Manapság szinte minden horgász a parttól távoli horgászatot részesíti előnyben. Mindenki száz méter fölötti vagy hasonló távolságba akarja bevetni a végszerelékét, mert mindenki hisz benne, hogy csak onnan lehet jó zsákmányra szert tenni. Én is így horgászom számtalan alkalommal, mert a fogások azt bizonyítják, hogy ez a célszerű, hiszen több nagytestű hal kerül így a horogra. De...!
De a gyanakvó halak napközben behúzódnak a mederbe, aztán az éj közeledtével közelebb merészkednek. Fényes nappal akkor nem lehet halat fogni partközelben? Bizony lehet, méghozzá igen sokfélét! Ennek jártam utána: milyen halfajok lakhatják napközben a partszéli részeket, milyen fogásokra lehet számítani közvetlen a lábunk alól?
Amióta birtokomba kerültek ezek az Envy feederbotok, azóta nagyon sokat horgászom velük. Minden helyzetben kipróbálom őket a lehetőségeimhez mérten. Azt figyeltem meg, hogy sokkal több halat fogok, mint a körülöttem horgászók. Ez lehet, hogy nagyképűen hangzik, de tényleg így van. Én a végletek embere vagyok. Ha valamit csinálok, akkor azt nagyon csinálom. Nagyon el tudok veszni a részletekben. Mindig a maximumra törekszem, persze a saját korlátaimon belül. Olyan vagyok, mint a kisfiam. Feri fiam abban a korban van, hogy mindenre kíváncsi, minden érdekli és a „miért?” kérdés naponta kb. ezerszer hangzik el otthon. Sokat lehet tanulni a gyerekektől. Horgászat közben rám ragadt a „miért?” kérdőszó! Folyamatosan ez járt az eszemben, kérdések százai… Miért ez a horog működik keszeghorgászatnál, miért a másik pontyhorgászatnál? Miért ez a kosár jó etetésre? Miért a kicsi kosár a jó, ha finnyásan esznek a halak? Miért használnak a versenyhorgászok „gyors” nyelű merítőhálót? Miért jelzi gyorsabban a kapást a fonott főzsinór? Miért fog az egyik horgász száz halat, míg a másik csak meredten bámulja a bot végét? Stb.
Minden szabadidőmet a horgászatnak szentelem!
Örülök az ilyen fogásoknak is, de 10-12 db „teszkós” hal után vagy felteszek egy nagyobb csalit és várom a nagyobb halakat, vagy elkezdek kísérletezni ilyen-olyan dolgokkal. Most éppen kísérleteztem… De ne szaladjunk ennyire előre! Engedjetek meg néhány szót az előzményekről!
A nyári szünet miatt a kisfiamat minden héten legalább egyszer magammal vittem horgászni, bár olyan hét is volt, hogy háromszor is kijutottunk. Nagyon szeret kint lenni a természetben, egész nap figyeli, mit csinálok, érdeklődik a horgászat iránt. Ez engem nagy büszkeséggel tölt el. Ilyenkor viszünk magunkkal sátrat, halas könyvet és minden számára fontos dolgot. Minden jól jön olyankor, ha egy kicsit monoton lesz neki a peca. Picit elfoglalja magát mással, majd ismét mehet a horgászat! Én meg örülök, hogy nem kell csomagolni, mert sír a gyerek.
Nem tartozik az írás fő témájához a következő dolog, de nem tudok szó nélkül elmenni mellette… A Törökbálinti-tavon ebben az évben csak a bal oldalon horgásztam. Természetközelibbnek tartom ezt az oldalt az autópálya felőlivel szemben, bár már ez is inkább műnek tűnik az építkezés miatt. Sajnos vagy nem sajnos, de a tó e részére beengednek mindenkit, kutyasétáltatókat, futókat, piknikezőket, biciklizőket, szóval tényleg mindenkit. Többször is odajönnek ilyenkor hozzánk, hogy megnézzék a halakat, amit fogunk. Azt tapasztalom, hogy amikor oda akarom adni a kíváncsi gyerekek kezébe a halat, a szülők zöme rájuk szól, hogy ne fogják meg őket, mert összekoszolják magukat és figyelmezteti, hogy vigyázzon a ruhájára, mert tönkre fog menni és közben nyomogatják az okostelefont… Amikor ezeket a mondatokat végighallgatom, felmegy bennem a pumpa! Milyen világnézet lesz itt az új, felnövő generációk fejében?
Én a fiamnak sok mindent megengedek, természetesen ésszerű keretek között. Engem aztán nem érdekel, ha összekoszolja magát vagy kiszakad a nadrágja! Nem ő van a gatyáért, hanem a gatya van őérte! Ez nagyon nem mindegy! Pl. szerintem az nem is igazi horgász, akinek nem büdös a szákja és nem koszos a horgászbotja! Formálódjon csak a személyisége, hadd bontakozzon ki a gyerek! Tisztelje és élvezze a természet ajándékait!
