• A harcsa és legyőzője
  • Hatalmas a szája
  • Az egyik segítő
  • A két
  • Egyedül nem is olyan könnyű!
Fogás ideje: 2005-08-07 23:47:00
Időjárás: Borult
Napszak: Éjszaka
Horgász: dome_faterja
Fogás helye: Kiskunhalasi Sóstó
Súly: 19 kg
Hossz: 135 cm
Kerület: 66 cm
Csali: kukorica füzér
Módszer: fenekező
Marci apukáján „felbuzdulva”, gondoltam, hogy „sztárólom” én is egy kicsit a fateromat. Ami érdekes, hogy az én apám is úgy lett horgász, hogy engem hurcipált a különböző tavakra és versenyekre, és őrzött, nehogy bele essek a vízbe. Aztán egyik nap a kezébe nyomtam egy spiccbotot, amivel azonnal egy hatalmas pontyot akasztott… Mindez elég volt, hogy egy életre megfertőződjön és azóta is lelkesen járja a vizek partját. Soha nem felejtem el, hogy első évében (ami már vagy 20 éve volt…) mennyi nagytestű halat akasztott. Ugye a kezdők szerencséje… Mivel nem volt még kellő gyakorlata és tapasztalata, ezek rendre leléptek tőle. Persze idővel szépen felszívta magát és egyre rutinosabb lett. Manapság ami a horgára akad, az bizony nem menekül! Így járt élete legnagyobb hala is, amelyet 2005 nyarán fogott. A városunk határában elterülő 35 hektáros tavon horgászott pontyra és amurra. Az etetett helyen egyetlen kapása sem volt, miközben szomszédjai szépen fogtak, holott ez többnyire éppen fordítva szokott lenni… Nem értette az okát, de kitartó volt. Maradt éjszakára is. Közelített az éjfél, miközben továbbra is érintetlen maradt a békés halaknak felkínált búzafüzér. Lassan kezdett úrrá lenni rajta az álmosság, és elkezdett pakolni. Csupán az egyik botja volt már csak a bottartón. Szokásához híven bevágott, mielőtt kitekerte volna a végszereléket. A bot, a bevágás pillanatában görbülten maradt! Ideje sem maradt azon gondolkodni, hogy akadóba vagy halba akadt a horog, mert közel 50 métert rántott le az ismeretlen ellenfél, az első nekirugaszkodásra. Mindenki a tóban élő nagytestű busákra gondolt, amelyek nem ritkán kabátba akadva kerülnek partra. Kőkemény, de határozott jó 20 perces fárasztás következett. Az igazi meglepetés akkor érte apámat és segítőit, amikor először mutatta meg magát a part szélében felbukkanó hal. A fejlámpák fényében egy HARCSA sziluettje látszódott! És hol a horog? Alig hittek a szemüknek, hogy a „kicsi” 1-es Gamakatsu, precízen a szája izmos sarkába (belülről!) akadt. Fogóval is alig bírták kiszedni belőle. Hát ezért nem volt pontyra kapás! Amikor megkérdeztem apámat, hogy miként vetted észre a kapást (amely ugye nem is volt) „szerényen” csak annyit válaszolt, hogy „a kapást nem látni, hanem érezni kell!”. Apám nálunk dolgozik a boltban és a fogást követő egy hónapban, amire rámutatott, azt vittek a boltból az elszánt harcsavadászok. Azt persze mondanom sem kell, hogy egy darabot sem fogtak… Lehet, hogy azért mert búzafüzérrel nem próbálta egyikőjük sem?!
* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.