24 óra a nagy halak birodalmában

24 óra a nagy halak birodalmában

Végre elérkezett a nagy nap, mikor tesztelhettem a „Nevis teszthorgászokat keresünk 2015” című pályázaton általam elnyert Nevis Altiva Carp Feeder 390 heavy feederbotot és Nevis Patriot Feeder 40 orsót. A horgászaton elsősorban a felszerelést szerettem volna próbára tenni, ám a 24 óra elteltével kijelenthettem, hogy fizikai állóképességünk, kitartásunk és türelmünk is tesztelésre került.

De vegyük csak szép sorjában a dolgokat! E nagyobb lélegzetvételű horgászatra - mint mindig, most is - horgászbarátommal, Tóth Gáborral indultunk útnak. Hetekig tartó szervezőmunka volt szükséges ahhoz, hogy munkahelyi elfoglaltságainkat összeegyeztetve és a horgászvíz kezelőjével is konzultálva megtaláljuk és összehangoljuk azt a 24 órát, ami mindhármunknak szabad. Hogy miért kellett még a tógazdával is egyeztetnünk? Erre később még kitérek. A lényeg, hogy 2015. június 11-12-re sikerült a horgászatot megszerveznünk.

A tesztelésre elnyert felszerelést természetesen már jóval a horgászat előtt megkaptam, így bőven volt időm alaposan meggusztálni. Örömöm határtalan volt, mikor értesítettek, hogy én vagyok a szerencsés nyertes és tűkön ülve vártam az eszközök megérkezését. Nem is kellett sokat várnom, már kézben tarthattam a kifogástalan feederbotot és a remek orsót. Szerelem volt ez köztünk első pillantásra, már „szárazon” szívembe zártam őket. A botot összerakva és az orsót felhelyezve azonnal éreztem, hogy ezt a kompozíciót nekem találták ki. Annyira kezes, annyira könnyű, mégis bivalyerős, gerinces, ugyanakkor meglepően rugalmas, hogy egyszerűen hibátlan!

Sikeres pályázatom „gyümölcsei”

Következhetett az orsó zsinórral való feltöltése és a végszerelék összeállítása.Az orsó dobjára 20-as monofil zsinórt csévéltem, majd a bot hosszánál kétszer hosszabb 12-es fonott dobóelőkét kötöttem fel. A végszerelék egy 50 grammos, egy bizonyos pontig csúszó method kosárral, előkerögzítő gyorskapoccsal, a 12-es, 8 cm hosszú előkén található 10-es Gamakatsu horoggal és a Haldorádó csalitüskével vált teljessé. Ugyanezt a végszereléket alkalmazom szinte mindig, mindegyik feederbotomon, minden állóvízen. Ez a végszerelék még sosem hagyott cserben, mindig bizonyította fogósságát, ezért - mivel a lehető legegyszerűbb, mégis rendkívül hatásos - most is feleslegesnek tartottam, hogy változtassak rajta. A másik feeder felszerelésemre (ami szintén egy Nevis kompozíció), természetesen ugyanez a végszerelék került azzal a különbséggel, hogy arra nem csalitüskét, hanem hagyományos hajszálelőkét kötöttem.

Ám hátra volt még a horgászat egyik legsarkalatosabb pontja: milyen csalogatóanyaggal és milyen csalikkal induljak útnak? Kétségtelen volt számomra, hogy mindent a Haldorádó kínálatából fogok választani. Szerencsére Gábor barátom idén már több alkalommal is horgászott ezen a tavon, és elmondása szerint az ananászos és a fűszeres ízvilág mindig, minden körülmények között fogósnak bizonyult, de nem szabad kihagyni az alapozó etetésből a főtt magvakat sem. Tanácsát megfogadtam és a Haldorádó Tüzes Ponty Pellet Pack és a Haldorádó Pellet Pack Édes Ananász mellett döntöttem. A pellet packot csupán a method kosárba szándékoztam belegyúrni, ezekkel gombócok formájában nem kívántam etetni, így az etetéshez 4 kg 4X magmixet vásároltam. Haldorádó Magyar Betyár Red Tuning Pelletet, hozzá Haldorádó Fluo Oldódó Lebegő Tüzes Ponty pelletet és Haldorádó SpéciCorn Édes Ananászt vásároltam, de táskámban a Haldorádó Fluo Oldódó Lebegő Ananász pellet is ott lapult. Úgy döntöttem, hogy az új felszerelést kinevezem „ananászos részlegnek”: a kosárba értelemszerűen az ananászos Pellet Pack, míg a csalitüskére 2-3 szem ananászos SpéciCorn fog kerülni. A régebbi felszerelésem pedig a „fűszeres részleg” lesz, Tüzes Ponty Pellet Packkal a kosárban és a már említett egy szem süllyedő és egy szem lebegő pellettel a hajszálelőkén.