Na, ez volt az a pillanat, amikor elgondolkodtam azon, hogy mindenki (Én is...) dobál a nagy messzeségbe és várja a nagy pontyot, de vajon milyen halak élhetnek közvetlen partközelben?
Akkora lendülettel álltam neki spiccbotozni, hogy egy-két óra alatt fogtam egy csomó halat. Ekkor jött az ötlet, hogy meg kellene horgásznom ezt a partközeli részt feederbottal is a következő horgászaton!
A legfontosabb kérdés számomra az volt elsősorban, hogy milyen halfajokat lehet horogra csalni közvetlenül a lábunk elől? Lássuk őket nem fontossági sorrendben:
Nem tagadom, hogy nagyon meglepett a tározó sokszínűsége! Nem gondoltam volna, hogy ennyiféle hal él a kedvenc vizemben. Tízfajta hal, sőt a tükörpontyot és az amurt (ezeket nem partközelben fogtam…) is beleszámolva tizenkettő. Ezenkívül biztosan tudom, hogy jelen van még a süllő, a csuka, a harcsa és a busa is. Bónuszként koi pontyokat is telepítettek régebben. Feltételezem, hogy balin is élhet a tározóban. Karikakeszeggel sohasem találkoztam. Compóval és aranykárásszal sem. Utóbbi két halfaj, remélem egyszer újra jelen lesz minden hazai vizünkben!
A profi versenyhorgászok szájából gyakran elhangzik, hogy a merítőnek gyorsnak kell lenni. Ezt nem nagyon tudtam régebben hova tenni… Egészen addig, amíg be nem szereztem egy rakós rendszerű, középkategóriás merítő nyelet.
Ez a nyél nem imbolyog összevissza merítéskor az általam eddig használt teleszkópos rendszerűvel szemben! Oldalszélnél régen azért elégedetlenkedtem és hangoskodtam… Ez a nyél gyorsan használható, könnyen kezelhető és nagyon teherbíró. Csak ajánlani tudom mindenkinek a rakós rendszerű merítő nyeleket!
Ezeken a tesztpecákon a Versenytitkok 4. rész - Partszéli pontyhorgászat c. filmben látott technikához hasonlatosat űztem. Amolyan alulról belendítős peca volt. Az egy jó film. Az én horgászataim elsősorban nem a pontyokról szóltak, de hasonlóképpen halas pecákban volt részem, igaz, többnyire csak apróságok kerültek a horgomra.
Ha már botteszt, akkor essen pár szó a botról is. Nem a tenyérnyi halak horgászatára találták ki ezt a botot, de ezt már az előző részben is említettem. Meg lehet vele oldani, ezt a mostani írásom is bizonyítja. De az igazsághoz hozzá tartozik, hogy majdnem minden második-harmadik halam lemaradt. Egy falevélnyi bodorka esetében pár imát azért el kell mondani, hogy ne verje le magát a horogról! A dévérkeszeg fárasztásáról nem is beszélek. Erőgumi alkalmazása, azt hiszem, indokolt lenne ilyen esetben. Haladok a korral, be kell szereznem egy tekercset!
Száz szónak is egy a vége, ez már a hetedik rész. Beteljesedett a botteszt, a végére értem. Sok újdonságot már nem tudok írni a botról/botokról. Nagyon bízom benne, hogy találtatok a sorozatomban hasznosítható dolgokat! Egy évig teszteltem a botot/botokat tavon, folyóvízen váltakozva. Ez idő alatt fogtam vele/velük több mázsa halat! Azt a pénzt, amiért árulják, szerintem megéri, bár ez erősen pénztárcafüggő. De hát kinek mi az ízlése, kinek meddig ér a takaró… Azt azért nem mondanám, hogy felső kategóriás széria, az Envy sokkal inkább egy középkategóriásnak mondható botcsalád. Én a piros spiccel szeretem a legjobban használni, a másik kettő túl lágy nekem. Tudom, furcsaság, de így, egy év után azt mondom, hogy parafával kellett volna borítani a gyártónak a nyelet. Nincs baj a műanyag megoldással, csak ez így nagyon beleolvad a környezetbe és bizony megtapostam a botot párszor a figyelmetlenségem vagy a fáradtságom miatt az éjszakai horgászatokon. Egyébként is „sasszemű” vagyok… A blank nagyon erős, ez nagy erénye a botnak. Az összeillesztésekkel sem volt egyszer sem problémám.
A végére van egy hírem azoknak, akik Törökbálintra mennének a közeljövőben horgászni:
Szeptembertől mindenkinek csak azt tanácsolhatom, hogy a kényes esetekben próbálja meg megőrizni a hidegvérét… Kezelje úriemberként a szokatlan helyzeteket… Úgy látszik, hogy nem elég nagy a Duna.
Írta: Dajnics Ferenc
Fotók: Dajnics Ferenc
