Tesztelünk és karbantartunk 2. rész - Mitchell 300 X

Tesztelünk és karbantartunk 2. rész - Mitchell 300 X

Orsók karbantartásával foglalkozó téli cikksorozatunk második részében ismét egy Mitchell pergetőorsó került csavarhúzó- és lencsevégre, múlt heti márkatársához képest azonban sok eltérést és kevés hasonlóságot fogunk felfedezni a szerkezeti felépítésében. Remélhetőleg tudok mutatni egy-két újabb szerelési fogást is, barkácsoló kedvű horgásztársaink tehát most sem hiába néznek be a Haldorádó műhelyébe!

Az orsó beküldőjének személye találós kérdés lesz. Hogy ne legyen túl nehéz a feladvány, segítek egy kicsit: ez itt az ő sapkája :-)

Gondolom, rendszeres fórumlátogatóinknak nem kell bemutatnom „Öreg” törzstagunkat. Neki köszönhetjük e heti tesztünk alanyát. Bevezetésként át is adom neki a szót, hadd meséljen ő orsója eddigi pályafutásáról:

Van egy Mitchell 300X orsóm, amit kerek 5 évig nyúztam. Soha nem volt rajta más, kizárólag fonott zsinór. Megjárta Amerikát, a Duna-deltát és minden valamirevaló magyar vizet. Ezzel az orsóval szinte mindent fogtam pergetve (feketesügér kivételével): steelhead, lazac (sajnos nem királylazac), harcsa, csuka, süllő, balin, sügér, pisztráng, jász, márna, vörösszárnyú keszeg, garda… és minden egyéb, ami pergetve fogható az itthoni vizekben, de most nem jutott eszembe. Halas fotóm sajnos kevés van e fogások illusztrálására, olyan meg végképp nincs, amin az orsó is látszana. Nem nagyon viszek gépet horgászni, nem vagyok valami nagy fotós :-(. A deltában is inkább „szép” képeket készítettem, mint halasokat.

Hajnali pára - deltai hangulat
A Snoqualmie vízesés alatt valóban én állok egy kövön ezzel az orsóval, de ezt el kell hinni :-)

A Mitchell idén lett volna 6 éves, de úgy ment nyugdíjba, hogy minden porcikája működik. Tavaly egy 8-as harcsa fárasztása közben „beállt” a rotorja, amit egy mozdulattal sikerült kimozdítanom ebből a helyzetből. Többé nem fordult elő vele semmi hasonló malőr, de talán tanulságos lehet mindenki számára, ha sikerül kideríteni az okát. Rendszeresen karbantartom valamennyi cuccomat, tehát nem csoda, hogy eddig kibírta. Szeretném „benevezni” az orsótesztek közé, mivel a kopások és egyéb természetes elhasználódások nyomait szépen mutatná. Talán ez lenne az egyetlen olyan orsó a kínálatban, ami 5 évig semmi mást nem csinált, csak műcsalit vontatott, kizárólag fonott zsinórral.

A kezemben tartott harcsa volt az orsó utolsó hala, ez lapította ki a dobon lévő kristály madzagot

Köszönjük a mesét és a képeket örökifjú „Öreg” barátunknak, és egyúttal át is térünk a téma kevésbé halszagú aspektusaira.

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy piacra kerülésekor erről az orsóról is készült egy bemutató gyorsteszt Mitchell 300 X gyorsteszt, amelynek tükrében talán még érdekesebb lesz belenézni egy öt éven keresztül használt példányba.

A kezemben tartott orsó kicsit surrogós hangú, érződik a járásán, hogy már ráférne egy kis kenés. Kapjuk is szét gyorsan!

A hajtókar csavarmenettel kapcsolódik a meghajtó tengelyhez, hátrafelé hajtva egyszerűen le lehet tekerni. Tökéletes megoldás, teljesen kiküszöböli a hajtókar és tányérkerék közötti holtjátékot
Szokatlan, de nagyon praktikus: a hajtóműház fedele a hajtókar letekerése után máris leszerelhető, anélkül, hogy a rotort le kellene venni. Így a hajtómű kisebb tisztítását és kenését azok is könnyen elvégezhetik házilag, akik egyébként visszariadnak az orsó teljes szétszerelésétől
A tányérkerék kiemelése után láthatóvá válik a hajtómű többi része (a képsorozat már a karbantartás után készült, a kitisztított és újrazsírozott orsóról)
A dobot alátámasztó fogaskerék általában könnyen lehúzható a tengelyről. Akkor sem kell megijedni, ha a műanyag alátét egy kicsit szorosan jár. Egy erélyes, határozott mozdulattal le kell annak jönnie!
A rotorrögzítő anya biztosítását nagyon ötletesen oldották meg. A kis csavar a közbeiktatott, hatszögletes nyílású alátétet szorítja le, így bármilyen pozícióban fixálható az anya
Az anya jobbmenetes, 11-es kulcs való rá
Figyeljünk a rotor leemelésekor, mert ezek az alátétek feltapadhatnak a csésze belsejére, majd leeshetnek, összekeveredhetnek
A csapágyrögzítő lemez leszerelése előtt akasszuk ki a visszaforgásgátló átváltó rugóját. Összeszerelni úgy a legkönnyebb, hogy előbb beakasztjuk a rugót lyukba, majd azzal együtt illesztjük vissza a lemezt a helyére
Az egyes alátétek sorrendjét célszerű feljegyezni, vagy eleve megfelelő sorrendbe kell pakolni őket, mert találomra összerakva kicsi annak a valószínűsége, hogy pont jó legyen :-) A robbantott rajz gyakran segít, de ilyen sok hasonló alkatrész esetén nem mindig lehet kiigazodni az apró ábra részletein
A visszaforgásgátló tüzetes átvizsgálása során semmi olyan rendellenességet nem tapasztaltam, ami az orsó gazdája által említett rotor „beállást” magyarázta volna. Összerakott állapotban is hibátlanul működött, és még egy kemény fárasztást imitáló feszegetéssel sem sikerült megszorulást kiprovokálnom
A görgőpályák felszíne ép, bemaródásnak, felverődésnek nincs jele
A csiga nyitott csapágya, már tisztítás és zsírozás után
Ez a csavar rögzíti a dobtengelyt. Az állandó mozgás hatására idővel kilazulhat, amint jelen esetben ezt tapasztalhattuk is. Karbantartás alkalmával akkor is ellenőrizzük, ha egyébként nem akarjuk teljesen szétszedni az orsót!
A csavar kiemelése után könnyen kihúzható a tengely
A hátsó borítás eltávolítása után tudjuk megbontani a dobemelő szerkezetet
A dobemelő vezetőrúdjai a végükre préselt recézés révén szorosan illeszkednek a házban. Fogóval óvatosan megfogva kitolhatók a helyükről, de vigyázzunk, hogy ne sértsük meg a rudak sima felületét!
A dobemelő csigatengely mindkét vége bronzpersellyel van csapágyazva. Jó kenés esetén ez hosszú életű megoldás, az alkatrészeken elhasználódásnak nem volt jele
A fedélen már csak nyomokban látszik a 300X felirat, ebből is kitűnik, hogy sokat volt kézben az orsó
A nagyméretű tányérkerék fogain a kopásnak csak egészen minimális jelei fedezhetők fel. A fogak érintkező felületei épek és simák, éleik egyáltalán nincsenek elvékonyodva

Összességében azt lehet mondani, hogy Öreg Mitchell-je meglepően jól állta az eltelt évek alatt kapott nyüstölést. Kicsit lityeg-lötyög ugyan, de emlékeim szerint a 300X újkorában sem volt a pontos illesztések bajnoka. Felfelé tartott dobbal hajtva érezhető a dobemelő csigán futó köröm kattogása, ingerküszöb kérdése, hogy ez kit mennyire zavar (vastagabb zsírozással elég jól lehetne maszkírozni, a könnyű futás feláldozása árán). Gazdája elárulta az elején, hogy nyugdíjba küldi kiszolgált orsóját, de korához és használtsági fokához képest semmi különösebb baj nincs a szerkezettel, ma is vállalható és használható.

További részletek a filmben!

Írta: Benyhe János
Fotó: Michnay Gusztáv, Benyhe János
Videó: Takács Péter

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.