pecást és családot!

Jeszy

* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.