A 2007. év horgásza 2.rész Bemutatjuk az „Egyéb hal kategória” győztesét!

A 2007. év horgásza 2.rész Bemutatjuk az „Egyéb hal kategória” győztesét!

A Haldorádó Horgászportál 6. születésnapját, a jeles alkalomhoz méltó írással kívánjuk megünnepelni. Ugyanis pont 6 évvel ezelőtt indult a www.haldorado.hu! A saját magunkról készült „dicshimnusz” helyett, egy olyan írással örvendeztetünk meg titeket, amelyet magatoknak köszönhettek…:)A tavalyi év végén mutattuk be a Haldorádó Fogási naplójának bejegyzései közül kiemelt 2007. évi legszebb „egyéb” hal fogásokat. Szavazataitokkal ti választottátok ki azt a horgászt és fogását, aki végül megkaphatta a „2007. év fogása - „egyéb” hal kategóriában” díjat.

A válogatott fogásokat szavazásra bocsátó írásban ígéretet tettünk, hogy a következő évben egy cikk keretében bemutatjuk magát a horgászt, kedvenc módszerét és horgászhelyét is. Nézzük hát, mit tudhatunk meg Molnos Balázsról (Nero), aki a Háromfán bojlizás közben megfogott (és visszaengedett) 2,54 kg-os compójával fölényes győzelmet aratott az „egyéb hal kategóriában”!

- Mióta horgászol?

- Amióta az eszemet tudom. Félretéve a tréfát, úgy hét éves koromban kaptam egy zsebpecát, amit befőttes gumival egy bambuszbot végére erősítettünk fel. Sokáig ezzel a felszereléssel és paprikás kenyér csalival riogattam a küszöket, domolykókat, keszegeket és fürge cselléket a Pápa környéki patakokban. Amikor már kimerészkedtünk a téglagyári bányatóra és vörösszárnyú keszeget fogtunk, meg színes naphalakat, akkor már „igazi” horgászoknak éreztük magunkat. A régi zsebpecából az ütött-kopott műanyagúszó még mindig megvan, persze most már nem használom, hanem mint ereklyét nagy becsben őrzöm.

Halra várva

- Hány éves vagy? Ki fertőzött meg a horgászat szeretetével?

32 múltam, és ahogy az előbbiekből kiderült már 25 éve horgászom, de az igazat megvallva a második kérdésre nem tudom a helyes választ. Arra emlékszem, hogy egyszer csak horgásztam. A testvérem is pecázgatott velem a kezdetek kezdetén, de én így maradtam, ő meg kinőtte. Még most is sikerül nagy ritkán elcsábítanom, de ő eléggé eredmény-centrikus. Ha nem húzza a halakat 10 percenként, akkor már nem olyan érdekes számára a zsinóráztatás.

- Hol laksz, mivel foglalkozol?

- Már 10 éve Veszprémben élek, és hivatásos katona vagyok.

- Melyek a kedvenc horgászmódszereid?

- Majdnem „mindenevő” vagyok. Szeretek matchbottal úszózni, bolognaival úsztatni és a feeder- és pickerbotok is előkerülnek a botzsákból, ha egy kis fenekező horgászatra vágyom. Nagyon sokat tanultam a saját bőrömön, és a későbbiekben nagy segítséget jelentettek a különféle horgászfilmek. A két nagy szerelmem a pergetés és a bojlizás. Igaz, e két módszer egymás ellentéte - az egyik a folyamatos és dinamikus mozgás, míg a másik egy nyugodt, higgadt, de folyamatos terhelés -, mégis mindegyiket nagyon szeretem.

Márna a Benta torkolatából
Kis mohó

- Melyek a kedvenc horgászhelyeid?

- Kedvenc horgászvizeim a tavak, a lassan áramló folyóvizek és csatornák. Elég gyakran horgászom a Kiskunsági-főcsatornán, vagy ahogyan ott hívják, a Kígyóson. Ezen a vízen sokat pergetek, és szerencsére nem eredménytelenül. Igaz, régebben sokkal nagyobb volt a halállomány, de sajnos lassan mindenhol ez lesz a jellemző. Háromfa és Merenye is nagyon sok élményt adott nekem. Még azért is közel állnak a szívemhez, mert már a fogadtatás is olyan, mintha egy nagy családba térne haza a tékozló fiú. Nagyon hosszú kihagyás után idén késő ősszel tértem vissza a Tisza-tóra. Magával ragadott a víz szépsége és a lehetőségek végtelen tárháza. Remélem, még sok alkalmam lesz felderíteni az ország talán halakban leggazdagabb „vadvizét”.

