Közel egy év telt el, amikor utoljára itt jártam Tiszai Andris barátommal. Bár a lakhelyemtől ez a tó elég komoly távolságra található, azért ide bármikor örömmel érkezem, ha tehetem. Viszont a mostani túrára egy már megszokott társasággal érkeztünk. A túra időtartama 1 hét volt, mely nem kizárólagosan a horgászatról szólt, hiszen egy 2 napos Haldorádó Nyílt Nap is része volt e kirándulásnak. Erről majd az írás 2. részében fogok beszámolni Nektek.

A tavaly tavaszi sikeres tokaji horgásztúránkat úgy fejeztük be, hogy tudtuk, ide a következő évben vissza fogunk térni. Az eredmények láttán a csapat többi tagját is elkapta a hév, így a következő horgászatot már bővített létszámmal terveztük meg. A túrára május elején került sor, persze most is volt pár csavar a horgászatban. Tartsatok velem, máris rátérek a túra legfontosabb pillanataira.

A bevezetőmet azzal kezdem, hogy bárki, aki csatornahorgászatra adja a fejét és igyekszik ennek az egész miliőnek átadni magát, az előtt le a kalappal! Mondom ezt úgy, hogy a csatornavilág és az ehhez tartozó összes pro és kontra érv leghitelesebb tudójával, Pásztor Szilárd barátommal folytattam több beszélgetést, aki óva intett és igyekezett felnyitni a szemem, hogy ez a vállalás bizony nem lesz sétagalopp. A mai napig fülemben csengenek a gondolatok, amelyeket tőle hallottam: „Sokan belevágtak, de gyorsan fel is adták!”. Nem mondanám, hogy egy ijedős gyerek vagyok, de azért e gondolatok erősen megmaradtak bennem, és talán még inkább azt éreztem, hogy ez a kihívás lesz az, amibe igenis szeretnék beleállni és megtenni az első lépéseket.