Gumihalas tapasztalatok - ezt hogyan is húzzuk?

Van, azaz már csak volt(!) egy műcsali, amivel lényegesebben kevesebbet horgásztam, mint a többivel. A gumihalról van szó. Lényegében magam sem érte(tte)m szkeptikusságomat, hisz nem egyszer fogtam már halat a nagyobb méretű gumikkal, és rá kellett volna jönnöm, be kellett volna látnom, hogy még a retúr méretű ragadozók is odacsapnak a felkínált és helyesen vezetett műhalnak. Azonban egész egyszerűen "mániákusan" ragaszkodtam a saját, addig - vagy eddig - jól bevált csalijaimhoz. Na de kérem, hogyan is kell húzni a gumihalakat? Ez itt a kérdés! Kezdő gumihalazók, vagy a témával csak most ismerkedők, tartsanak velem!

Volt ugye pár esetem, évente egy-kettő mindig, amikor a "süket" éjjeleken, hajnalokon, őszi időkben nem vezetett eredményre más, csak a nap végén, "kínból" felhurkolt gumihal. Azonban ezeket az eseteket valamiért mindig elfelejtettem, és hogy, hogy nem, ha csak gumihalazni mentem, halat fognom nem sikerült. Az "áttörés" - ami a tulajdonképpeni hit, a gumihalban való hit megszületése volt - tavaly jött, egészen pontosan a téli időkben. Az idei február, majd a mostani ősz csak megerősítette bennem és horgászcimboráimban a dolgot.

Lényegében egyszerűnek tűnik gumihallal horgászni. Ha nincsen készre szerelve (kivéve a Storm!), belenyomsz egy fejet, aztán bedobod, kitekered és kész. Vagy fogsz, vagy nem. Na, így nem szabad hozzáállni! A titok a vezetésben rejlik, ki hitte volna?

Csuka a horgon...
...és a fejét rázza...

Talán az eredményesség alapvető feltétele az, hogy a megfelelő nagyságú ólomfejjel ellátott horgot válasszuk. Ezt baromi nehéz elsőre "kiszúrni". Itt jegyezném meg, hogy legnagyobb valószínűséggel, azért nem ment nekem a gumihalazás régebben, mert a kivételes esetektől eltekintve nem éreztem rá, hogy mekkora fejjel szereljem a kütyüt. Persze, ez csak feltételezés, azonban ez a kijelentésem már megállja helyét a realitások talaján is. Támpont lehet, hogy állóvízen, 8-9 centis testhez, körülbelül kettes, maximum hármas vízmélységig nagyon eltalált a 4 grammos, de inkább a hármas, három és feles fejméret. Horgunk meg akkora legyen, hogy körülbelül a test első harmada után kandikáljon ki. Azonban a test felén ne "lógjon" túl semmi esetre sem, mert megfojtja a gumicsoda mozgását! Folyóvízi tipp: 8-9 centis méret mellett, kifejezetten lassú áramlásra, akadómentes, jó hármas, négyes vízre kell az 5-8 grammos fej a jó. Legalábbis a Körösökön...

Gumihalak. Nálunk az előny, ha lágy az anyag!

A vezetés mikéntje. Hm. Jó kérdés... Zsolt cimborámnak köszönhetem idei eredményességemet. Ő volt az, aki október legelején megmutatta, hogyan is kell idén őszön vezetni a gumit. Jó lecke volt. Főleg, hogy azon a napon, és a következőn is - bár akkor nem a saját hibámból - kopasz maradtam. Eddig úgy húztam, húztuk a gumit - és azért fogtunk is -, mint a twistert, az "egyszerűsített" vezetéssel. Leengedem fenékre, aztán onnan emelem meg, jó méternyit, vagy csak felet, és kitartva süllyesztem alá, majd újfent emelés, kitartva süllyesztés, amíg csak a gumihal elém nem ért. Azonban a gumihalat - a csukák nem kis bánatára, teszem hozzá gyorsan - lehet ám húzni ingerlően, nagyon lassan, vízközt is! Ehhez kell a könnyű fej, és a nagy felületű test.

A jó érzéssel kiválasztott együttes mire képes, néhány példa:
1. tízcentis sügér, amelyik - bár nem kapta be, hisz az egyrészt valóban abszurd, másrészt mégiscsak durva lett volna - a víztetőn lifegtetett Mann’somra fordult rá a mélyből;
2. az a harminc centis csuka, amelyik torokra vette ugyanezt a gumihalat egy héttel később már vízközt, magam előtt húzva;
3.esetleg az a húszcentis (szintén csuka), amelyik megpecsételte a már leírt gumihalam sorsát, miszerint derékon kapva a csalit, kivételéig hentes módra ledarálta azt. Béke a szilikonra...

Itt, ezekben - és a későbbi! - esetekben el lett találva a fejméret. Ez a titka az eredményes gumihalazásnak, a halméret már szerencse, ami a közelében van, az úgyis bekapja. Kicsi fejjel rém lassan húzható, oltári jól mozog, és trükköznünk sem kell.

A bedobás után picit süllyesztve (mondjuk itt a vízmélység, dominál, hogy mikor és meddig), nagyon lassan, körülbelül kilenc, tíz óra felé mutató botállás mellett vezetjük (vízszintes állástól alig magasabbra emelve a nyelet). Kettő és fél-három hajtókar fordulat után álljunk meg, feszes zsineg mellett (a helyes kontaktus!), ami azt a célt szolgálja, hogy a picit megsüllyesztett gumi, az addig tartott szintről lejjebb (ugye a süllyesztés) és feljebb (a következő mozdulat, az emelés) is megkeresse nekünk a halat. Természetesen süllyesztésnél lejjebb engedhető a botspicc, és ugyanígy emelésnél följebb tornázható.