7,1 kg-os koi Háromfán
Pötrétei csuka
Tisza-tavi menyhal
Egy szép pikkelyes

- Milyen nagy fogásokkal dicsekedhetsz?

- Az első tíz kiló feletti pontyomat a második feederbotos kupának köszönhetem. A versenyt megelőző nap sátort vertünk a szigeten, és bojlizással ütöttük el az időt a társasági élet mellett. Ekkor sikerült fognom egy 11 kilós tükröst és egy 10,5 kilós pikkelyest. Meg mellette nagyon sok hat és tíz közöttit. Ekkor fertőződtem meg igazán a nagy pontyok űzésével. Pontyból 16,20 kg-os tükrös az eddigi legnagyobb halam, amurból 10,10 kg-os. Mindkettőt Merenyén sikerült egy fényképezés erejéig a partra segítenem. Pergetve sikerült fognom egy 6,05 kg-os csukát Rinyaszentkirályon. Dévérkeszegből 2,15 kg az egyéni csúcsom. Compóból pedig 2,54 kg.

Maconkai 11,00 kg-os - az első bojlival
10,10 kg-os amur (Merenye)
14,77 kg (Merenye)
15,00 kg (Merenye)
6,05 kg (Rinyaszentkirály)
2,15 kg-os dévér
A 2,54 kg-os compó - ezúttal egy másik beállításban)

- Milyen versenyeredményekkel dicsekedhetsz? Volt ilyen próbálkozásod?

- Még ifjúsági horgász koromban foglalkoztam versenyhorgászattal. Akkor az egyesület csapatában szerepeltem, és még az általuk rendezett horgásztáborba is eljutottam. Itt szerettem meg a finomszerelékes pecát.

- Meglepődtél, amikor a 2007. évi jelöltek között láttad magad?

- A jelölésről úgy értesültem, hogy telefonon felhívott Misi barátom, aki egyébként a horgásztársam is, és a fényképet is ő készítette rólunk (mármint a compóról és rólam), hogy a jelöltek listáján vagyok, és nem is akárhol, hiszen vezetem a szavazást. Nagyon meglepődtem, mivel nem a felvágás, vagy a dicsekvés sarkallt arra, hogy feltegyem ezt a képet. Amikor a Fogási napló elindult a Portálon, nagyon tetszett, hogy aktuális híreket tudott az olvasó szerezni arról, hogy hol mit lehet fogni, esetlegesen milyen módszerrel és milyen csalival. Az információáramlás a fő szerepe szerintem e Fogási naplónak. Ehhez szerettem volna hozzájárulni azzal, hogy másoknak is megmutatok egy gyönyörű halat, amelyet már egyre több vízen elismernek, méretkorlátozással védenek, vagy ahogyan Háromfán is, teljesen védik, és kifogás után vissza kell engedni. Tehát mint már mondtam, nagyon meglepett a jelölés, ugyanakkor jól is esett.

Léki peca Zsennyén, a kupával
… ez a horgászat sem volt eredménytelen!

- Büszke vagy rá, hogy a legtöbb szavazatot kapva nyerted e megtisztelő címet?

- Igen, de valljuk be, hogy sokat köszönhetek a fénykép elkészítőjének, hiszen voltak a versenyben gyönyörű fogások, amelyek ha más beállításban, vagy a témát jobban kiemelve, a halat hangsúlyozva lettek volna lefotózva, akkor igencsak megszorongathattak volna.

- Esetleg vannak-e még a tarsolyodban a nem hétköznapi fogásról egyéb felvételek, információk, amelyeket megosztanál velünk?

- A szokásos tavaszi bojlis túránkon voltunk Háromfán. Nagyon vadregényes helyet sikerült lefoglalni. A tó hátsó részén egy elég sűrűn töklevéllel benőtt területet horgásztunk meg. Az egyik szerelékemet egész közelre raktam le a régi patakmeder szélére, egy töklevél folt és egy kis nádsziget mellé. A felkínált csali 2 szem 15-ös Dynamite Baits Spicy Chicken bojli volt, amit otthon akartam hagyni, mert előző évben nem nagyon bizonyított. A bepakolásnál valahogyan mégis belekerült a táskába. Ennek a véletlennek akkor örültem meg igazán, amikor megérkezésünk után a szomszédoktól megtudtuk, hogy ők elég jó eredménnyel használták ezt a csalit. Ezen felbuzdulva a keresés eredményt hozott, és a beélesített szereléket letettem az ígéretes helyre. Etetésként különféle méretű pelleteket és tigrismogyorót szórtam 7-8 szem bojlival. Rövidesen sikerült fognom egy 5,5 kg-os pontyot. Ezt követően megindult a compók „áradata”. 1,60 kg, 1,37 kg, 2,54 kg és a legvégén, amikor már lebontottuk a sátort, elpakoltunk és a merítő szákot is elcsomagoltuk, akkor sikerült még egy 1,7 kg-os compót fognom. Az előbbi felsorolás természetesen több nap „termése”. Persze azért sikerült több szép pontyot is fognom, de én akkor is úgy gondolom, hogy a kettőfeles zöld gyönyörűség volt a túra hala.

