Sziasztok!
Sokszor megfogadtam, hogy sohasem megyek többé Gyermelyre, de a szívem mindig visszahúz.
Gyönyörű tó, s kellemes a miliő.
Tavaly megbántam, hogy tettem még egy próbát. Akkor rengeteg beteg halat fogtunk, a zöld alga mindent belepett. Halat alig fogtunk. De törpeharcsát párat igen.. :((
Zsolt haverom a múlt héten elugrott tesztelni a tavat, s nagyon kedvező dolgokat mesélt.
Így ma, csütörtökön reggel a felkelő nap már ott talált volna minket a tó partján, ha nem bújt volna el a felhők mögé. Délelött még jó hosszantartó zuhit is kifogtunk.
Az első meglepetés akkor ért minket, amikor nyitáskor az elsők voltunk, s alig volt ember a nap folyamán is a tó körül.
Egy kissé gyanakodva néztünk körül, hogy vajon ez mér van? Minden esetre ugyanoda, a büfé mögött lévő csücsökre telepedtünk le, ahol Zsolt a múlt héten aratott.
A következő meglepetést az okozta, hogy az első fogott halam egy szép egészséges 2.5 kiló körüli pontyocska volt. Hmmm, ez jó jel. Ez után felváltva fárasztottam a feederen és a matchboton.
Látszik, hogy a büfé körüli terület kurens még mindig, mert mások is láttak fantáziát e terület meghorgászásában. A jobb szélen én helyezkedtem el, utána Zsolt haverom, majd mégegy Zsolt :)), (Ő bojlizott, több bojlis versenyen rendszeresen indul) és Roland (elnézést, vezetékneveket nem tudom), illetve bal szélen is egy sporttárs.
Miért írom ezt le?
Mert valamikor fél tíz tájban Roland egyik botján valami elementáris erejű vadálat került megakasztásra.
Nagyjából 15-20 perc fárasztás után került partközelbe az állat, de ekkora már keresztbe ment Zsolt haverom jobb oldali zsinórján is. Sőt, kb 3x-4x rá is csavarta magát. Ekkor hirtelen elszakadt Roland zsinórja. Zsolt horgászbotja azonban nyitott felcsapókarral ép a kezemben volt, s amikor visszaváltottam, hogy kitekerjem a szerelékét, éreztem, hogy HOPPÁ, ezen rajta van a csomókötő jószág. Gyorsan visszadtam a botot Zsoltnak, elvégre ővé a bot, legyen ővé a hal megfogásának dicsősége. Szerencsére a tengeralatjáró már jól el volt fáradva, így volt egy zsenge kirohanása, s utána már könnyedén meg lehetett szákolni.
Kiderült, hogy a 26 (!!) kilós busa egy megtépett szereléket vontatott magával, ami a melúszójába volt beakadva, s az akadt be előszőr Roland, majd Zsolt haverom szerelékébe.
Így, közösen, csapatmunkában tudtak mega-halat fogni.
Érdekes, hogy a busa már szákolás elött tele volt piros zúzódással. Tisztára úgy nézett ki, mint egy fordított Red-White rapala........
A nap hátralévő részében Zsoltal kb 15-18 pontyot, s pár kilónyi kárászt fogtunk.
Amiről még szót érdemes ejteni, Zsolt fogott egy 6 kilós pontyot gyári Ritchworth bojlival, amit én napokig pácolgattam a pálinkás kukoricáim üvegében.
Ugye, a pálinkába nemcsak kukoricát érdemes pakolni.. :))))
Üdv:sanya