A csuka érdekes módon nálam és cimboráimnál egyaránt lomha "bummal", esetleg "bu-bummal" jelentkezik, eltekintve a kisebb, méret alatti példányoktól, melyek testtömegüket meghazudtoló módon rögtön, már rávágásnál nyekkentik a féket. Hogy ez miért van, nem igazán tudom, persze sejtéseim vannak, de ugye ezek csak sejtések...

Gumihallal a csuka - ősz van, egyesek szerint a leginkább csukázásra való idő - ott fogható meg, kereshető eredményesen, ahol azt megtehetnénk, mondjuk támolygóval, körforgóval, twisterrel, wobblerrel is. Gyakorlatilag a csukás helyek bármelyikén!

És a süllő? Hát, azt kérem, sajnos nagyon meg kell ilyenkor keresni... Ekkor - késő ősszel - már a kellő helyismeret sem mindig elég. Állóvízen - folyón is, de ott inkább később, decembertől, januártól - a süllő kisebb-nagyobb bandákba verődik, és a relatíve mély szakaszokon lebzsel. Azonban nem egy helyben áll a csapat, hanem mozog, vonul - ahol egyik nap még jól fogunk -, ott másnap már lehet, hogy egy ütésünk sem lesz. Igen, a süllő másképp vág oda, vagyis a süllő odavág! Bizony, a hal koppint rendesen, még az is megesik, hogy "sorozza" a gumit, mint az apró balin a nagyobb wobblert nyáridőben. Az ebfogúak keményen rányúlnak, szó szerint "koppannak" a gumihalon. Néha mi is, ha túl kicsi volt a horgunk, vagy, ha a süllő volt túl kicsi, netán kellően étvágytalan passzban találtuk, avagy a legrosszabb, és a leginkább jellemző hiba: ha túl gyors volt a csalivezetés. Hisz ilyenkor a gumihal, bár ingerlően mozog, túl gyors a süllőnek: lustán ráfordulna, csattan is a foga egyszer, kétszer (nekünk meg a botspiccünk koppan egyet-egyet), de a változatlan sebességgel (relatív gyorsasággal) tovaúszó gumihal eloszlatja a vacsora illúzióját ragadozónkban. A "trükk": ilyenkor az, hogy a szokásosnál magasabbra tartott bottal megpróbáljuk lassabban húzni a gumihalat, folyamatosan, és csak néha-néha megállítva. A feltételezett, esetleg jól ismert törésnél - lehetőleg párhuzamosan avval - kell vezetni, fenék fölött 30-60 centivel (saccoltam, szóval elég mélyen, de úgy, hogy ne akadjon), és ekkor jobban megfoghatóak lesznek az ebfogú jószágok.

De szép látvány is a szépen hajló, és nagyokat bólintó bot a késő őszi estéken... vagy a magunk előtt meghúzott gumihal, ahogyan extrém metamorfózissal alakul át egyik pillanatról a másikra, egy ívben megfeszülő csukatestté, hogy a következő pillanatban már érezzük is a húzást...

Süllő, gumihallal a szájában. Jó párosítás!

Hát a sügér? Vagy a balin? Azok nem foghatóak gumihallal? A válasz igen. Azonban nekem mindezidáig nem sikerült összehoznom sem egy szép sügit (leszámítva a Storm akcióit), sem pedig egy gumihalas balint. Amit viszont láttam: téli balin, jó tíz centis gumihalon rajtavesztve, és néhány szép, 30-40 dekás sügér, meg persze néhány, kiemelés előtt lefordulva. Az a legnagyobb gond a sügivel, hogy a 8-10 centis halnak hiába vág oda, ha egyszer a horgos rész nem fér bele sehogyan sem a szájába... A balin már hálásabb hal: ha megakadt, akkor az horgon is marad kiemelésig. Aztán meg akár vissza is engedhetjük.

Normál méretű gumihal, és ami megfogta. Ha ekkora nyúl oda, sajnos nem mindig akad meg...

Összefoglalva a lényeget: gumihallal ne úgy akarjunk horgászni, mint twisterrel, mert más technikát követel. Először is keressünk olyan méretű, megfelelő nagyságú horoggal ellátott fejet, hogy maximum a kellően lágy test feléig érjen a horog, és, hogy magunk előtt lassan meghúzva, amikor már gyönyörű farok remegő, testbillegető mozgást produkál, ne süllyedjen kőként a mélybe. Minél lassabban tudjuk húzni, annál jobb! Vezetésnél, a csali tulajdonképpeni akciójánál pedig igenis törekedni kell a folyamatos, - csak néha belejátszott! - lassú, egyenletes húzásra! Könnyű fejet választva a vízoszlop középső és felső régiója remekül megszűrhető csukailag, ha pedig süllő a célpont, vagy mélyebb a víz, akkor némileg nehezebb ólomfejes horgot választva megfogható a fenéken lődörgő süllő is.

Sok kitartást, eredményes próbálkozásokat kívánok horgásztársaimnak!

Általában mélyre veszik, ha jól megvezetjük csalinkat. Kell az érfogó!
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: