Vadvízi kalandok 22. rész - A nagy Buffalo Carp 2. epizód

Ha az első részben bemutatott eseményekre visszagondolok, akkor az egyik saját mondatom sokat elárul rólunk és az eddigi történésekről: „Nem vagyunk normálisak, hogy ilyen időben horgászunk!”. És valóban… Úgy érzem, hogy orvosi kezelésre még nincs szükségünk (bár az őrültek is pont így gondolkodnak :), de az tény, hogy a fanatizmus felső határait súroltuk… És milyen jól tettük, hiszen életünk legemlékezetesebb horgásznapjait élhettük meg! A java még hátra van, érdemes most is velünk tartani!

Folytassuk hát ott, ahol abbahagytuk! Két elképesztően változatos és sikeres horgásznap után (amelyek eseményeit az első részben újra átélhetik velünk az olvasók) még két igazán mozgalmas nap várt ránk.

3. nap

Az időjárás végre napról napra melegebb lett, de éjszakánként még mindig nagyon keményen fagyott. Jó döntés volt, hogy az éjszakai sátorban alvásról lemondtunk és minden éjszaka kis házikónkba visszatérve, némiképp regenerálódva vágtunk neki a következő napnak.

A kora reggeli időpontban -5 Celsius-fok fogadott minket a vízparton
Mindent dér borított
A merítőháló is összefagyott a pontybölcsővel
Ennél durvább tesztre nincs szükség! A Spro Team Feeder orsóim a kegyetlen időjárást és a nagy halakkal való küzdelmeket is kibírták…
… de maximálisan teljesítettek a Spro Team Feeder botok is. Bal oldalon már a 2014-ben forgalomba kerülő új változat pihen a bottartón

Sokan kérdezték tőlem, hogy milyen felszereléssel lehetett ezeket a hatalmas halakat kifogni, hogy nem törtek el a botok? Hogy bírták a kegyetlen időjárást? Nos, mint a képek és videofelvételek is bizonyítják, minden felszerelésem maximálisan helytállt és hibátlanul tette a dolgát. Két különböző botot használtam, az egyik a Spro Team Feeder Special 420XH, míg a másik a 2014-ben forgalomba kerülő Team Feederek új, holland változata volt. Köztudott, hogy a holland székhelyű SPRO horgászcikk gyártó és forgalmazó óriással való közös, sok-sok éve tartó munkakapcsolatunk eredményeként készülnek el a nevemmel fémjelzett horgászfelszerelések. Az ő gyártói hátterük és az én szakértelmem a garancia a megfizethető, garantáltan jó minőségre! A Team Feeder botok az elmúlt évben kerültek forgalomba, és bombasikerük minden várakozásunkat felülmúlta. Nem kevés bot érkezett több részletben, de ez is kevésnek bizonyult, hiszen ezek a botok ez év márciusától hiánycikknek számítanak. Hogyan tovább? A folyamatos fejlesztőmunka eredményeként a népszerű botcsalád megújul, sőt újabb kurrens méretekkel is bővül. Ráadásul két különböző minőségben kerülnek ez év második felétől (a beérkezés függvényében) majd forgalomba. A Team Feeder Special (amely most is kapható (volt)) helyébe lép a Team Feeder Carp Fighter botcsalád. Ezek az eddigi kalkulációk alapján változatlan áron kerülnek majd forgalomba. Ezzel párhuzamosan jelenik meg a Team Feeder Master Carp, amely egy magasabb minőségű pontyos feederbot családként lesz pozícionálva, de elérhető áron! További pontos részletek a botok beérkezése után…

Aki elolvasta mindezt, joggal merül fel benne a kérdés, hogy mi ez a „CRESTA” feliratú bot a képen? A Spro tulajdonosai felfigyeltek a Team Feeder Special botok rendkívüli fogyására, és nem akarnak ők sem kimaradni a „jóból”, ezért a saját hazájukban ilyen néven hozzák forgalomba a Team Feeder Special botcsaládot.

A Buffalo Carp csalogatóanyagok emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszerekből álltak össze
Ebből gyúrtunk gombócokat…
… majd óriás csúzlival lőttük be
A kosárba töltött keveréket Fluo Flavor Red Fruit aromával ízesítettem