Úgy határoztam, hogy az új felszereléssel nem fogok kesztyűs kézzel bánni, rögtön a „mély vízbe” vetem be. Ez a felszerelés egy fegyver a nagy halak ellen, így nem lőhetek ágyúval verébre, méltó ellenfelek kellenek az igazi teszteléshez. Így esett választásom erre a vízterületre. Nem húzhatom tovább a dolgot, itt az ideje röviden ismertetni a kiszemelt vízterületet: ez a horgászparadicsom Pápától csupán néhány km-re, Mátyusházán található, lakóhelyemtől is csupán 5 perc autóval. A 20 hektáros horgásztanya tulajdonosa - közel 25 év alatt - rengeteg befektetett munkával, elképzeléseinek megfelelően alakította ki a birtokot. A nagy kiterjedésű és festői szépséggel bíró terület adottságai kiváló lehetőséget biztosítottak a remek halas víz létrehozásához. A területen két különálló tó található, ahol csak 2014-ben nyitottak az igazi sporthorgászok felé. A „Pontyos” nagy kiterjedésű, félig természetes víz, melybe 20 éve telepítettek halakat. Pontyok, amurok, sőregtokok, dévérek és kárászok lakják. Sóderes, helyenként iszapos, sekély és mélyebb részek váltják egymást, jellemzően 1,6-2 m mély. Területe 10 ha, szigetekkel, félszigetekkel, öblökkel bőségesen tagolt. Az „Öreg” közel 50 éves természetes víz, átlagosan 1,7 m mély. Csukák és nagytestű harcsák birodalma. Szakadt partoldalak, akadók, hatalmas gödrök, töklevél és iszapos meder jellemzi. A horgásztanya óriási előnye, hogy egy időben mindössze egy (!) csapat tartózkodhat az egész birtokon. Ezáltal gyakorlatilag teljes az ideérkezők szabadsága, horgászatunkat senki sem zavarja, minden helyet szabadon választhatunk. Ez volt az egyik fő ok, ami a már korábban említett szervezést indokolta. A feederbotos horgászathoz mi természetesen a „Pontyos” tavat választottuk.

Nem terveztünk korai indulást, mivel inkább az éjszakában bíztunk a pokoli hőség miatt. Mert hőség az volt, a hőmérő árnyékban is 33-34 fokot mutatott. A víz hőmérséklete is bőven 20 fok felett, 24 fok körül volt. Ez kissé beárnyékolta reményeimet a halak kapókedvét illetően, hiszen ez a kánikula bizony nem a legjobb a halak számára. Ilyenkor napközben a mélyebb részekre és a víz fölé behajló fák, bokrok árnyékába húzódnak. Horgászhelyünket a tó északi oldalán választottuk ki, ahol ránézésre is rengeteg ígéretesnek tűnő haltartó helyet találtunk.

Számtalan ígéretes hellyel találtuk magunkat szemben

Mivel a tavon engedélyezett a csónak használata, első lépésként a tapogató rudat kézbe véve csónakba szálltunk, hogy az előttünk elterülő vízterületet alaposan feltérképezzük. Ezt a lépést a számomra még idegen vízterületen elengedhetetlennek tartom. A mederviszonyok, a mélységek és az aljzat minőségének pontos ismerete nélkül megkezdeni a horgászatot számomra értelmetlen. Először a nyugati partoldalt kezdtük el végigtapogatni, ahol a part teljes hosszát a víz fölé benyúló fák-bokrok szegélyezik. Ezen a szakaszon 1-1,5 méter mély, kavicsos aljzatú vizet találtunk. Úgy határoztam, hogy az egyik bokor előtti pár négyzetmétert 1 kg 4X magmixszel megetetem. Ez az etetés a horgászhelyemtől 60 méterre helyezkedett el.

