A balin egy jól alkalmazkodó, precíz, okos, nyílt vízi ragadozó. Szinte mindenféle kisebb-nagyobb vízterületen megtalálható, meglehetősen jó állománnyal bírnak álló- és folyóvizeink egyaránt. Nyáron magányosan vadászik, elképesztő sebességgel rohanja le a gyanútlan küszöket, míg ősszel falkában jár, fajtársaival cserkészi be a kishal rajokat. A kihívásokat kedvelő, már nem éppen kezdő pergetőknek is óriási élményt nyújthat egy-egy öregebb, kiokosodott fenekeszeg becserkészése. Nyolc évvel ezelőtt, amikor még csak ismerkedtem a pergetés fogalmával, pont egy ilyen fogással lettem gazdagabb egy hideg, decemberi napon. Mondhatni, ezzel kezdődött megszállott pergetővé válásom…
Kezdetben három, különböző jellegű vízterületen gyakoroltam a pergetést: egy csatornán, egy relatíve sekély, iszapos egyesületi tavon és egy kavicsbányán. Kézenfekvő, hogy elsődleges célpontjaim a csukák voltak, majd ahogy apránként gyűjtögettem a tapasztalatokat, úgy éreztem egyre nagyobb késztetést, hogy fogjak néhányat ezekből a ravasz fenevadakból is. Rendelkeztem némi tapasztalattal, ami a csalihalas horgászatot illeti, azonban a balinra irányuló céltudatos pergetés merőben más téma. Adódott néhány alkalom, amikor a szinte teljesen áttetsző vízben megfigyelhettem őket akár vadászat közben is. Roppant izgalmas volt látni a halak viselkedését természetes környezetükben. A balinok többsége a part menti régióban, a hínárfoltok szélén cirkált oda-vissza, mintha lenne egy útvonaluk, amit bejárnak bizonyos időközönként. Többségük szinte teljes nyugodtságot mutatott - még a küszök közvetlen közelében is -, mintha nem is rájuk vadászna, majd egy szempillantás alatt felgyorsult és közéjük rontott, aminek végkifejlete rendszerint egy felszínen „robbanó” rablás volt. Nagyon dinamikus, hirtelen kirohanásokat produkáltak még a fiatal, kiló körüli egyedek is. Ilyen események láttán beigazolódni látszik a tény, a balinoknak valóban nem lehet elég gyorsan tekerni a műcsalit, még akkor sem, ha egy nagy áttételű, gyors orsóval horgászunk.
Ha fényváltáskor vagy nappal horgászom balinra, szinte mindig gyorsan húzom a csalit. Természetesen szoktam variálni a tempót és a ritmust, viszont a legtöbb balinomat a klasszikus, gyorsan vezetett wobblernek köszönhetem. Finompergető cuccal a kisebb nimfák, tviszterek és gumihalak szintén jól teljesítenek. Fontosnak tartom a szín és méret megválasztását is, azonban a kapást kiváltó kulcsinger az a sebesség. Az igazat megvallva konkrét nyerő típus, úgymond „tuti csali” nincs, számomra a siker az együtemű, gyors csalivezetésben rejlik. Sokat kísérletezem, mindig cserélgetem a csalikat. Tiszta, átlátszó vízben főleg a természetes színeket erőltetem igazán, mégis vannak kivételek, amikor még ilyen körülmények között is a rikító, figyelemfelkeltő darabok adnak csupán halat.
Előkét (fluorocarbon vagy bármi más) ugyancsak nem használok, mint azt már korábban írtam egy témába vágó írásomban. Direktbe kötöm a kapcsot a (fonott) főzsinórra, és ennyi az egész. Botból sokféle jó lehet, csalitól függően, ami a dobósúlyt és karaktert illeti, light változattól a medium-heavy botokig.
Tapasztalatom szerint jó látási viszonyok között, napsütéses időben nemcsak a jelenlétünk (ha a hal lát minket), de a vízre vetődő árnyékunk is zavaró lehet a halak számára. Kisebb vizeken - például egy csatornán - a parti növényzet takarásából szórom a vizet, igyekszem minél óvatosabban és csendben közlekedni, hiszen a halak könnyen gyanút foghatnak, és akkor oda a siker.
A tempósan húzott csalik fényváltáskor és napközben egyaránt jól működnek, éjszaka viszont nem, mert halunk csak kevésbé vagy egyáltalán nem hagyatkozhat látására a préda beazonosításának céljából. Meggyőződésem, hogy ilyenkor inkább a vízben leadott rezonancia számít, amit csalink kifejt a vízben. A csali lehet egy erősen verető, kétrészes wobbler, de akár egy csörgős, egyrészes falat is felkeltheti a halak érdeklődését. Éjszakai balinpergetés során - a nappali tempóval ellentétben - kifejezetten lassan vagy közepes sebességgel húzom a műcsalikat.
A helyes csali és technika alkalmazása mellett fontosnak tartom a helyszín kiválasztását is, ugyanis hiába szórjuk rendületlenül a pályát sötétben, ha egy kósza balin sem tartózkodik a környéken. Elsősorban napközben szoktam felkeresni az éjszaka meghorgászni kívánt területet egy rövid megfigyelés céljából. Ennek egyik oka, hogy tudjam, van-e elég sneci a pályán, hogy ott tartózkodjanak éjjel a balinok - esetleg más ragadozó halak is -, a másik pedig a tereptárgyak, akadók, esetleg hínár vagy egyéb vízinövény elhelyezkedése a vízben. Rendkívül bosszantó tud lenni éjszaka, ha elakadunk valamibe, esetleg egy hínárfoltba húzzuk csalinkat a rablásoktól hangos vízben, ahol szinte már érezzük a halat a pályán. Nekünk, horgászoknak is kellemetlen, és az óvatos halakat is elriaszthatjuk egy-egy hasonló szituációval a környékről.
A kivétel erősíti a szabályt. Minden évben akad néhány meglepetés balin, ami nem épp céltudatos pergetéssel esik áldozatul. Ilyen az, ha például csukára horgászom drótelőkével, napsütéses időben, kristálytiszta vízben, tehát relatíve jók a látási viszonyok, de mégis egy balin rohamozza meg a körforgót. Néha a fordítottja is igaz, izomból tépem a balinoknak szánt csalit, viszont egy csuka rohanja le azt. Az ilyen fogásoknak különösen örülök, hiszen a nem várt halak mindig színesebbé teszik az horgászatot és persze magát az élményt is. Többször is előfordult már, hogy a látott balint sikerült becsapnom. A legtöbbször túldobok a halon és úgy húzom a csalit, hogy az pár méter után beérjen a látószögébe, de történt már olyan is, hogy előttem úszó hal szája elé pottyantottam be a csalit, szinte biztos voltam benne, hogy megijed és kereket old, azonban egy szempillantás alatt karikába görnyedt a pálca és hangos fröccsenéssel vetette rá magát az épphogy vizet érő műcsalira. Az ilyen reakciót nem tudom mire vélni, meggyőződésem szerint puszta zsákmányolási ösztön vagy agresszió.
A fentebb leírtak csupán saját tapasztalatok, megélt élmények alapján összerakott darabkák, nem pedig szentírás. Így próbálok útmutatóval szolgálni azok számára, akik szeretnének elindulni a balinpergetés rögös útján, azon belül is az állóvízi, rafinált őnök becserkészésében óhajtják örömüket lelni. A rengeteg vízparton töltött idő, megannyi kudarc és kitartás idővel meghozza majd gyümölcsét.
Görbüljön mindenkinek!
Írta: Bottyán Marián
Fotók: Bottyán Marián