- Mit jelent számodra a horgászat?

- Minden emberben van valamilyen szintű zsákmányszerzési ösztön és birtoklási vágy. Van, akiben több és van, akiben kevesebb. Van, aki vadászik, mások különleges tárgyakat gyűjtenek, megint mások cipőket vagy táskákat vásárolnak számolatlanul. Nálam az ehhez hasonló szenvedély a horgászatban nyilvánul meg. Emellett a horgászat jelenti számomra a kikapcsolódást, egy kis energiával való feltöltődést. Horgászataim alkalmával közelebb érzem magamat a természethez. Ilyenkor érzi igazán az ember, hogy ő is csak egy része a körülötte hemzsegő élőlények sokaságának. Minden évszaknak megvan a maga szépsége és természetesen a horgászélménye. A tavaszi keszegezések egy matcbottal, vagy egy leheletfinom pickerrel, vagy április végén, május elején egy jó kis bojlis túra… Nyári pontyozások és az őszi pergetések emlékei mint egy film kockái peregnek le előttem. És sokan itt be is fejezik a horgászatot a következő tavaszig, mert a hidegebb időjárás, ami már nem igazán emberbarát, elrettenti őket szenvedélyük gyakorlásától. Ők el sem tudják képzelni, hogy milyen élményektől fosztják meg magukat. A léki csukázás semmihez sem hasonlítható hangulata, vagy egy jó kis battai márnázás bolognai bottal… De amikor nem jutok ki a természetbe, akkor is „halközelben” vagyok, hiszen a horgászat mellett az akvarisztika a másik mániám. Érdekes dolog a halak megfigyelése és olyan életkörülmények teremtése, hogy akár még szaporodjanak is.

- Ha rajtad múlna, mit tennél azért, hogy az új, felnövekvő horgásznemzedék is olyan mentalitású legyen, mint te?

- Szerintem jó úton haladnak mind az írott sajtó, mind pedig a különféle internetes portálok annak a népszerűsítésében, hogy csak annyi halat tartsál meg, amennyi a saját igények kielégítésére feltétlenül szükséges.

Amur portré

- Mit „üzensz” a horgászoknak?

- A vízparton járva vagy a fórumot olvasva sokféle véleménnyel találkozik a horgász. A módszerek alkalmazása - legyen az pergetés vagy bojlizás - megosztja a közvéleményt. A tudást és az eszközöket lehet jóra és „csibészségre” is használni. Nem biztos, hogy az utóbbi alapján kellene megítélni a jó úton járókat. Sokan panaszkodnak, hogy nem lehet halat fogni, de nem tesznek ellene semmit sem. Amikor a méreten aluli halakat sorban teszik el és szidják az egyesületeket, hogy csak ezeket lehet fogni, akkor arra nem is gondolnak, hogy nem mást fosztanak meg a halfogás lehetőségétől, hanem saját magukat. Azokat pedig, akik nem méltóak arra, hogy a horgásztársadalomhoz tartozzanak, azokat csak mi magunk vethetjük ki magunk közül. Szerintem még az is fontos, hogy ami a horgászvízre menet elfért az autóban mint csomagolóanyag, az hazafelé mint szemét is elfér a csomagtartóban. Ne csináljunk szemétdombot ott, ahova mások is szórakozni, kikapcsolódni mennek. Legyünk egy kicsit önzőek a szó pozitív értelmében, akarjunk tiszta környezetben sok szép halat fogni, és ha már a préda megszerzése, legyőzése megtörtént, tudjuk, hogy hol a határ, és tudjunk néha megkegyelmezni a nemes küzdelemben megszerzett zsákmánynak. Ami nekünk szórakozás és kikapcsolódás, az nekik az életet jelentheti.

Molnos Balázs - Haldorádó Team

* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.