Ezen a szakaszon alakítottam ki az első etetésemet, bízva az árnyékot adó bokrokban

A másik etetést a szemközti sziget és a horgászhelyünk közti táv kétharmadánál helyeztem el, ahol a 3,5 méter mély, iszapos aljzatú víz egy hirtelen töréssel felmegy 2,3 méterre és az aljzat kavicsosra vált. Ígéretes helynek gondoltam ezt a kb. 1,2 méteres törést az iszapos és a kavicsos mederfenék találkozásánál. Az etetés legpontosabb kialakításának és meghorgászásának céljából ide elhelyeztünk egy dőlőbóját, ami köré szintén 1 kg 4X magmixet szórtam. Ez az etetés 70 méterre volt horgászhelyemtől.

A második, bójával megjelölt etetésem

Természetesen nem zártam ki annak a lehetőségét sem, hogy ha valamelyik etetésem nem működne megfelelően, kereső horgászatot folytassak, hiszen megszámlálhatatlan jó hely mutatkozott még előttem, és ez a módszer számomra már sok szép eredményt hozott.

A kereső horgászat ígéretes helyszíne lehet ez az átjáró… 100-110 méteres dobást igényelt, de gond nélkül teljesítette a felszerelés

Az etetések kialakítása után előkészítettem a Pellet Packokat, hiszen ezeknek úgyis kell 20 perc, mire állaguk tökéletes lesz a bekeverés után. Ezalatt összeállítottam a rod-podot, botokat, kisasztalt, széket, egyszóval kialakítottam a horgászhelyemet. Fél szememet folyamatosan a vízen tartottam, figyelve a halmozgást. Alig akartam hinni a szememnek, mert a kb. 20 perce elhelyezett bójám féktelen táncolásba kezdett, már azt gondoltam, hogy kidöntik az ott tartózkodó halak. Nemcsak a bója mozgása, de a vízfelszín is elárulta, hogy bizony megérkezett oda a hal. Nagyon izgatott lettem, de nem kapkodtam, hisz az sohasem vezet jóra.

Bevetésre készen állnak a Pellet Packok
A „fűszeres részleg”… ez a kombináció egyáltalán nem sorolható a kisméretű csalik közé

Így hát szép komótosan, a részletekre alaposan figyelve felcsaliztam a botjaimat, megtöltöttem a kosarakat, szépen visszahelyezve a horgot a kosárba bedobtam a fűszerest a bója jobb oldalára, az ananászost pedig a bokor előtti etetésre. Az elmaradhatatlan zsinórsüllyesztés és a zsinór megfeszítése után lehuppantam a székembe egy fagyos, gyümölcsös sör társaságában. Órámra pillantottam, kereken délután 4 órát mutatott. A forróság a tetőfokára hágott, szerencsére kissé árnyékban ültem, de fázni még így sem fáztam. Hol a botspiccekre, hol a vízre figyelek, kutatom a halmozgásra utaló jeleket. Bójám szüntelenül táncol, míg a part menti, árnyékos-bokros részeken tükörsima a víz… így teljesen váratlanul ér, hogy karikába görbül a bokros etetésre mutató botspicc. Az új boté! A bevágás után azonnal érzem, hogy termetes ellenfél vette fel a csalit. Egyetlen fejrázás vagy tétovázás nélkül, lassan, komótosan elindul előttem keresztben a tó másik vége felé. A bot karikában, a fék megállás nélkül dolgozik, nem tudom megállítani a halat. Egyszer csak megáll, áll egy helyben pár másodpercig és elindul visszafelé, az akasztás helye felé, de ekkor már sikerül többször is megállítanom, zsinórt nyernem. Mozgása még mindig változatlan, mint egy hatalmas zsák, olyannak érzem. Nagy nehezen meg tudom már tartani előttem, feljön az első burvány. De mekkora burvány, te jó ég! Sokadik próbálkozásra felhúzom a halat a vízfelszínre és megpillantjuk. Első pillantásra is 8 kilón felüli szép töves küzd a horgon. Persze újra visszatör a mélybe, még vagy ötször. Érzem, hogy ereje a végét járja. Mikor újra megemelem, azzal a mozdulattal kifele is húzom, Gábor pedig egy gyors mozdulattal alátolja a merítőt. Megvan tehát az első. Órámra pillantok, fél 5-öt mutat, tehát negyed órát küzdöttünk egymással. És bizony, nem többet, mint negyed órát kellett várni az első kapásra. A halat a pontybölcsőbe helyezzük, megszabadítjuk a horogtól, száját lefertőtlenítjük és megmérjük. A mérleg 8,655 kg-ot mutat. Jöhet az elmaradhatatlan fotózás és a hal kíméletes visszaengedése.

Az első kapás utáni gyors kontaktusfelvétel a hallal…
Nem kis meglepetésre azonnal karikába görbül az új 3,90 m-es Nevis Altiva Feeder, ami termetes ellenfelet sejtet…
Az első jelentkező… mint később kiderült, egyben a legnagyobb is a 24 óra alatt
Az új Nevis feederbottal fogott első pontyom pontos súlya

Majd székembe roskadok, mert nem tagadom, elfáradtam kicsit, de örömöm leírhatatlan, ennél jobb kezdetet el sem tudtam képzelni. A forróság viszont elviselhetetlen és a horgászatot még a vízen összegyűlt rengeteg nyárfapihe is nehezíti, az iménti fárasztás során a zsinórom rengeteget összeszedett belőle. Csomók képződnek belőle a zsinóron, eltávolítása roppant körülményes, a zsinórszakadás veszélye óriási, főleg bedobás és fárasztás közben. De kedvemet most semmi sem szegheti, kiállok minden nehézséget.

Jól látszik a vízfelszínen összegyűlt, sok bosszúságot okozó nyárfapihe

De remények, bármekkorák is voltatok, szertefoszlani látszotok… mert úgy esteledik ránk, hogy az elmúlt 5 órában semmilyen esemény sem történt. Egyetlen kapást sem tudtam elérni egyik etetésen sem. Még kereső horgászattal is próbálkoztam, minden eredmény nélkül. Egyszerűen nem értjük, tanácstalanok vagyunk. Természetesen a csalikkal is variáltam minden elképzelhető módon. Bár a forróság estére lényeges megenyhült, leírhatatlan szúnyoginvázió csap le ránk. Zárt ruházatot veszünk fel, tetőtől-talpig befújjuk magunkat szúnyogriasztóval, de mindez hatástalan. Minden testrészünket csípik, egyszerre legalább 20 helyen is. Borzasztó, már-már elviselhetetlen ez a helyzet, de kitartunk.

Mielőtt teljesen ránk sötétedik, újra bemegyünk csónakkal és újabb 1-1 kg 4 magmixet szórok az etetéseimre, bízva az éjszakában. Frissítem a csalikat, visszatérek az alapkoncepcióra mindkét boton és mindkettő a maga etetésén landol. Éjfél van már, teljesen eseménytelen újabb 2 óra telt el, unalmamban már-már elalszom a székemben, mikor fél 1-kor végre görbül az ananászos bot. Nagyon sokára, de megjött a második hal, méghozzá ő sem a kisebbek közül való. 10 perces, nagyon kemény fárasztás után szép tükrös pihen a merítőben, majd a pontybölcsőben. A tógazda előzetes engedélyével pontyzsákba helyezzük, a fotózást hajnalra halasztjuk, mindössze pár óra, és világos lesz.

Alighogy szerelékem újra az etetésen landol, görbül a másik spicc. Ez sem lesz kicsi, tán testvére az előzőnek. Hasonlóan kemény fárasztás végén egy szép töves a merítőben. És ezután olyan dolog történik, amire egyikünk sem gondolt: szinte egymást érik a kapások, mindkét etetésem folyamatosan adja a halat, botjaim félóránként görbülnek. Alig győzöm szusszal, folyamatosan fárasztok. És mind, egytől egyig termetes hal, 5-8 kg közöttiek. Fárasztásuk hatalmas élmény, de embert próbáló feladat. Ez a roham eltart egészen reggel 5-ig. E 4 és fél óra alatt 12 db pontyot sikerül szákba terelnem, mind 5-8 kg közöttiek és 6:6 arányban érkeztek a két etetésről. Természetesen nem győztük pontyzsákkal, így nem is fotóztuk le mindet, csak lemérlegeltük és dokumentáltuk őket, de lényeges különbség nem akadt köztük, mind szép, egészséges, erőtől duzzadó ponty volt, mind megérdemelte, hogy visszanyerje szabadságát.

Éjjel fél 1-kor robbant a víz…
… és folyamatossá váltak a kapások…
… sorra érkeztek a szebbnél szebb pontyok…
… míg végül hajnali 5 órakor az utolsó hal is beköszön, ekkor már újra süt a Nap és - a hajnal dacára - rendkívül meleg van…
Természetesen minden megfogott hal visszanyerte szabadságát

Ezután következett az újabb sokk. A nap hátralevő része, egészen délután 4-ig, amikor az összepakoláshoz láttunk, ismét teljes kapástalanságban telt el. Hogy ez minek köszönhető? Teljesen egyértelmű: a halak kizárólag a leghűvösebb időszakban voltak hajlandóak táplálkozni, a nappali órákban minden bizonnyal elrejtőztek a gyilkos napsugarak elől és nem mozogtak, nem táplálkoztak. Így van ezzel az ember is, az állatvilágtól sem várhatunk el mást, csak az ésszerű dolgokat. Azóta sem bosszankodom azon, hogy a 24 órából miért csak 4 és fél órát táplálkozott a hal, mert 4 és fél óra alatt 83,635 kg fogott hallal igazán elégedett lehetek. Az egyetlen délutáni pontyot is hozzászámolva összesen 13 db pontyot, egész pontosan 92,290 kg halat sikerült szákba terelnem, ami 7,099 kg-os átlagsúlyt jelent. Ennél jobb eredményt talán nem várhatunk el sem magunktól, sem pedig a felszerelésünktől.

A csalogatóanyagok és csalik hatékonyságának vizsgálata is teljesen felesleges, hiszen 6:7 arányban adták a halat az ananászos íz javára, azaz szinte döntetlen lett a végeredmény. Kijelenthetem, hogy mindkettő maximálisan beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Kitartottam mellettük és az előzetes tanácsok mellett, így kitartásom, a megelőlegezett bizalom meghozta gyümölcsét.

Összegzés:

Fogás idejeHalfajHal tömege (kg)Csali és csalogatóanyagEtetés
16:15Tőponty8,655AnanászBokor
00:30Tükörponty6,530AnanászBója
00:50Tőponty5,800FűszeresBokor
01:15Tőponty7,995AnanászBója
01:30Tőponty7,000FűszeresBokor
02:00Tükörponty6,110AnanászBója
02:20Tőponty5,345FűszeresBokor
02:55Tőponty7,175AnanászBója
03:10Tőponty7,770FűszeresBokor
03:35Tükörponty6,665AnanászBója
04:00Tőponty7,915FűszeresBokor
04:25Tőponty8,000AnanászBója
05:00Tőponty7,330FűszeresBokor

Összes megfogott hal: 13 db, ebből 3 db tükörponty és 10 db tőponty.
Fogott halak összsúlya: 92,290 kg
Fogott halak átlagsúlya: 7,099 kg

Az új felszerelés mellett viszont már nem mehetek el szó nélkül. A kb. 120 gramm össztömegű végszerelék bejuttatása még 100 méteres távolságra sem volt kicsit sem nehéz feladat. Ez a kereső horgászat alatt bebizonyosodott.. A 60-70 méter körüli hajszálpontos dobások pedig gyerekjátéknak bizonyultak vele. A kapás legapróbb rezdüléseit is hibátlanul jelezte a botspicc. A fárasztások során a halak kirohanásait a bot rugalmassága és az orsó nagyon jó fékje közös erővel tudta csillapítani és azonnal lereagálni. A fék letapadásáról vagy a bot nem megfelelő rugalmasságáról egyáltalán nem beszélhetünk. Ami még jobban megerősíti a felszerelés és a végszerelék tökéletességét, hogy egyetlen halvesztésem sem volt, minden megakasztott halat sikeresen partra tereltem. Ennél nehezebb próbatételt nehezen tudok elképzelni a Nevis Altiva Carp Feeder 390 heavy feederbot és Nevis Patriot Feeder 40 orsó párosa számára, így nyugodt szívvel és őszintén kijelenthetem, hogy jelesre vizsgázott a felszerelés a horgászat minden mozzanatában. A horgászat minden perce nagy élményt és élvezetett nyújtott számomra, amiben bizony óriási szerepe volt az új Nevis feeder szettnek. Az sem kérdéses számomra, ahogy amint lehetőségem lesz rá, erre a csodálatos vízterületre vissza fogok térni, remélhetőleg az új Nevis feeder szettem társaságában.

Írta: Németh Attila
Fotók: Tóth Gábor és Németh Attila

* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.