Vízbemutató - Pötrétei I-II.-es

A zalai tavak jellegzetessége, hogy legtöbbjük tőzeg- (vagy mésziszap-) bányászat során jött létre. Ez annyit tesz, hogy az amúgy is vizenyős területen a kitermelés során keletkezett mélyedés feltelt vízzel.Ezt a mélyedést persze nem feltétlenül egy gödörnek kell elképzelni, hanem - anélkül, hogy egy mélyenszántó bányatechnológiai és rekultivációs fejtegetésbe fognék - váltakozó mélységű, általában lapos kiterjedésű, széles, árkokkal, "utakkal", akadókkal szabdalt természetes jellegű tómedernek.Pötrétén például majd\' 130 hektárnyi terület áll rendelkezésre, megosztva két tó között, 90:39 arányban.

Pötrétét tehát Zalában kell keresni. Persze meg lehet próbálni máshol is, de a pl. Szabolcsban kutakodók számára már most borítékolom a kudarcot. Pötrétéből ugyanis - kicsit patetikusan szólva - csak egy van. És az is Zalában.

A közelben elhúzott nagykanizsai-egerszegi vasútvonal nem, vagy csak alig hallatszik el a tavakhoz. Ebből következően kicsit nagyobb gyalogtúra elé kell néznie annak, aki vonattal közelítené meg a horgászhelyet, miután félúton leszállt a fent említett vonalon közlekedő vonatról - Pötrétén.

Autóval a 75-ös út (észak) felől Pacsán elfordulva Nagykanizsa felé, majd Felsőrajknál Hahót felé jobbra kanyarodva jutunk Pötrétére a vasúti átjáró után, illetve a 74-es útról (délnyugat) Hahótnál Felsőrajk felé irányulva.

A központ felé vegyük az irányt feltétlenül, ugyanis itt a horgászbolt, s egyben a csónakkölcsönzés, továbbá a vizek is innen közelíthetők meg.

A legszélső stég az egyik legjobb helynek számít a keleti oldalon

Az 1-es nevet viselő víz a kisebb. Ez az úgynevezett "Pontyos tó", de persze nem csak potyka van benne. Kárász, compó, és főként amur, valamint kiváltképp csuka fogható. Na meg dévér és vörösszárnyú.

Növényekkel gazdagon benőtt, igen dekoratív "kis" víz, rengeteg nád-sövénnyel, -sorral, -fallal, elbújós zegzuggal és kisebb nagyobb nyíltvizekkel (melyeket medencéknek kereszteltünk) és a jellegzetes utacskákkal (mélyebb csatornaszerűségek, annak megfelelően, hogy járt a kotró többet).

A tóra jellemző kis árkok egyike: A még álló nádszálak és a botspicc között, kis fantáziával kivehető a csatorna innenső oldalán hajdan nőtt nádsor torzsás maradéka ill. az errefelé eső sekélyest korábban benőtt vízinövényzet hírmondója.
A csónak segítségével eljuthatunk szinte mindenhová. Problémát a hosszú karó jelenthet csak, ha sekély vízen kívánunk lecövekelni.

A nád és sás mellett, amíg az amurok le nem legelik, gyönyörűen nő benne a tavirózsa is. A keleti parton stégek (csónakkal megközelíthetők), míg a déli oldal sarkában viszont szabad partszakasz kínál horgászhelyet, de szerintem a legjobb és legnyerőbb dolog a csónakos horgászat.

Akárcsak a kettes tavon. Ez a hatalmas, leginkább bokrokkal szabdalt víz ugyanis csak vízről horgászható. Ezen a téli-léki csukáiról híres, és azok után méltán "Csukásnak" keresztelt tavon a nyári szezon az érdemtelenül kevésbé szem előtt lévő compó és kárász zsákmányával kecsegtet. Pikkelyes (vad)pontyot is találunk a tóban, méghozzá a nagyjából, de horgászatuk során a fárasztást, mint munkafázist el kell felejteni mivel a rengeteg akadó csak a \'bevágok-kitépem\' művelt kombinációra ad lehetőséget. Egyesek állítólag, hogy a fonott hatvanas nehogy megszólaltassa a féket, franciakulccsal húzzák csontig a szabályzót...

Persze mindkét víz rejteget harcsákat is: a különféle korosztályokból elvétve el-elcsípnek egyet-egyet. Valószínűleg a számtalan rejtekhely és menekülési lehetőség az oka, hogy nem beszélhetünk még "Harcsás" tóról.

Magában álló nádbaba egy nyíltvíz közepén irányzéknak és horgászhelynek is megteszi. Ezek környékét rendszeresen körbetúrják a potykák, kicsit tovább időzve erről saját szemünkkel, akár magunk is meggyőződhetünk. Messziről horgásszuk meg, a lehető legkisebb zajt csapva (de ezt talán mondanom sem kellett volna...).

Amúgy Pötréte jellegzetessége még a főtéren álló "pisilős kisfiú" szobor, valamint a helyben mért jófajta fagylalt, s nem utolsó sorban az igen-igen színvonalasan felszerelt horgászbolt, ahova belépve - mitagadás - nem egy kis eldugott zalai falucskában érzi magát az ember.

Csónakkölcsönzéssel két helyen is találkozhatunk a faluban, és szállásadással is többen foglalkoznak. (részletek a víz adatoldalán)

Nyílt víz, nyugati oldalán masszív nádassal. Mögötte kisebb öblöcskék, zegzugok (igen kedvelt horgászhelyek), ezek mögött, a távoli fás-bokorsor előtt egy hosszú csatorna határolja a tavat.

Ami még nagyon megnyerő számomra, hogy a helyi horgászegyesület, illetve annak vezetője óvatosan elhatárolódik a Pötrétéről szóló és kifacsartan túlzó híradásokról és cikkektől. Érthető, nem akarja, hogy a vendégeket csalódás érje, így ő maga sem beszél a valóságtól elrugaszkodva a tavaikról:

Szó sincs róla, hogy boldog boldogtalan állandóan, és minden időben bárhol megállva degeszre fogná magát. De azt ígérhetem, hogy rengeteg szép hal van a vizekben, és aki ügyes, az egy jót szórakozva, eredményesen horgászhat nálunk - foglalnám össze az elnök víz-ajánlójának lényegét, megjegyezve, hogy el is hiszem, hogy így gondolja.

(Ehhez egy személyes kiegészítés a cikkek előtt elöljáróban: valóban, nem minden hal rekordlistás, sok a 2-6 kilós potyka (pontyos tó), de ezek elég jól foghatók. Bojlival a szabad parti részen külföldi horgászok rendszeresen jó sorozatokat csinálnak. A darabszámról pedig: a helyi horgász, István bátyám szinte mindig fog. Van, hogy ötöt, van, hogy egyet, de fog. Igaz, ő a cserkészés nagymestere. De a statikus vendégeknél is mindig látni zsákmányt, ezt alátámasztja, hogy ismerősök kétszeri délutáni túráján 12 db, ill. 2 (+2 elment) db pontyot akasztottak. Majd ezen felbuzdulva plusz három fővel kiegészülve öten, összesen három nap alatt több mint húsz pontyot fogtak, hozzá csukát, kárászt, és sügeret is.

Egy másik végletet - hogy ne érje szó a ház elejét - a magam tapasztalatomból mutatnék meg: volt úgy, hogy csak egy kapásig jutottam, volt, hogy még addig sem, vagy csak keszeget, kárászt tudtam fogni. Úszóval cserkészve, sajnos kicsit hangosan - talán ez volt a kudarc oka. Ugyanakkor más fenekezők megfogták a maguk egy-két halát a borzasztóan gyenge kapáskedv közepette is.)

Még alkonyat tájban is érdemes lehet kimenni, tekintettel a 0-24 órás horgászati lehetőségre és a - jellemzően - éjszaka beköszönő nagyobb halakra.

Egyszóval "pötréte" nem a tejjel-mézzel, azaz ponttyal-csukával folyó Kánaán, de kedvező körülmények között akár az is lehet. Persze tudom, mondhat bárki bármit, a messziről jött ember meg pláne... Épp ezért tiszta szívvel javaslom, hogy ki-ki maga is látogasson el ide. A saját tapasztalatnál nincs értékesebb és hitelesebb.

De addig is be kell érni egy kedvcsináló történettel. Igaz, azzal is csak a következő részben...

Kommentek
Kapcsolódó írások
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: