Az Ebrói horgásztúránk első napjaiban elért fantasztikus harcsafogások felbátorítottak bennünket arra, hogy körbe nézzünk a folyó más részein is. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a harcsaállomány máshol is olyan bőséges-e, mint az első táborhelyünkön. Rövid megbeszélés után elhatároztuk, hogy új horgászhelyet keressünk a folyón. Feri motorcsónakkal, míg én autóval telepítettem át a felszerelésünket. Végül is nem igazán távolodtunk el messzire a régi táborhelytől, hisz kb. 7-8 km utazás után, váratlan akadályba ütköztünk. Egy hatalmas gát állta utunkat, megnehezítve rendkívüli módon a továbbhaladásunkat. A nem mindennapos látvány hatása alatt állva pillanatok alatt döntöttünk, és a gát tövében alakítottuk ki az új táborhelyünket.
Az új táborhely jellemzése
Sokáig nem győztünk betelni az új horgászhely közvetlen közelében található gát méreteivel. A monumentális, hatalmas beton építmény szinte beékelődött a folyóba. Abszolúte nem illett az őt körülölelő gyönyörű tájba, s mégis harmonikus egyensúlyt alkotott vele.
A radaros terepfelderítés is rendkívül változatos képet mutatott, igen egyenetlen volt a meder alja. Nagyméretű sziklák, törések, kisebb platók váltották egymást. Az átlagmélység kb. 4 m-es volt, csak kevés helyen tapasztaltunk ennél mélyebbet. E kivételek közé tartozott a gát előtti rész, ahol kiömlött a víz. Ezen a részen a sejtelmes örvénylés, a szinte mozdulatlan vízfelszín hatalmas mélységet rejtett. Mindössze csak egyszer merészkedtünk csónakkal a közelébe, de a 18-20 m-es mélység nagyon gyorsan elriasztott bennünket. Szinte kézzel tapintható volt a veszély, jobbnak láttuk máshol horgászni.
Az előzetes sejtéseink a halállománnyal kapcsolatban beigazolódtak, rengeteg hal tartózkodott a gát közvetlen közelébe. Mikor a gát tetejéről először letekintettünk a víz felszínére, alig akartunk hinni a szemünknek. A reggeli napsütésben több ezer ponty lebegett mozdulatlanul a víz tetején, szinte feketéllett az egész folyó tőlük. Alaposabb szemrevételezés után legnagyobb meglepetésünkre több harcsát is láttunk a pontyok közt. Minden jel arra mutatott, hogy a helyválasztás jónak bizonyult, újabb emlékezetes kalandok elé nézünk.
Csalihal fogás
Az Ebrói harcsázások során az egyik legnagyobb, szinte állandóan visszatérő problémánk a csalihal volt. Pedig alaposan, előre felkészültünk, s mégis gondokkal küzdöttünk. Az Ebró deltájából hozatott angolnák rendkívül fogósak voltak, állandó mozgásukkal folyamatosan magukra irányították a környéken ólálkodó harcsák figyelmét.
Az igazi probléma akkor kezdődött, mikor az angolnák szökésnek indultak. Naponta 5-6 darab mindig lelépett, s az összesen öt kiló mennyiségű csali angolnáink, bizony hamar elfogytak. A horgászat vége felé valóságos spórolási mánia lépett fel nálunk az angolnák miatt. Hihetetlen szívósságukat kihasználva volt olyan angolna is, mellyel három harcsát is fogtunk. Pedig már az első harcsánál is a gyomrából kellett kiráncigálni szegény angolnát, de mégis élt, és a vízbe helyezve azonnal fenék felé törekvő mozgással próbált menekülni.
A kényszer rávitt bennünket arra, hogy nappal, értékes órákat áldozzunk csalihalfogásra. Ez a mutatvány nem igazán jött össze, mindössze csak pár darab vörös szárnyú keszeget sikerült fognunk. Pedig láttunk kilósnál is nagyobb keszegeket. Sikertelenségünk fő okozói az Ebrói nyurga pontyok voltak! Minden vízbe jutatott etetőanyagot és csalit azonnal felhabzsoltak, esélye sem volt a keszegeknek arra, hogy a csali közelébe jussanak. Jól szórakoztunk a pontyok fárasztása közben, de csalihalaink csak minimális mértékben szaporodtak.
A bójás harcsázás
A rendkívüli módon eredményes úsztatásos harcsázás mellett, nagyon kíváncsiak voltunk az egyik speciális Ebrói módszerre, a bójás harcsázásra. Sok jót hallottunk erről a technikáról, a nagy harcsák döntő többségét ezzel fogták. Magában a módszer nem bonyolult, mindössze pár speciális alkotóelemet kell beszerezni hozzá.
A bójás harcsázó szerelék összeállítása
- Az első lépésben egy legalább 8-10 kg-os súlyt kell beszerezni (persze ez csak a folyóvízre igaz). Az Ebrón ez a feladat nagy szerencsémre Ferinek jutott. „Öröm” volt nézni, ahogy a negyven fokos hőségben órákon keresztül kutatott a megfelelő sziklák után, s hordta őket halomba.
- A bójás harcsázás három úszóra épül, ezek nélkül elképzelhetetlen a szerelék.
- Az első úszó a legnagyobb, ehhez rögzítjük egy kötél segítségével a 8-10 kg-os súlyt. A nagyméretű úszóhoz kell hozzákötni egy 4-5 méter hosszú, erős fonott zsinórral a középső úszót, mely kb. 80-100 gr-os. Ez a középső bója fogja megakadályozni azt, hogy a fonott zsinór lesüllyedjen, és a csalihal feltekerje rá magát.
- A középső bójához 25-ös, kb. 1 méter hosszúságú monofil zsinór és egy karabiner segítségével kell rögzíteni a csalihalat tartó 2-300 gr-os úszót. Kapás után, bevágáskor, ez a 25-ös zsinór könnyedén el fog szakadni, a szerelék leválik a bójás módszerről, s akadálytalanul elkezdhetjük a fárasztást.
- A bójás módszernek köszönhetően csalinkat bárhol fixen, lerögzítve kínálhatjuk fel. A csalihal nem tud gubancot okozni, még akár komolyabb, egy-két kilós halakkal is csalizhatunk.
