Az ősz derekán járunk, ez az igazi nagyhalas évszak a horgászatban. Legnagyobb pikkelyes barátaink készülnek a télre, ilyenkor vannak a legjobb „versenysúlyban". Az idei őszi szezon számomra már teljes, ugyanis nemrégiben sikerült a Balatonon egyéni rekordot döntenem. Az év ezen időszakában is érkeztek hozzám érdekes kérdések, melyek megválaszolásával remélem, hogy tudok segíteni olvasóink számára.

Az előző részben egy olyan nagyhalas technikát mutattam be, amely olyan tavakon működik jól, ahol a halállomány nagy részét a nagytestű halak teszik ki. Ebben a részben egy olyan víztározóra látogattam el, amely szintén bővelkedik kapitális pontyokban, de teljesen más módszerrel kell rájuk eredményesen horgászni, mint amit októberben bemutattam. Ez a vízterület, ahol vagyok, a legendás Maconkai-víztározó, amely sok horgász bakancslistás horgászhelye.

Azt gondolom, hogy aki a nagyponty-fogásra adja a fejét, annak nem a nyár kellős közepe jut eszébe első körben a top, favorit időpontok listájáról. Az élet a legnagyobb rendező, szokták mondani, és nekem bizony az elmúlt 3 évben pontosan ez az időszak is adott komoly horgásztúrát. Ezek közül is a mostani volt az, amire azt mondom, hogy talán életem eddigi egyik leginkább várt horgászata volt. Egy apró kulisszatitkot közben megosztok veletek e túrával kapcsolatban. Nagyban köszönhetem e lehetőséget barátomnak és csapattársamnak, Rokolya Péternek, amit innen is nagyon szépen köszönök. Bevallom, nem terveztem, hogy nemet mondok, de jobb, ha hisztek nekem, Petinek nem is olyan könnyű! (Közben azért most erősen mosolygok…)