A horgászat menetrendje minden nap azonos volt. A megérkezés után bekevertük a Buffalo-menüt és beetettünk. Az USA-ban nem kapható olyan speciális etetőanyag, amelyet kifejezetten e halfaj megfogásához fejlesztettek, így a horgászok hosszas kísérletezések után egy garantáltan élelmiszer minőségű keveréket állítottak össze. Alapja az „Oats”, azaz zabpehely. Ehhez kevertünk turmixolt és egész szemű csemegekukoricát, főtt magvakat (kukoricát, tigrismogyorót) és borjútápot, amely egy ánizsos ízesítésű, fehérjedús takarmány. Ebből elég nagy mennyiséget lőttünk be 30-60 percenként. Ezzel próbáltuk lekötni a környék harcsáit, miközben az etetés peremén nyugodtan horgászhattunk. A harcsák által keltett „zajra” biztosra veszem, hogy felfigyeltek a környék termetes halai is és egyre közelebb merészkedve ők sem akartak a finomságokból kimaradni. Amikor beúszott az etetésre néhány bivalyponty, mindig jelezte ezt a vízfelszín közeli fordulásuk, majd óriási csend lett. Minden mohó „apróság” eltakarodott onnan. No, ezeket a pillanatokat vártuk a legjobban, mert tudtuk, ha jó helyen van a csalink, akkor rövid időn belül kapásra lehet számítani. A kosárba töltött etetőanyagot Fluo Flavor Red Fruit aromával próbáltuk meg kiemelni, még figyelemfelkeltőbbé tenni, amely többször is bizonyított!

István bojlis végszereléke
Az ólomra Ő is minden esetben etetőanyagot nyomott
Majd türelmesen várt

István a második napon új, még akadósabb terepre költözött, de ekkor egész nap kapás nélkül megúszta, majd a következő napon varázsütésre megjelentek nála is a halak. Leküzdve óvatosságukat, kimerészkedtek az ágak-bogak sűrűjéből az etetési területre. Ennek eredményeként egy 17,14 kg-os buffalóval nyitotta a napot.

Szinte minden halunkat Fluo Ananász pellet csalival vagy olyan csalikombinációval fogtuk, amelyen rajta volt. István mai első hala is ezt választotta
Ez a gyönyörűség 17,14 kg-ot nyomott

A legeredményesebb csali toronymagasan a Haldorádó Oldódó Fluo Lebegő Pellet - Édes Ananász volt. Önállóan vagy más csalikkal (pl. tigrismogyoróval) kombinálva verhetetlennek bizonyult. Ott virított minden hal szájában :) Persze ez nemcsak a Buffalónak, hanem minden más halnak is tetszett, így a kék harcsa is (sajnos) szívesen fogyasztotta...

A harcsák is imádták ezt a csalit, miközben még lenyelni sem tudta az előző falatot, a kishal farka ott kandikál a szájában
A harcsák mérete is egyre nagyobb lett, nem volt ritka a 3-4 kilós példány sem. A nagy hasán látszódik, hogy bezabált a torkos jószág

Az idő múlása, a késő délután nekünk dolgozott. Már hosszú ideje csend volt, a harcsák is békén hagytak… ami azt sejtette, hogy termetesebb hal(ak) van(nak) a közelben. Sejtésem beigazolódott és egy határozott botgörbítős kapás után megállt a bot a kezemben, majd felsírt az orsóm. Tudtam, hogy újabb óriás akadt a horgomra. Szerencsés fárasztást követően ismét egy hatalmas Buffalo Carpnak örülhettünk. A későbbi mérlegelés során kiderült, hogy alig maradt el a 20 kilótól, a pontos súlya 19,62 kg volt! Örömöm leírhatatlan volt!

A legizgalmasabb pillanat, amikor már csak egy karnyújtásnyira van álmaink hala
Egy újabb óriást sikerült szákba terelni
Alig marad el a 20 kilótól
Ezen a képen jól látszódik, hogy milyen vaskos, széles halról van szó
Hibátlan, gyönyörű példány
Viszlát, Barátom!

A nap igazán nagy durranása, vagy inkább fogása azonban még hátra volt! István hala tette fel a koronát erre a napra. Gyakorlott mozdulatokkal, de a helyszín nehézségből adódóan kissé erőszakosabban bánt a megakasztott hallal, amely szerencséjére nem a víz alatti erdő sűrűjébe, hanem a nyílt víz felé menekült. Amikor felbukkant a part előtt az óriási haltest, majd végre sikerült megszákolnom, láttam, hogy ez bizony nagyon nagy hal! Ráadásul kéttónusú, azaz a hal első harmada sötétebb volt, mint a középső és hátsó része, amely az igazán öreg példányok egyik jellemzője. A mérleg nem hazudott és ezt igazolta vissza: a hal 21,46 kg-ot nyomott! Ez nemcsak a túra legnagyobb hala lett, hanem egyben István új egyéni rekordja is. Nem csoda, hogy fülig ért az ő szája is :)

A túra legnagyobb hala…
… 21,46 kg, amely egyben István új egyéni rekordja is!
Igazán mozgalmas és eredményes napot tudhattunk magunk mögött

Lassan besötétedett, amely mindig magával hozta az egyre hidegebb, egyre hűvösebb levegőt is, amely arra sarkallt minket, hogy a horgászatott befejezve nyugovóra térjünk. A legeredményesebb napot tudhattuk magunk mögött, hiszen a harmadik napon 3 Buffalót sikerült kifogni!

4. nap

Elérkezett az utolsó horgásznap. Fájó szívvel vettem tudomásul, hogy a nap végén már össze kell pakolnunk és búcsúznunk kell a Lake Fork víztározótól. Kesergés helyett persze egyből a tettek mezejére léptünk: beetettünk, majd megkezdtük a horgászatot. Előtte azonban én helyet változtattam. Pontosabban a három napja etetett helyemet nem hagytam el, csak másik szögből, Istvánhoz kicsit közelebb kerülve dobtam rá. Mindez azért történt, mert volt egy kellemetlen akadó, amelyet fárasztás során több halam is megtalált, és ezek menthetetlenül megtéptek. Ezt szerettem volna a helyváltoztatással elkerülni.

Az utolsó nap új helyre költöztem, de ugyanazt a helyet dobáltam (csak más szögből), amelyet 3 napon keresztül etettem. István itt éppen azt magyarázza, hogy ő merre akadt már le, merre nem szabad dobni

Igazán kellemes meglepetés volt számomra, hogy a délelőtti semmittevés helyett határozott kapásra vághattam be 11 óra körül. Erős, nagy hal volt, amely azonban egy újabb akadóban végezte… Baromi mérges voltam, de egyben tehetetlen is. Dúltam-fúltam a méregtől és még mindig az előző fárasztás hatása alatt voltam, amikor alig egy órán belül újabb határozott kapás érkezett. Nem tudtam eldönteni, hogy engedjem vagy húzzam, melyik a jó megoldás? Végül a felszerelés maximális terhelése mellett húztam tiszta erőből a halat. Később visszanézve a felvételeket magam is meghökkentem az extrém módon görbülő bot látványától… de bírta! Ennek ellenére újfent éreztem, ahogy pattog a 30-as monofil főzsinór a víz alatti fák sűrűjében… talán lélekben már fel is adtam, amikor a hal irányt váltott és a nyílt víz felé vette útját. Tudtam, hogy ez már az enyém lesz! És így lett! De az igazi meglepetés még hátra volt, ugyanis az óriási Buffalo helyett egy termetes vadponty bukkant fel a parti sekély vízben. Nem tudom, hogy melyikünk lepődött meg jobban, de az biztos, hogy örömmel fogadtuk, majd engedtük vissza éltető elemébe. A súlya 14,3 kg volt.

Az utolsó napra maradt egy újabb kedves vendég, aki közelebbről szerette volna megismerni az új Team Feeder botot
Soha nem látott még horgot, de talán még embert sem!
Ereje teljében lévő nyurgaponty, amely 14,3 kg-ot nyomott

Amilyen hirtelen felpörögtek az események, éppoly gyorsan alábbhagyott a halak aktivitása. Végre jó idő volt, de az erős szél miatt hiába égetett a nap, elkélt pulóver. Az utolsó napra kijött rajtunk a fáradtság és legszívesebben aludtam volna egyet délután. István is az álommanók kergetésével volt elfoglalva, amikor végre megszólalt a kapásjelzője. Egy szűk 17 kilós „baby” Buffalót terelt szákba, majd rövid időn belül még egy hasonló méretűt. Érdekes módon a legjobbnak ítélt késő délutáni, naplemente előtti időszak most süket maradt. Egyetlen kapásunk sem volt.

Az utolsó nap kiütött minket a fáradtság…
Mielőtt bárki azt hinné, hogy itt 10 kilósnak születik minden hal, íme, a bizonyíték, hogy él(t) itt kisebb is, de azt ne kérdezzétek, hogy milyen faj

Természetesen egyáltalán nem voltunk elégedetlenek és olyan élményekkel gazdagodva pakoltunk a sötét éjszakában, amelyre amíg élünk, biztosan emlékezni fogunk! Összesen 8 db Buffalo Carpot fogtunk, ebből 3 db volt 20 kg felett!

István az utolsó nap kettő szép Buffalót fogott
A nyerő csali
A búcsúhal
A természet ilyen szép látvánnyal ajándékozott meg minket az utolsó horgásznap délutánján

Ötöt fogott István és hármat fogtam én, illetve partra segítettem még egy pontyot. Mindketten megfogtuk eddig horgászpályafutásunk legnagyobb békés halait, és végre a harmadik évben megfogtuk azt a halat, amelyért oly sokat dolgoztunk, oly sokat küzdöttünk. A mi kitartásunk és elszántságunk a példa arra, hogy nincs lehetetlen!!!

Írta: Döme Gábor
Fotó, videó: Takács Péter

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: