A felszíni szerelékek ( felszíni stupek, bukó stupek) partról nagy távolságra való bejuttatására és egyhelyben tartására szolgáló eszköz. Ha csónakból horgászunk nagyon megkönnyíti a harcsázó szerelék elhelyezését, mivel a főzsinóron lecsúszva azonnal beáll a szerelék a vízmélységnek megfelelően. A SIC gyűrű miatt a szereléket többször fel lehet használni, mivel a fonott zsinór nem tesz kárt használat közben a gyűrűben. A behúzó ólom súlyának megválasztásánál a csalihal mérete és a bot dobósúlya a meghatározó. Kisebb halhoz elég a 150 grammos ólom, mert bevontatásnál ez nem húzza ki az iszapból az ólmot. Nagyobb halhoz 200 grammos behúzó ólom szükséges.

Használati útmutató
A szerelék eldobásához két botra van szükség. Arra a fonott zsinórra fűzzük a behúzó ólmot, amivel horgászni fogunk, mégpedig úgy, hogy az a gyűrű néz a dobás irányába, amihez az ólom közelebb van. A gyűrű után ütközőt húzunk fel a főzsinórra és ezt követően egy nagyméretű forgókapcsot kötünk a zsinór végére. Ebbe a kapocsba akasszuk a másik „segéd” boton lévő maximum. 0,25-0,30-as monofil zsinór végére kötött fület. Azért nem szabad vastagabb zsinórt használni ennél a botnál, mert a dobástávolság jelentősen lerövidülhet a túl vastag zsinór miatt. A két bot zsinórjának összeakasztása után álljunk egymás mellé úgy a két bottal, hogy az ólom lendítése közben a két bot ne ütközzön össze. Dobás közben, aki a „segéd” botot tartja, természetesen forduljon a dobás pillanatában botjával az eldobott behúzó ólom után. Ha az ólomot a megfelelő helyre dobtuk a „segéd” bot orsójával a behúzó ólmon keresztül kihúzzuk a fonott zsinórt a partra, és a kapocsra ráakasztjuk a felcsalizott felszíni szereléket. Ezután óvatos, de egyenletes tekeréssel bevontatjuk a szereléket az ólom fölé. Akkor ért az ólom fölé a stupek, ha tekerés közben az elkezd felállni, ekkor a bevontatást befejezve meglazítjuk a főzsinórt, és a stupek visszafekszik a vízre.