Az oldal sütiket használ a megfelelő működés érdekében.
Alig néhány nap és elkezdődik az I. HALDORÁDÓ - SPORTHORGÁSZ Feederbotos Horgászverseny. Befejeződött a nevezések regisztrálása, majd a díjak és nyeremények kiválasztása. A Mosella Hungária Kft. nagyvonalú támogatásának köszönhetően már az első verseny, a rendezvény rangjához méltó módon kerül díjazásra.
Szinte hihetetlen milyen gyorsan telik az idő. Lassan véget ér az edzésre szánt 6 nap. Amikor ezt a beszámolót készítem - pénteken délelőtt - a magyar csapat tagjai (is) még javában horgásznak, kihasználva az utolsó edzésnap nyújtotta lehetőségeket. A kezdeti sötétben való tapogatózást felváltotta a tudatos és egyre eredményesebb horgászat, de még mindig számtalan megválaszolatlan kérdés okoz fejtörést, amelyre biztos választ már csak a verseny után kaphatunk.
Az újabb edzésnapok némiképp emelték a csapat önbizalmát, ugyanis a sötétben való tapogatózás helyett beindult végre a halfogás. Igaz nem lett könnyebb a dolgunk, de végre sejtjük hogyan is kell a rendkívül finoman kapó halakat megfogni és milyen a megfelelő állagú etetőanyag, amely felkelti az Albert-csatorna lakóinak figyelmét.
A hét végén - 2002. június 29-30. - kerül megrendezésre Belgiumban az öreg kontinens legjobb horgászai részvételével a VIII. Halfogó Európa Bajnokság. Hosszú és viszontagságos út van mögöttünk, de végre szerencsésen megérkeztünk. Bár úgy tűnt menet közben, ami elromolhat, az el is romlik. Ami elfogyhat, az el is fogy...
Immáron hagyományosan Várpalota adott otthont az egyik legjobban díjazott egyéni horgászversenynek június 23-án. A Mosella Hungária Kft. által felajánlott összesen 450 ezer forint értékű díj várt gazdára a Nagybivalyosi tó partján. A küzdelemnél csak a forróság volt nagyobb.
Mindig is tiszteltem és becsültem azokat a horgászokat, kik a nyugalmat és békét, a csendet többre becsülték a felkapott, kapitális halaikról híres vizeknél. Többször csodálkoztam rájuk, hogy abszolút jellegtelen, kevés halat rejtő vizeken próbálkoznak, nap mint nap. A pihenést és a természet által nyújtott nyugalmat többre tartják mindennél. De azért nem adják fel, türelmesen próbálkoznak egy-egy szép hal kifogásával. Az év elején, februárban értesültem egy hihetetlen fogásról, melyet még álmomban sem gondoltam volna. A Rábai, ártéri tavacskákban egy tíz kilón felüli csuka akadt horogra!
Imádok bojlizni. Első lépésként kiválasztok egy ígéretesnek tűnő helyet, majd ezután kezdetét veszi a pár napig tartó előetetés. Ha már elegendő hal odaszokott az etetésre következhet a horgászat. Kezdetben jön a hal, mint a parancsolat, de aztán általában történni szokott valami. A kapások száma drasztikusan lecsökken, ha meg néha-néha megszólal a hangjelzős, annak rendszerint üres bevágás a vége. Vajon mi történhet ilyenkor? A válasz egyszerű. A pontyok érzik a veszélyt és bizony a kezdetben bevált módszerekkel már szinte lehetetlen őket becsapni. Elérkezett tehát a változtatás, a kísérletezés ideje. Valahogy így nézett ki a forgatókönyv a legutóbbi horgászatom alkalmából is.
"Többször is hangot adtam már annak a véleményemnek, hogy a lebegtetésnek párja nincs a horgászatok során. Különösen igaz ez iszapos, lágyabb aljzatú mederviszonyok esetében. Ilyenkor válhat igazán fogóssá az iszapréteg felett lebegtetett csali..."
Az ÉDUVIZ Professzionális Csapatbajnokság szoros „következményeként” június 16-án került megrendezésre a Győr-Moson-Sopron megyei Egyéni Bajnokság. A Csapatbajnokság első 25 helyezettje szerzett jogot a versenyen való indulásra, megkísérelni elhódítani a tavalyi bajnoktól, Döme Gábortól az Egyéni Bajnoki címet.
A Kedvesemmel kiegészült "triumvirátus" újabb vízparti akciót szervezett, melynek lebonyolítására este-éjjel került volna sor. Az előre leegyeztetett program kicsit nehezen indult, ugyanis a két pergető-társnak várnia kellett ránk, mert valahogy eltoltuk az időt. Mire mindent össze cuccoltam, jóval elmúlt fél hat is, pedig még egy komolyabb csukázás is szerepelt (volna) a tervben. Na, mindegy - autóba pakolni be, autóba horgászok és Rita ülni be, és iszkiri!
Mikor megjelent a szlovákiai horgászvizeket bemutató cikksorozat első része, nem hitte talán senki, hogy ekkora sikere lesz. Azóta eltelt két hónap, és folyamatosan érkeznek Magyarországról a horgászok, hogy megismerkedjenek új vizekkel, új emberekkel, s ezáltal is bebizonyítsák, hogy a horgászember nem ismer födrajzi határokat sem. Ő csak hódolni akar szenvedélyének, élvezni a természet nyugtató hatását. Egyszóval pihenni és szórakozni. Bárhol, bármikor.
Ha az ember egy aranyhallal találkozik, akkor jó esélye van arra, legalábbis a mese szerint, hogy teljesül három kívánsága. Nekem megadatott az a szerencse, hogy találkozzam egyel. Legalább is egy horgásztó formájában. Nem maradt más hátra, mint várni, hogy igaz-e, amit a mesék állítanak. Teljesül-e az én három kívánságom.