Ipolyi kalandok 2.

Ipolyi kalandok 2.

Megérkeztünk Pösténypusztára, a túra második helyszínéhez. Ott folytattuk, ahol Szakálnál abbahagytuk, de nem a pergetésre gondolok, hanem a nyakig érő csalánra, amin átkászálódva az ember felveri a vérszomjas szúnyogokat, amik fényes nappal agyoncsípik pillanatok alatt.

Bár a klasszikus értelemben vett dzsungelpecától nagyon messze állt, mégis talán kis ízelítővel szolgál a történet és a hozzá tartozó pár kép. Az igazi megpróbáltatást az Ipoly szabályozatlan szakaszai jelentik a cserkelő horgászok számára. Ezeken a részeken annyira változatos a meder, hogy sokszor néhány méteren belül bokáig érő húzós víztől gázolhatatlan mély gödörig jutunk, amit bizony kerülni kell. A hab a tortán a magas part és a nyakig érő csalán, szúnyogokkal, bögölyökkel. A szúnyogriasztót a nagy melegben perceken belül leizzadjuk magunkról, marad a vakaródzás… Sokan nem tartják fizikális értelemben igazán sportértékűnek a horgászatot, nekik tudom ajánlani ezt a műfajt.

Irány a víz!
Még kb. 1 méter és leérek, a lábamat ugyanis még a szövevényes növényzet tartja fogságban
Végre talaj a lábam alatt
Már csak a felszerelést kell kiszabadítani, és indulhat a legyezés

Jelen pillanatban csak egyszer kellett átvágnom a sűrű part menti növényzeten. Mielőtt bárki belefogna a cserkelésbe, felhívnám a veszélyekre a figyelmet. A képeken nem igazán látszik, de félúton, ahogyan csúsztam a folyó felé, a mindkét lábamat körülölelő növényzet miatt mozdítani sem tudtam azokat. Türelmesen megvártam, amíg lassan elszakadoznak a szálak és talajt ér a talpam. Nem szabad megijedni ilyenkor, mert ha előre helyezzük a súlypontot, bizony könnyen fejes lehet belőle… A másik veszély nem ránk leselkedik, hanem a melles csizmára: csipke, kökény, szeder, akác, gallyak, kövek. A horgászat végére már telement nekem is a „hócipőm”. Fotós kollégám a „sövényen” túlról próbált képeket készíteni, amik leginkább paparazzi fotókra emlékeztetnek.

Visszatérve a horgászathoz, itt sem kellett félni, hogy belebukik a víz a csizmámba, persze ha állva maradok. Mélyebb gödröket kellett keresni, mert pusztán az árnyékot adó bokrok nem tartották meg a halat ennél a vízállásnál.

Jó pálya, csak kicsi a víz
Ha a halak nem is, legalább a szúnyogok étvágyuknál vannak
Paparazzi fotó

Ígéretes hely előtt lóbálom a polibogarat. Pár éve sikerült néhány igazi öreg domit kivarázsolni a bedőlt fák fogságában lévő uszadékok alól. Most is látok halmozgást, és a kapás sem marad el: néhány kisebb domolykó, a bandanagy sem éri el a 25 centit. (Két héttel utánunk volt lent egy legyes cimborám, ő mesélte, hogy egy 40 centis domit sikerült innen kipecáznia. Nekem - úgy látszik - nem volt szerencsém a hellyel.) Villódzó haltestek mellettem a húzós vízben, ezek bizony paducok. Teszek egy próbát, hátha bekapják a legyet. Nem nyert. Pedig láttam már olyat is, hogy a szárazlegyet leveszik. Elég nehéz elképzelni egy alsó szájállású halról. Próbálom nedves léggyel is, de nem igazán éheznek meg arra sem. Ahogy elmegyek mellettük, eltűnnek. Milyen érdekes ez: hogyan válik láthatatlanná egy ekkora halraj, pedig sehol egy búvóhely és kristálytiszta a víz.

Mikor jó a víz, ilyen az Ipoly
Szép domikat adott már!

Nem messze van egy kanyar, belső ívén homokpaddal. A sekély vízben milliónyi ivadék napozik. Vajon hányan érik el közülük a rekordlistás méretet? Behívom Ricsit, fotózzon onnan, én meg megpróbálok halat fogni. Egyre nő a nyomás: az idő telik, legyes halról még kép nem készült. Ideje lenne már valamit felmutatni!

Merre vagytok?

Ismét olyan részhez érek, amit normális víznél nem lehet meghorgászni, de most minden nehézség nélkül dobálok. A parton horgászhelyek mutatják, hogy a helyi pecások is szívesen látogatják ezt a részt. Nem is csoda, hiszen ez az eddigi legmélyebb szakasz, bőven méter feletti vízzel. A part tövében halmozgás, egy kis csapat úszik a víz tetején. Nem kell nekik a légy, pedig többször is megnézik. Az biztos, hogy nem domolykók. Többszöri dobás után sem ad halat a hely, ilyenkor hagyni szoktam, hogy a sodrás lehúzza a legyet, és a felszín alatt elhúzom azt. Ez az extra inger most is elég volt. Elnehezült kezemben a bot, majd lüktetve hajlott karikába. Micsoda boldogság is ez! Meg-megcsillant a hal fénye a víz alatt. Jé, hát ez nem is domi, hanem egy balingyerek. A legyet teljesen torokra vette. Még úszik pár tiszteletkört, aztán jöhet a fotózás.

Ilyen mély vízben már megállnak a halak
Most megvan!
Próbál akadóba menekülni
A légy mélyen a szájában
Portré
Gyönyörű és egészséges

Annyira mélyre vette a legyet, hogy csak fogóval tudom megszabadítani tőle. Kb. 35 centis, az ivadékok réme. Szemmel láthatóan jól viselte a horogszabadítást, hiszen már el is tűnt a folyó csillogó hullámai alatt.

„Na, még egy utolsó dobás…” Nincs is olyan horgász, aki ne mondogatná ezt magában, mikor eljön a hazaindulás ideje. Ezt ismételgetve tértem vissza az előbbi fogás helyére. A víz fölé hajló ágak alatt még lehetnek halak! Próbáltam úgy tálalni a legyet, hogy az csattanjon, mikor a bokor elé érkezik, mintha egy fáról leszédült bogár hullana tehetetlenül a vízbe. Ötödik vagy hatodik „utolsó” dobásommal sikerült kiugrasztanom a domit a bokorból. Abban a pillanatban, ahogy leérkezett a polibogár, rajtolt is a búvóhelyéről. Aztán, mikor a tolóhullám elérte a csalit, nagyot cuppantva el is tüntette azt. Éreztem, hogy jó hal, mert mélyre tudott törni. Szépen bólogatott a #4-5-ös bot. Végül, mint valami nyugdíjas hölgy a pudliját a városligetben, úgy sétáltattam a zsinór végén ficánkoló domolykót a homokpad elé, hogy pár kép róla is készüljön. Aztán hadd ússzon és nőjön még nagyobbra, okozzon hasonló örömöt más horgászoknak is!

Jól küzd!
Szája szélébe akadt a horog
A bot végétől a parafanyél eleje 29 cm

Ez volt a nap utolsó hala. Méltó befejezése egy szép és eredményes horgászatnak. Mondom ezt úgy is, hogy igazán nagy halat nem sikerült fogni, de gyönyörű környezetben, távol a világ minden bajától egy remek napot tölthettünk el. A halak már csak a hab funkcióját töltötték be az Ipoly meseszép tortáján.

Remélem, sikerül még elcsábítani Ricsi barátomat hasonló közös kikapcsolódásra… Hazafelé az autóban már azon gondolkodtam, vajon sikerül-e a Tiszából is halat fogni. Egy ismerősöm meghívott ugyanis, hogy pár napot töltsek ott a nyári leállásból…

Kecskés Viktor (victorcnr)
Fotók: Szadlis Richárd

Kommentek
Partnerek
Kiemelt partnerek:
Média partnerek: